Ománi ízek

Kicsit visszaugorva az időben, egy kis gasztronómiai kitérő az ománi ételekről. Az Ománban eltöltött 11 nap alatt nem volt panaszunk az ételekre, többségében ízletes volt, amit választottunk. Tipikus ománi specialitást nem kóstoltunk, abba sehol nem sikerült belefutnunk, amerre csak jártunk mindenfelé indiai és a Magyarországon csak gyrososként ismert, Ománban Coffee shop néven futó egységekbe futottunk bele. Az indiai konyha nagyon elterjedt köszönhetően a nagyon sok vendégmunkásnak is, akik hozták magukkal a saját konyhájukat.

Néhány ománi specialitást azonban mégiscsak sikerült megkóstolni.

Kahwa (kahua)
Az ománi kávé. Sokkal hígabb és lágyabb ízű, mint amit Magyarországon eszpresszóként vagy az oly népszerű kotyogós kávéfőzővel főzött kávéként megszoktunk. Leginkább hosszú kávéhoz (vagy az irodai "termoszos" kávéhoz) tudnám hasonlítani, de itt jön a csel, mert mégsem egy szimpla hosszú kávéról van szó, hanem megbolondíítják egy kis kardamommal, amitől a végeredmény egy nagyon érdekes, finom kávé lesz, még ha erősségében el is marad a jó öreg eszpresszótól. Az ománi kávé nélkülözhetetlen eleme még a datolya, nincs kávézás datolya nélkül. Az ománi vendégszeretet két tipikus eleme a kardamomos kávé és a datolya, ezzel kínálnak mindenhol és nem is illik visszautasítani.

Karak

Az indiaiaknak köszönhetik ezt a fekete teát tejes teát is, amit kardamommal, szegfűszeggel, fahéjjal és gyömbérrel ízesítenek. Ízvilága édeskés, kellemesen fűszeres, néha kicsit csípős a gyömbér miatt, de a tejnek köszönhetően egyben lágy is. Mi nagyon megkedveltük, rögtön az első ománi napunkon megkóstoltatta velünk Mohamed, és utána mindenhol ittuk, ahol csak láttuk. Délutáni kávé helyett is megteszi: mivel az alapja egy erős fekete tea, felélénkíti a testet és a lelket.
Ez annyira ízlett, hogy otthon is mindenképp elkészítjük majd!

Halwa (halua)

Tipikus ománi édesség, ami a kultúrájuk és az örökségük része. Szerencsére semmi köze a görögök (szerintünk) borzalmas halwájához. Állagát leginkább egy nagyon nyúlós-lágy zselécukorhoz tudnám hasonlítani, az íze pedig (gondolom már írnom sem kell, hogy) fűszeres, akárcsak a tea és a kávé. Van benne sáfrány, kardamom, rózsavíz, szerecsendió, az egésznek az alapja pedig egy massza, amit cukorból, keményítőből, gheeből (tisztított vaj), és vízből főznek. A végén a masszát magvakkal teszik még ízletesebbé, kerül bele mandula, kesudió, pisztácia. Elsőre furcsa ízvilágú csemege, de hamar megszeretteti magát a bevállalós kóstolójával. Előnye pedig, hogy jól bírja a meleget, nem folyik szét a táskádban, mint a csoki.