Töltött káposzta vagy Burger King?

Nem terveztünk karácsonyi bejegyzést írni, de egy reggeli Vakmajom post a Facebookon a KFC karácsonyról elindította a gondolataimat. A bejegyzés azzal kezdődik, hogy Japánban évtizedek óta karácsonyi kellék a KFC kosár, emberek sorban állnak érte, hónapokra előre megrendelik a karácsonyi menüt - pedig ott valójában nincs is karácsony. Csináltak maguknak egy ünnepet. Ünnepeket mi is honosítunk  - lásd Valentin nap és Halloween. Hol voltak ezek még akár csak 20-30 évvel ezelőtt? Mégis szeretjük, ünnepeljük úgy, mint ha ezer éve az életünk része lenne. Miért ne szeressük meg más országok tradícióit és tegyük magunkévá? Miért ne jelenthetne mindenkinek mást egy-egy ünnep?

Nálunk nagycsaládos karácsonyi ünneplés van gyerekkorunk óta, ezt szoktuk meg, ebben nőttünk fel. Töltött káposzta, bejgli, sok sütemény, nagy közös ebédek és vacsorák. Nekünk a karácsony erről szól. Nagy ünneplés közösen a családdal, tele ízekkel és illatokkal. De ha valakinek egy KFC csirke is elég az ünnepléshez, akkor tegye azt. Ha nincs kedve főzni a családnak - mert például utálnak főzni - akkor ne erőszakolják meg magukat azzal, hogy főznek. Töltsék azt az időt a szeretteikkel és uram bocsánat rendeljenek valamit. Lehet, hogy a mirelit pizza mellett nem éreznénk elég ünnepinek a karácsonyt? De akkor is azt éreznénk, ha nem ezt sugároznánk felénk mindenhonnan, hogy ha nem csinálsz több fogásos menüt és ezer édességet, akkor lemaradsz? Miről maradunk le? Kevesebb like-ot vagy kedvelést kapunk majd facebookon? Nem, sokkal inkább olyan minőségi időről, amit a szeretteinkkel tölthetünk, arról mindenképpen.

Egyszer utaztunk karácsonykor, a világkörüli utunkon. Sokszor volt kecsegtető, hogy néhány nap szabadsággal hosszú időre elutazhatnánk, de soha nem tettük. Nekünk a karácsony a szeretteink körében az igazi. Ezt akkor öt éve is éreztük, azon a különös karácsonyon. A család hiányzott, de a kis karácsonyi szokásokat legalább próbáltuk ott kettesben is valahogy megidézni.

Karácsonyunk akkor három országban volt. Laosz, Malajzia, Fülöp-szigetek. Nem mi akartuk így, hanem a menetrendek miatt így alakult. A Szentestét Luang Prabangban, Laoszban töltöttük. Szép szállodát választottunk, hogy ha már ünnep, akkor most jó helyen legyünk. Első alkalom volt, hogy használtuk a szállásfoglalás során a "különleges kérés" rovatot: „ha megoldható, szeretnénk egy ici-pici karácsonyi díszítést a szobánkba”. Megérkezve leesett az állunk, egy mini, feldíszített műfenyő állt a szobánkban, az udvaron kis hóember üldögélt a pálmafán és próbálta megidézni a nyugati utazónak a karácsonyt. Mire képes egy francia tulajdonos 😊. A karácsony pedig süti nélkül nem lehet az igazi, felkutattunk egy cukrászdát, ahol finom tortákkal leptük meg magunkat, este pedig a pálmafák alatt énekeltünk karácsonyi dalokat. Másnap reggel már vitt is tovább az utunk Kuala Lumpurba, ahol csak egy tranzit hotelt választottunk. De a karácsony a szokásoktól lesz igazi, így este sokadszorra izgultuk végig a Reszkessetek betörők-et. Igaz, vacsorára töltött káposzta helyett mogyorószószos csirkenyársat ettünk, de legalább finom volt. Karácsony másodnapján pedig már a Fülöp-szigeteken, Cebuban ért minket az délután. Keresztény országhoz méltóan itt már rengeteg karácsonyfa vett minket körbe, ami megalapozta az ünnepi hangulatot (de azért a Reszkessetek betörők 2 sem maradhatott el). Úgy örültünk a nagy karácsonyfának, mint a gyerekek. Vacsorához felvettük a legszebb ruhánkat (fekete túranadrág pont jól jött), a szálloda személyzetét megkértük, hogy lőjenek rólunk egy képet a karácsonyfával, majd lesétáltunk a szomszédos Burger Kingbe. Szépen felöltözve, hamburgert majszolva töltöttük karácsony utolsó estéjét.

Pont ez ugrott be a KFC karácsonyról. Hisz mi is ettünk már gyorsétteremben karácsonykor! Mindenkinek más az ünnep, mint ahogy mi sem vagyunk egyformák. Ha attól érezzük jól magunkat, hogy ünnepi menüt készítünk, akkor tegyük azt, ha attól, hogy teljes minimalizmusban rántott csirkét vacsorázunk, akkor pedig azt. A szokásainkat mi alakítjuk. A fontos, hogy amit teszünk azt együtt tegyük a szeretteinkkel, mert minden más lényegtelen.

Kellemes, békés Karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónak! (És ne bosszankodj, ha szétrepedt a begjli teteje, akkor is így lesz, ha bosszankodsz és attól még finom 😉 )

A Jézuskától pedig idén is csak ennyit kérünk :)

 

“Európa zöld szíve”, azaz Szlovénia két utazó és egy kétéves szemével

El sem hittük, hogy útnak indulunk és másfél évnyi külföld-elvonás után újra elhagyjuk kis hazánk határait. Amikor Olívia öt hónapos volt, izgatottan vágtunk neki az első repülős kalandunknak hármasban. Már az autóban a reptérre tartva valami vírusról beszéltek a rádióban, az izraeli szállásadónk pedig már aggódott is, hogy mi lesz ebből. A folytatást mindenki tudja. Vártuk, hogy mikor tér vissza az élet a normális kerékvágásba, hogy mikor utazhatunk újra. Néha volt egy kis reménysugár, de csak két törölt repjeggyel lettünk gazdagabbak - utazásokkal sajnos nem.

Ezúttal szándékosan nem repülős úticélt kerestünk, így került a listára kis nyugati szomszédunk. Néhány éve átutazóban egy fél napos Bledi-tó és Ljubljana látogatás után eldöntöttünk, hogy egyszer még visszatérünk. Most, hogy kerülni akartuk a repüléssel járó extra macerát adott volt, hogy a csupán néhány órás autóútra lévő szomszédunk jó választás lehet.

A 12 nap alatt nagyon sok helyet fedeztünk, szépen, lassan, sehol nem rohanva… amolyan gyermeki szemmel rácsodálkozva a látnivalókra. Nem terveztünk nagy és hosszú túrákat, könnyen és gyorsan elérhető, két éves kisgyerekkel is élvezetes látnivalókra koncentráltunk. Kihagytuk a városlátogatásokat, helyette minden időt a természetben töltöttünk.

Mivel az egész ország nem nagyobb, mint a Dunántúl, a legtöbb látnivaló nincs messze egymástól: a népszerűbb bázisokról egy-egy rövid autóúttal elérhetőek. Mi az autózást úgy minimalizáltuk, hogy három helyen volt a szállásunk és azokról csillagtúrázva fedeztük fel a környéket. Először Bled közelében, Zgornje Laze-ban volt a bázisunk. Csendes, idilli környezet, csupán 10 percre a nyüzsgő Bledtől, ahol minden adott, hogy a legkisebbek is élvezzék az utazást. Voltak az apartmanunk mellett lovak, bárányok, bocik, macskák - így a kirándulásokról visszatérve is bőven volt élmény.

Kedvenc látnivalóink Bled közelében:

Mivel Bledben már jártunk korábban, így elsőként a Bohinji tavat vettük célba. Bohinj egy igazi gyöngyszem a Bledi-tó árnyékában, attól alig fél óra autókázásnyira. Kevesebb turista, nincs olyan sok szálloda és étterem a tó körül, nyugalom.... teljesen más hangulat fogad, mint a nyüzsgő Bledben. A gyönyörű hegyekkel körülvett, zöld árnyalatokban káprázó tó körül számtalan túralehetőség kínálkozik, a bátrabbak pedig a tó hideg vizében frissülhetnek fel utána.

A tó mellett az egyik legnépszerűbb látnivaló a Savica-vízesés. Rövid, ugyan erősen kaptatós, de kellemes séta vezet fel hozzá. Útközben pazar a panoráma, élesebb szeműek a vízesés mellől a lent megbújó tavat is megpillanthatják. A vízesés pedig gyönyörű. A kis séta után a szendvicsebédünket már a tó partján üldögélve, a fürdőzőket figyelve falatoztuk. A tó hűs vize helyett a hűsöléshez pedig elég volt nekünk a reggeli 19 fok is a völgyben. Na jó… nem voltunk elég bátrak 😊

 

Bled és a sokkal nyugodtabb Bohinji-tó más-más miatt vonzó. Bled tekintetet vonzó türkizkék színe egy kicsit Új-Zélandra a Tekapo-tó partjára is elrepített minket. A tó körül minden jól kiépített, szállodák, strandok, sétaútvonalak, éttermek szünetmentes láncolata. Aktív és passzív kikapcsolódási lehetőségek. Mi a tó körbesétálását választottuk. 6 km séta, kacsák, kutyák, szaladgáló 2 éves. Sokáig élveztük a tó szépségét 😊

 

Bledtől egy kicsit eltávolodva már csak alig néhány emberrel együtt élvezhetünk minden helyet. A legismertebb szurdok, a Vintgar-szurdok - a Google fotók alapján - boldog békeidőben tele van emberekkel, most viszont szép nyugodt tempóban végigjárható, csodálható volt – talán még a COVID hatása. A szurdok a Bledi-tó után kétségtelenül a legismertebb szlovén látnivaló, nekünk is az egyik fénypontja volt az utazásunknak. A Bledtől csupán néhány percnyi autóút és egy rövid sétával végigjárható. Maga a szurdok gyerekekkel is teljesíthető, nagyon jól kiépített útvonalon halad. A szurdokból kiérve pedig egy rövidebb túrával juthatunk vissza a parkolóba (csak egy irányban lehet haladni, visszafelé nem) vagy lustábbaknak shuttle bus is adott. Szerintünk határozottan érdemes a sétát választani. Erre két opció is van, mi a kicsit hosszabbat és lankásabbat választottuk, ahol egy játszóteret is találtunk, így Olívia különösen örült, hogy arra mentünk. Ha kisgyerekkel indulsz útnak válaszd ezt az útvonalat és rögtön meg is van mindenkinek az izgalmas program.

 

No, nem minden látnivalóhoz jutottunk el ilyen könnyen 😊. Már induláskor eldöntöttük, hogy a Velika Planina különleges pásztorkunyhóit kihagyjuk, helyette az ország nyugatibb felére koncentrálunk. Amikor az esti programtervezésnél láttuk, hogy ugyan kevesebb, de a Pokljuka-fennsíkon is vannak ilyen kunyhók. Intő jel kellett volna legyen, hogy a Google maps is csak egy nagyon vékony fekete vonallal jelölte az odavezető utat. Hát…kocsival nem is mertük bevállalni az utolsó 5 km-t, túrára meg nem készültünk. Akkor még ott lebegett a szemeink előtt, hogy talán aznap, ha hazaérünk ebédidőre, akkor lesz ebéd utáni szundi a gyereknek. Utólag kiderült, hogy hiába reméltük, de akkor már a túra kimaradt. Így kicsit tovább autózva ugyan eljutottunk a Pokljuka-fennsík egy igen szép helyére, ahol jót sétáltunk, kecskéket néztünk, de a pásztorházikók kimaradtak. Majd legközelebb.

A lenyűgöző látnivalókhoz azonban a legtöbbször igen könnyű út vezetett. A Zelinci Tájvédelmi Területet egy 5 perces igen könnyű sétával érhetjük el a parkolóból. Babakocsival, kis totyogóval is járható ösvény, a parkolóban játszótér is gondoskodik a kicsik szórakozásáról. A kristálytiszta tó vizében tükröződő hegyek mesés látványt nyújtanak. Ha már tükröződő tavak, akkor a Jasna-tó is kihagyhatatlan. Ha a Vršič-hágón végigmész, akkor mindenképp iktass be egy kis pihenőt a tó mellett. A tó partját - akárcsak Bohinjnál - itt is egy kecske őrzi. A tóban csobbanni is lehet, szépen kiépített strand várja a fürdőzőket. Ebbe a napunkba még a Pericnic-vízeséshez vezető rövid kis túra is belefért. Az 52 méter magasról zúduló víztömeg mögé a bátrabbak be is sétálhatnak. Az onnan kisétáló embereket elnézve az élmény felér egy zuhanyozással.

 

Napok óta esővel riogatott minket az összes időjárásjelző applikáció, de tartós eső szerencsére csak nem jött. Így a következő szállásunk felé tartva az 50 hajtűkanyarral tarkított Vršič-hágót választottuk. A hágón az utat orosz hadifoglyok építették az első világháború alatt. Eltekintve ettől a szomorú háttértől az út valóban mesés. Ahol lehet, ott szinte mindenhol meg kellett állnunk nézelődni, amíg elértük a hágó tetejét. 1611 méteren még egy kis hóval is találkoztunk és nem éppen marasztaló erős széllel, de a hegyek gyönyörűek.

Kedvenc látnivalóink Kobarid közelében:

A következő szállásunk Kobarid mellett, egy Smast nevű kis faluban volt, csupán 5 perc autóútra Kobaridtól. A település annyira pici volt, hogy utcaneveket nem is adtak, csak számokat a házaknak. Aki Kobaridot vagy Bovec-et választja bázisául az egész biztos a Soča folyó miatt tölti ott a napjait. Sokan a rafting miatt jönnek erre a részre. Mi ezt kihagytuk, de élveztük a völgy nyújtotta szépségeket. A Soča vagy ahogy az olaszok hívják (és ahogy a magyar történelemből jobban ismerjük) Isonzó folyó mesés, teljesen lenyűgözött minket. Minden nap más arcát mutatja. Néhol épp csak csendes kis pataknak tűnik, máshol már tomboló zuhatag ez a kék és zöld minden árnyalatában pompázó folyó. A nagy (Velika korita Soce) és a kicsi (Mala korita Soce) Soča-szurdok is kihagyhatatlan, mindkettő mellett kellemeset sétálhatunk. Bátrabbak raftingolhatnak vagy kajakozatnak is benne. 

Akárcsak Bled közelében a Vintgar-szurdok, Kobarid közelében a Tolmin-szurdok az egyik legnépszerűbb látnivaló. A szurdok kicsit meredek, csúszós, néhol nehezebben járható, így kisebb gyerekeket be sem engednek gyalog - Olívia is végig a háti hordozóban volt. A szurdok nem hosszú, de több szinten vannak a látnivalók, egy kis lépcsőzésre készülni kell, mert érdemes fentről is lenézni a folyóra.

Szlovénia a számtalan vízesés országa. Több száz van belőle és a legnépszerűbbek is könnyen elérhetőek. Kobaridból a Boka, a Kozjak és a Virje vízesésekhez sétáltunk el. Mindegyik szép, de nekünk a Kozjak nyújtotta a legnagyobb élményt. A vízesés egy sziklabarlangba zúdul alá és az oda vezető kis túra is csodaszép. Végig mohás, nagyon buja növényzet között sétálhatunk, több helyen kilátással a Soča folyóra.

Egy kis szlovén tengerpart:

Kobaridot és a hegyeket elhagyva két rövid napra a tengerpart felé vettük az irányt. Portoroz mellett, Lucijaban szálltunk meg. A folyton csak ijesztgető eső az első strandolós napunkat elmosta, de így másnap még nagyobb lelkesedéssel fedeztük fel Piran óvárosát. Piran kihagyhatatlan, igazi hamisítatlan olasz hangulatban volt részünk az előző napi kicsit olaszos, Šmartno után. A város történetének utána olvasva ez nem is meglepő, 1900-ban a majdnem 7 ezer olasz és csupán 9 darab szlovén lakosa volt. A XX. század fordulóján pedig az egyik legvirágzóbb osztrák-magyar város lett.

Milyennek is láttuk 2021-ben? Tengerillat, hangulatos macskaköves, szűk utcák, az ablakban fregoli, mindenhol kis kávézók, éttermek. Az éttermekben a szlovén után minden olaszul kiírva. Isteni finom tengeri herkentyűk. Minket teljesen elkapott az olasz életérzés, ott és akkor, Szlovéniában. A városnézés fáradalmait pedig a San Simone strandon pihentük ki. Ideális strand kisgyerekkel. Van egy lassan mélyülő apró kavicsos rész, ahol még némi árnyékot is találhatunk.

 

Összegezve ezt a majdnem két hetet (2021 július közepén):

• a legnépszerűbb helyeket is tömeg nélkül járhattuk végig,
• sehol nem volt sorban állás,
• általában csak néhány helyi turistával kellett osztoznunk a látványban.

Ha valahová mennél, de még nem tudod merre indulj a nyáron csak ajánlani tudjuk, nem is gondoltuk volna, hogy ennyi szépséget látunk ilyen koncentráltan. Kisgyerekkel is ideális választás, nem kell sokat autózni, a legtöbb látnivalót fél óra autózással elértük a szállásainkról. Ahol természet van, ott vannak állatok, ami a legkisebbeknek is garantálja a mindennapos élményt, mert nekik még úgysem a vízesés és folyóvölgy fogja az élményt nyújtani. Mi még garantáltan visszatérünk, maradt még látnivaló.

Ha a kulináris kalandokat sem hagynád ki, akkor csak kattints a térképre. Már megtalálod rajta azokat a helyeket, amiket jó szívvel ajánlunk. 

Túrázás, kirándulás pici babával, kisgyerekkel - Hordozók

Az utóbbi egy év mindannyiunknak kicsit arról szólt, hogy felfedezzük kis hazánkat, sokan kezdtek el túrázni, kirándulni pici babákkal is. Ehhez szeretnénk kisgyerekes utazókként kis segítséget nyújtani, Eszterrel (Vanília Travels) és Ritával (Sárgaruhás lány). Majdnem két éve mindhárman anyukák vagyunk, így három pici baba, anyukájaként szedtük össze a témában a tapasztalatainkat. Mert túrázni már egészen pici babával is lehet, megmutatjuk, hogy mi hogyan csináljuk.

Messze áll tőlünk, hogy szakértőként írjunk a témában, csak a saját tapasztalatainkat szeretnénk Veletek megosztani. Reméljük a lentiek meghozzák a kedveteket, ha még bizonytalanok vagytok és kicsit segítenek eligazodni is.

Szerencsére manapság a hordozás már nem „ördögtől való” az anyukák között, sőt, a legtöbbünk számára a baba születésétől fogva szerves része a mindennapjainknak: babát megnyugtatni, altatni, vagy csak hogy legyen két szabad kezünk. Ezenkívül a kötődő nevelés egyik alappillére is. Utazáskor és túrázáskor a hordozó eszközök pedig legjobb barátunkká válhatnak.

Rengeteg fajta hordozó közül választhatunk a kezdetekben: rugalmas és szövött kendő, karikás kendő, Mei-Tai (vagy Lili-Tai), csatos hordozó. Ha elakadunk a választásban, keressünk fel egy hordozási tanácsadót.

Vannak kifejezetten erre szakosodott hordozó klubok (pl. a Hordozóház, Pesten az Erzsébet körúton, Zuglói Babahordozó Klub stb.), ahol szakszerű segítséget kérhetünk. A legtöbb helyen a tanácsadás mellett a kölcsönzési lehetőség is adott, így több modellt is bátran kipróbálhatunk mielőtt egy sajátra adunk ki pénzt. Mindenkinek más és más válik be, a skála pedig tényleg nagyon nagy, bőven van miből választani.

Lássuk a választékot, hogy mi milyen hordozó eszközöket használtunk.

Rugalmas kendő, mei tai és társai

Eszter (Vanília Travels):

Pici 7 hetes korában túrázott velünk először, akkor rugalmas kendőt használtunk. Az ennyire pici babákkal még tényleg nagyon kényelmes utazni, túrázni: sokat alszanak, és az etetésüket is könnyebb megoldani, valamint nincs szükségük 'átmozgatásra'.

Nagyon tetszett a karikás kendő, de mire beszereztem, Pici (6 hónapos korára) 10,7 kg-ot nyomott, és nem volt kényelmes ezt a súlyt egy oldalon cipelni. Szerintem a karikás kendő egyébként sem túrázáshoz való: városnézéshez, tengerpartra el tudnám képzelni pici baba esetében.

Zsana (Kultitasting):

Mi az elején kicsit bátortalanok voltunk és a rugalmas kendőt (Manduca) csak a városi sétákra, levegőzésre használtuk, a kirándulásokhoz olyan útvonalakat kerestünk, amiket babakocsival is végig tudtunk járni. Na, ebből viszont nagyon korlátozottak a lehetőségek, néhány séta után, hamar váltottunk a hordozós túrázásra, ami sokkal nagyobb mobilitást ad. A babakocsi maradt a városi sétákhoz. 

Volt a családban egy Gremese Mei Tai, amit kölcsönkaptunk, így a rugalmas kendőt a túrákon arra cseréltük. Amit nem szerettünk benne, hogy akárcsak a rugalmas kendő, ennek is jó hosszú megkötői vannak és ha leveszed a babát, akkor utána elég nehézkes úgy magadra kötni, hogy ne seperd fel vele a teljes aljnövényzetet az ösvényen. A másik ok, amiért a túrákon nem vált be, hogy már alig néhány km-es séta után is nagyon húzta a vállunkat a pánt, nem éreztük komfortosnak.

Rugalmas kendőben a Járatlan Utakon Fesztiválon

Mei Tai

Rita (Sárgaruhás lány):

Nagyon sokáig használtam a rugalmas kendőt. Koraszülötteknél speciális a helyzet, nem is lehet minden fajtát használni és ugye ők az elején, miután kikerülnek sok hét után a kórházból, sokszor még egy normál születési súlyt sem érnek el, azaz 2,5 kg alatt vannak. Az ő esetükben tudomásom szerint többnyire csak ez a fajta jöhet szóba. Ezt nagyon sokáig tudtam használni. A koraszülés miatt (is) mindenhova hordoztuk. Napi kirándulások, házimunka közben, buszon, vonaton. 

 

Csatos hordozó

Eszter (Vanília Travels):

A csatos hordozó viszont remek találmány, hosszú hónapokig használtuk először elől, majd hátul hordozva. Van, aki a csatos hordozóra esküszik, és tőlem is sokan kérdezték, miért cipelem a fémvázas hátit, amikor Pici a csatosban is elférne, hiszen 2-3 éves korig, és (márkától függően) akár 18-20 kilóig is használható.

Erre két válaszom van: egyrészt ha egyedül túrázom babával, a csatos hordozót használva nem tudok hova pakolni (hátamon baba, hasamon hátizsák számomra nem opció). Másrészt Pici már nem szereti a csatos hordozót. 16 kiló, kíváncsi, izeg-mozog, és nem kényelmes neki a testemre passzírozva lenni, nem tud tőlem függetlenül ülni benne. Összemelegszünk. Ráadásul ki-be pakolgatni a csatos hordozóba egy gyermeket esküszöm macerásabb, mint egy vázas hátizsákba.

Zsana (Kultitasting):

A csatos hordozó kiválasztását nem bíztuk a véletlenre, a Hordozóházban kértünk tanácsadást, majd kölcsönöztünk. Végül egy Kibi-re esett a választásunk, ami már az első percekben szerelem lett. Nagyon jó a kidolgozása, sok helyen állítható, így mindketten tudjuk benne hordozni és tényleg alig érezni benne Olívia súlyát. Praktikus bárhová könnyen magunkkal tudjuk vinni, de a hosszabb túrákon mégsem ez vált be, több okból sem.

Ábellel mindketten elég magasak vagyunk és egyszerűen nem lát szét olyan jól, izeg-mozog, forgolódik benne és néhány kilométer után megunja, így már csak rövidebb kirándulásokra használjuk. Egy melegebb napon e mellett még jól össze is izzadunk. Ezt volt, hogy úgy próbáltuk megoldani, hogy kettőnk közé egy pici mikroszálas törülközőt raktunk be, hogy Ő ne legyen vizes. Egyszer pedig a kavicsos, lejtős talajon sikerült is elesnem vele, szerencsére neki semmi baja nem lett, de túrákhoz már pont ezek miatt nem ezt használjuk.

Rita (Sárgaruhás lány):

Később lecseréltem a rugalmas kendőt egy Sweetberry csatos hordozóra, és azóta ha nagyobb túra van akkor ebben háton visszük.

Vázas túrahordozó

Eszter (Vanília Travels):

Ezért, nekünk a legfontosabb kellék utazáskor vagy túrázáskor (egyedül vagy kis családdal) a fémvázas, beülős hátizsák (semmi reklám vagy ilyesmi, egyszerűen ezt szeretjük).

Rengeteg márka fejlesztett már gyermekhordozásra alkalmas hátizsákot, áruk is elég változó, nekünk egy Deuter Kids Comfort nevezetű van. Pici 8-9 hónapos, 12 kilós korától használjuk rendületlenül, minden héten. Bírja a strapát.

 

Elég nagy, sok mindent lehet bele pakolni, és ez előnye és hátránya is egyben: hiszen ha telepakolom a zsebeit, biztosan belerokkanok a hátizsák súlyába. Maga a háti önmagában kb. 4-5 kg, amibe még 1-2 kilónyi dolgot biztos bepakolok (víz, váltóruha, pelenka, étel), és ha Picit is belerakom, egyből 20 kiló fölötti súlyt cipelek a hátamon. Nem könnyű, ez tény. De ha jól állítjuk be a csatokat (majd készítek egy videót is), akkor a súly legnagyobb része a csípőnkre terhelődik, és kevésbé érezzük a hátunkat, vállunkat.

A hátiban a baba tőlem függetlenül ül, van nap-/esővédője, a lábát kis kengyelekbe tudja helyezni, külön kapaszkodók vannak kialakítva a számára. Ha megállunk, a hátizsákot babástul ki tudom támasztani egy fémpánt segítségével, így bármilyen talajon magától stabilan áll.

Hosszabb túrákra is tökéletes, mert Pici el tud benne aludni, akár több órára is, ha odafigyelve menetelek. Ha több, mint másfél-2 órát túrázunk, biztos, hogy a beülős nagy hátit választjuk. Masszív, stabil, biztonságos (de nehéz).

Zsana (Kultitasting):

A csatos hordozó túrázás közbeni néhány hátránya miatt próbáltunk valami más alternatívát keresni, így jött képbe a vázas gyerekhordozó. Nagy dilemma volt, mert a baba csípője szempontjából ugye a legjobbak a fent is említett rugalmas/formázott hordozók. Aztán arra jutottunk, hogy mivel ezt maximum egy héten egyszer pár óra erejéig túrázáshoz használjuk és nem nap, mint nap ül benne a baba, adunk neki egy esélyt, de azért eléggé beleástuk magunkat a témába. Több helyen olvastuk, hogy amit az International Hip Dysplasia Institute elismer az OK, ezekből válogattunk. 

Megnéztünk sok külföldi összehasonlító videót és azokban a két legjobbra értékeltet megnéztük üzletben (Deuter és Osprey volt). Így esett a választásunk az Osprey Poco Ag-re. Széles beülő, kis kengyel a lábnak, amivel meg tudod emelni a lábát és egy hordozóhoz hasonló lábtartást el lehet vele érni. A beülő rész széles tartományban állítható. Kerete nemcsak védelmet, de stabilitást is ad, kinyitva könnyen le lehet támasztani, a babát ki sem kell venni. Pont a keret miatt azért van egy majdnem 3 kg-os súlya. Hátrésze jól szellőzik és több méretben állítható, tényleg olyan viselni, mint egy jó túra hátizsákot, csak a benne cipelt súlyt ezúttal nem érzed tehernek 😊 A baba szabadon tud benne mozogni, nézelődni, mert bőven ellát a vállad felett. Egyetlen hátrányuk az elég húzós áruk, de ha szemfüles vagy használt darabokat is ki lehet fogni meg jó akciókat.

                

Van benne tároló rekesz, naptető a babának, esőhuzat minden, ami kell. Összességében tényleg mindent tud, amit egy túra során elvárunk tőle. Kifejezetten túrához, kiránduláshoz ajánlom, városban nem mozognék vele.

  

Már az első nagyobb bevetésen jót aludt benne, kell ennél jobb referencia?

 

Vállon hordozó

Eszter (Vanília Travels):

Új szerzemény viszont a vállülő hordozónk, amivel hónapok óta szemeztem már, mire megrendeltem. Skandináv apukák fejlesztették ki, és a célja, hogy idősebb gyermeket is tudjunk ’hordozni’ úgy, hogy szabad a kezünk. Az apukák úgyis előszeretettel kapják vállukra a gyerkőcöket – ez a szerkezet pedig kitámasztja a gyermek hátát és több pánttal rögzíti a hátizsákszerű alaphoz (erről is fogok videót készíteni, addig beszéljenek helyettem a képek), így nem kell kezünkkel a gyermek lábát fogni.

Előnye, hogy nagyon könnyű, az egész szerkezet 1 kg körül van. A baba/gyerkőc a vállunkon ül, így inkább a térdünket fogja terhelni a súly, nem a hátunkat vagy derekunkat, csípőnket. Ezenkívül nagyon kis kompakt, kicsire összecsomagolható, a baba ki-bepakolása is gyors és egyszerű.

Ebben viszont még sosem aludt el Pici, így ezt a hordozótípust rövid családi kirándulásokra használjuk (kevésbé stabil, mint a beülős háti, főleg egy izgő-mozgó gyerekkel használva). Nekünk Minimeis márkájú van (ára kb. 40.000 Ft), nagyon szeretjük. Egyszerű, könnyű, praktikus.

          

Összegzés

1. Rugalmas kendő

•     előnyök: könnyű, kicsire összehajtható, bárhová magaddal tudod vinni; anya és apa is egyaránt tudja használni; már az első percektől használható; otthon a baba megnyugtatására vagy sétákhoz, bárhol használhatod
•     hátrányok: nem használható túl sokáig, amint a baba nehezebb váltani kell valami másra

2. Csatos hordozó

•     előnyök:  könnyű, kicsire összehajtható, bárhová magaddal tudod vinni; anya és apa is egyaránt tudja használni; a legtöbb már néhány hetes kortól használható egészen a hordozós időszak végéig; otthon a baba megnyugtatására vagy sétákhoz, bárhol használhatod
•     hátrányok: nyáron nagy melegben összeizzadsz a babával (főleg, ha a baba is már nagyobb, nehezebb); hosszabb kiránduláson, túrán egy nagyobb baba már nehéz benne

3. Vázas hordozó

•     előnyök: a váz jól védi a babát túra közben; beépített napellenző, esővédő, lábtartó; a hordozó személynek is könnyebb hosszabb távon, mert a kialakítása, mint egy jó hátizsáknak, vagyis a súlyt a derékra helyezi és nem a vállon van
•     hátrányok: a hordozónak is van súlya (3-5 kg); csak kirándulás, túra közben használható jól városban nem praktikus

4. Vállon hordozó

•     előnyök: könnyű; bárhová magaddal tudod vinni; a baba mindent lát a fejed felett; a hordozó személynek nem a hátát terheli
•     hátrányok: rövidebb távokhoz alkalmas; kevésbé stabil, mint egy vázas hordozó

Látjátok, a skála amiből lehet választani igencsak széles, szerintem mindig egyéni preferencia, hogy ki mit részesít előnyben. Ha csak ritkán túrázol, akkor javasoljuk, hogy válassz egy jó csatos hordozót. Ez típustól függően, majdnem újszülött kortól a baba akár 3-4 éves koráig el tud kísérni. Ha sokszor jártok ki a természetbe, akkor jól jöhet a vázas hordozó vagy a vállon hordozó.

Ami nagyon fontos, hogy bármelyiket is választod, bármennyire is kényelmes a babának és neked is, a babát időnként ki kell venni és át kell mozgatni. Legtöbb helyen azt javasolják, hogy kb. óránként praktikus. Persze, ha épp alszik hagyd aludni, a friss levegőn ez gyakran megesik 😊 Kicsit kiveszed a hordozóból és ha még nem tud járni, akkor legyen nálatok egy piknik takaró, amit leterítesz foroghat, mocoroghat rajta, ha pedig már jár, akkor csak résen kell lenned, hogy merre totyogott éppen el.

 

Reméljük hasznosnak találtátok ezt a kis összefoglalót. Bármilyen kérdésetek van keressetek minket bátran! 😊

Jót enni 2020-ban is

A 2020-as év sajnos nem bővelkedett az utazásokban. Az év elején még bátran keresgéltük az úticélokat és egy rövidke izraeli utazással (öt hónaposan hadd menjen már a gyerek egyből Európán kívül!) indítottuk az évet. Nagy izgalommal vágtunk bele az első utazásunkba hármasban, aztán az év többi részére tervezett utazás csak álom maradt. Pedig január végén még nem is értettük, miért aggódik annyira az eilati házigazdánk az "új kínai vírus" miatt...

2020-ra maradt az ízek élvezete, szerencsére abban nem volt hiány. Így az év elején összegyűjtöttük Nektek a kedvenc helyeinket, ahová (ha be nem is ülhetünk még egy ideig) bármikor leszaladhatunk egy jó ebedért vagy vacsoráért, netán még házhoz is jönnek. Végül pedig a helyek, ahol a különlegesebb alapanyagokat szerezzük be a főzéshez.

Jöjjenek hát a kedvenceink, reméljük Ti is szeretni fogjátok ezeket 2021-ben!

1. Ahová bármikor leugrunk, mert sétatávra vannak (Palotanegyed és a Kálvin tér környéke):

Al Dente

Hangulatos, autentikus olasz hely a Krúdyn, egy olasz-magyar pár a tulajdonosa. Annát még egy korábbi munkahelyemről ismerem, jól meg is lepődtünk, amikor először láttam, hogy Ők viszik az éttermet. Válassz bármit, nem fogsz csalódni! Mi leggyakrabban pizzáért ugrunk be mostanában - no meg ha látjuk, hogy van a pultban cannollo, annak sem tudunk ellenállni :). A legjobb pizza a környéken, ne hagyd ki!

Pizzica

Szögletes nápolyi pizza? Akkor Pizzica. Vastagabb, lyukacsos, alul roppanós tészta, mindig van 5-6 fajta, amiből választhatsz - és ami a kerek pizzánál jobb egyszerre többfélét is! Vidd hazza és dobd be a sütőbe 1-2 percre, pont olyan lesz, mint frissen. Kedvencünk a krumplis-szarvasgombás: furán hangzik, de isteni finom. A Nagymező utca után végre az Egyetem téren is élvezheted!

Pho' n Go

2019 év végén bukkantunk rá a Nagykörúton, nem sok bizodalmunk volt benne, azt hittük "12 egy tucat" körúti hely lesz ez is... de határozottan nem az! A pho zseniális, szerintünk az egyik legfinomabb a városban és a többi klasszikus vietnámi fogás is megtalálható az étlapon, úgy a mint "bun bo nam bo" vagy a "bun cha". Amikor épp nincs karantén mindig tele van a hely vietnámiakkal, kell ennél jobb ajánló? És ne számíts elszállt árakra sem, szerencsére nem fizettetik ki Veled a remek lokációt!

Coffee Stand Gutenberg

Valószínűleg a legkisebb kávézó volt Budapesten a kb. 1.5 négyzetméterével... azaz sokáig az volt, amíg nem nyílt egy pont ugyanolyan a helyén, amikor új helyre költöztek (kb. 10 méterrel arrébb) egy immár kb. 2 négyzetméteres helyre. Eddig csak Ázsiában találkoztunk a jelenséggel, hogy a jobb éttermeket "hamisítják", de úgy látszik már ide is elért a divat. A vicc, hogy tényleg teljesen ugyanúgy működik a másolás, mint ahogy kint Vietnámban is láttuk. Az új hely (ami a régi helyén nyílt) kiírja hogy ők az "eredeti" Gutenberg kávézó. Isten hozott Vietnámban :). Kíváncsian vártuk, hogy mi lesz a folytatás, de egyelőre úgy tűnik békében élnek egymás mellett, mi a törzsvevők pedig úgyis tudjuk, hogy melyik hely az igazi :). Ha erre jársz, dobj be egy pisztáciás croissant-t is a kávé mellé!

Budapest Cukrászda

Sok-sok éve lakunk a Palotanegyedben, de soha nem jártunk ide. Egyszerűen nem vonzott a retró neon felirat meg a kirakatból látható sütemények. Aztán egyszer Zsana, amikor várandós volt, megkívánta a pogácsát és felfedezte a helyet. Nos, azóta nemcsak pogácsáért járunk ide, hanem sütiért ért. Az igazi, régi klasszikus (de jó alapanyagokból készített) sütemények mellett a modernebbeknek is helye van a kínálatban. Nagy kedvencünk a moszkauer, a szilvalekváros kifli és az apró kekszek.

2. Ahonnan gyakran rendelünk:

Dobrumba

"Atlasztól az Ararátig" - ez a felirat fogad minket a Dobrumba oldalán iránymutatásként, hogy milyen ízvilágot keressünk nálunk. Egyre jobban szeretjük a különleges közel-keleti ízeket. A házhozszállítás alatt nagyon megkedveltük a hideg mezze válogatásukat, amit szabadon válogathatunk össze. Remek választás, ha másnap piknikezni készülsz: 2 főre nagyon bőséges vacsoraadag és biztos jut belőle másnapra a kirándulós pakkba is. Rendelj hozzá extra adag kenyeret, kencéből úgyis lesz bőven. Örök kedvenc a hummusz, baba ganoush (padlizsánkrém) a muhammara (paprikakrém) és a kecske labneh za'atarral (krémsajt).

Leila's- Authentic Lebanese Cuisine

Egy látogatás a Leila's-ba indította el, hogy itthon is egyre többet élvezzük a közel-keleti konyhát. Azóta készítünk itthon rendszeresen hideg mezzéket és egy libanoni csirkemáj recept óta Ábel arra is rájött, hogy gyerekkori fintorával ellentétben mégiscsak szereti a csirkemájat. Azóta legalább kéthetente itthon is főzzük... igen, ezt kötelező megkóstolni náluk, azzal a fűszerezéssel a máj egy egészen más dimenzióba lép. Másik kötelező a muhammara - eddig mindenki megköszönte, akinek ajánlottuk!

Montenegro Gurman

Ha valami nagyon húsos ételre vágyunk, akkor innen rendelünk. Ha ettél már a Balkánon vagy Erdélyben az út mentén parázson sütött húspogácsát - na ez visszaadja annak ízét, illatát, állagát! Szerencsére ez nem olyan, mint a hamburger, hogy amire az étteremből az asztalhoz ér már messze túlvan a fénykorán és valami szottyadt ázott cucc érkezik meg. Finom szaftos husi, friss "füst illatú" lepénykenyérrel. Csevap, pljeskavica vagy ustipák, mindegy mit választasz, mind finom a balkáni konyhában. A salátájuktól azért ne várj sokat, a meki is jobbat készít - de a hús és a lepénykenyér íze bőven kárpótolni fog. 

Saò és Quì

A Saò régi kedvencünk a Gozsdu-udvarból. Ritka jó hely azon a "brit turistás" környéken, ahol az éttermek nem a minőségre hanem a forgalomra mennek. Házhozszállítással is hozzák a színvonalat, mindig finom vietnámi-thai fogásokat kapunk. A Quì a Saò "kistestvére" de itt a curryk dominálják az étlapot. Sokat jártunk az Ngonba curryt enni (sajnos nem szállít ki), de most végre még egy hely, ahol isteniek ezek a fogások. Az ára sajnos nem annyira baráti mint Ázsiában, de a minőségben nem fogsz csalódni. 

Textúra

Több top étterem is vállalja, hogy kiszállít futárral - de ehhez jól átgondolt koncepció is kell. Egyrészt az ételek többsége nem "bír ki" egy félórás utat + újramelegítést minőségromlás nélkül, másrészt a tálalás szépsége is elvész. Emiatt más menüsorra, koncepcióra (és árazásra!) van szükség egy fine dining étteremtől. A Textúra ezt megugrotta, az ételek inkább a hagyományos magyar konyha felé kanyarodtak ízekben, de minőségben tartották a szintet. És persze mennyit romlik egy nudli vagy egy káposzta ha újra kell melegíteni? Nem sokat - és pont erre épül a koncepció. Mindenkinek ajánljuk, ár/érték arányban remek menüsort ettünk. A szép tálalás azért hiányzik, no de fejlődünk benne lassan mi is :-)

Borkonyha

A Borkonyhából most csak tortát lehet rendelni (az Édes Város oldalán vagy közvetlenül náluk is), de ne hagyd ki, mert desszert fronton tényleg nem túl erős a kiszállítós mezőny. Egy Michelin csillagos hely cukrásza által kreált torta pedig csak emeli minden alkalom fényét. A Hédonisme-t kóstoltuk, sós karamell, mogyoró és túró ellenállhatatlan kombinációja, no igen "kérnék még", ez volt a válaszunk rá.

3. Alapanyag lelőhelyeink:

Ázsia bolt, Rákóczi tér

Magyarul nem beszélő eladók, csak készpénzes fizetés - de igazi kincsesbánya! Millióféle szósz, öntet, olaj, tészta, rizs, fűszerek és fagyasztott tengeri herkentyűk. Friss koriander és mungóbabcsíra szinte mindig van, de a mélyhűtőben kaffir lime levelet, galanggyökeret és citromnádat (néha már friss is van mindkettőből) is találsz.  Alig néhány délkelet-ázsiai alapanyag van csupán, amit itt nem sikerül beszereznünk. (Pl. pandan levél, Trung Nguyen kávé...)

Kohinoor Bazár, József körút

A közel-keleti konyhánk fő beszerzési forrása. Friss arab kenyér, datolya, paneer... és tahini, fűszerek, magvak végtelen forrása. A friss datolyát mindenképp kóstold meg! Mi az aszaltat nem szeretjük, de ez isteni finom! Indiai konyhához is találunk mindent, ami kell: paneer, chapati, lencsék és még sorolhatnánk. Ezen kívül friss koriander, platán, ayran is mindig van a hűtőpultban.

Turkuaz hentes, József körút

Szintén a József körúton akadtunk rá. A hatalmas húspult szinte csábít, hogy "gyere be!". Aztán a hűtő mellett észreveszed azt a pár polcot amiben elveszel egy kis időre, de végül remek fekete olívával, gránátalma sziruppal, tahinivel, fűszerekkel megrakva térsz haza. 

Aldi, Lidl

Igen, kicsit talán kilóg a sorból, de egyre több dolog náluk is megtalálható az ázsiai ételekhez. Amit nagyon szeretünk mindkét helyen az a kókusztej, szerintünk sokkal jobb (80% kókusz, krémes, szuper állag), mint amit a kínaiban veszünk. Szójaszósz is kellemes ízű, fűszerek is egyre nagyobb kínálatban (vettünk már szárított thai bazsalikomot is) és a nem rendszeres termékek között is lehet kincsekre lelni. 

4. Jót evés és jótevés

Gondoltad volna, hogy SZÉP kártyával jótékonykodni is tudsz? Teljesen véletlenül fedeztük fel, hogy a Netpincér applikáción elérhető az Élelmiszerbank is. Tudod: ők azok akik lejárathoz közeli ételeket terítenek rászorulóknak, és Te nem az ételt hanem a szállítást fizeted csak. Így ment meg pár ezer forint több száz kiló ételt a kidobástól. (A boltnak a legtöbb lejárt termék már veszélyes hulladék, jobban megéri ingyen adni nekik mint megsemmisíttetni. És ugye jól tudjuk, hogy még egy joghurt is napokig ehető a lejárat után... akár nélkülöző kezekben is...)

A Netpincéren keress rá az Élelmiszerbank-ra, fizess SZÉP kártyával (adókedvezménnyel!) és élvezd, hogy éppen nem csak te laktál jól hanem pár ezer forintból több száz kiló élelmiszer jut el a megfelelő helyre!

Jó étvágyat 2021-hez!

Olívia, Zsana és Ábel