Miért nem szeretünk hotelekben megszállni

Negyven ország és több száz szálláshely meglátogatása után elég sok szélsőséggel találkoztunk. Aludtunk a guatemalai dzsungelben egy tisztáson függőágyban és a menőbb szállodaláncok egységeiben is. Manapság azonban kényelemre vágyva is inkább kerüljük a hoteleket és kisebb családi panziókban vagy airbnb szállásokon szeretünk megszállni. Nem csak azért, mert sokszor közvetlen kapcsolat alakul ki szállásadóval (pl. megemlítjük, hogy imádjuk a burrata sajtot - és másnap ott van a reggelizőasztalon) hanem azért is, mert ezek színvonala egyre kiemelkedőbb, a szállodák viszont a múltbeli elvárások rabjaivá váltak. Nem haladnak a korral, de a világ elmegy mellettük. Ahogy a Nokia vezérigazgatója fogalmazott sírva: "nem csináltunk semmit rosszul, és mégis valahogy veszítettünk". A hotelek makacsul ragaszkodnak nem létező elvárásokhoz, mint egy rigolyás vénasszony - és nem veszik észre az újakat. Amikor pedig a kapitalizmus szembesíti őket, hogy a mai utazók igénye nem ez (pl. airbnb elterjedése jó példa) akkor a szabályozásokra mutogatva keresnek kifogást - ahelyett, hogy az utazók valós igényeire koncentrálnának. Az alábbiakban olyan dolgokról lesz szó, amelyen mind lehetne változtatni - ha lenne rá szándék. Mégis értelmetlen rutinként öröklődnek tovább. 

Minden nap takarítás

Emelje fel a kezét, aki kifejezetten kérné (és hajlandó lenne fizetni is azért), hogy minden egyes nap ki legyen takarítva a szállodai szobája! Na ugye. "Magdianyus" mégis minden nap végigjárja az összes szobát, és időt nem kímélve elvégzi azt a munkát, amire az utazók 99%-a igazából nem is tart igényt. Persze a legvégén mi fizetjük ki a szálloda árában a felesleges munkát. És nem érzem azt sem, hogy növeli a komfortérzetemet – éppen ellenkezőleg! El is mesélem, miért...

Amikor megérkezek egy szállodai szobába, szeretném néhány napig az otthonomnak érezni. Ahol tudom, mi hol van - és minden úgy vár, ahogy ott hagytam. Ahol nem zavarnak akkor, ha nem akarom. Ehelyett nem hagyhatom akárhol a ruháimat, mert Magdianyus elpakolja oda, ahová szerinte való. A párnámra teszi az ágy végében hagyott pólót (honnan tudja, hogy az az alvós ruhám és nem abban voltam az edzőteremben?), a szennyes ruhát a tiszta mellé, stb. Nem hagyhatom kint az előző esti borozásból megmaradt boros dugót sem (amit mellesleg gyűjtünk) mert szemét gyanánt kidobja és rögtön el is viszi. Ráadásul a "ne zavarjanak" táblát úgy értelmezik néha, hogy kopogok de utána azonnal bejövök. 

És ez még mind semmi, de Magdianyus teljesen felesleges dolgokat is csinál, amit ép eszű ember nem tud agyilag felfogni:

Matrac alá betűrt ágynemű

Meg nem erősített gyanúm szerint a szállóvendégek túlnyomó többsége három dimenziós (kivéve a Plakátfiút… ő nem tudom mennyit utazik), ami nehézkessé teszi a matrac alá betűrt takaró alá bebújást. Értem én, hogy szép sima lesz a lepedő, na de így minden este lefekvés előtt komoly küzdelem zajlik a gyapjútakaró-lepedő kombóval, amíg az ember végre be tudja magát csúsztatni az ágyba. Miért nem lehet csak elsimítani, ha már mindenképp hozzá akar nyúlni? Amúgy meg ugye kezet mos a WC takarítás után, mielőtt az ágyneműmet igazgatja? 

Háromszögbe hajtott WC papír

Na, ezt a hülyeséget ki találta ki? Melyik utazó érzi jobban magát tőle? Ezzel azt szeretnék üzenni, hogy “kitakarítottam a WC-t is”? Néhány helyen még egy papírszalagot is tesznek a buditetőre, hogy “kitakarítottuk”. Szuper. Mínusz egy fa élete, per nap per szálloda.

Bedugaszolt csap lefolyó

Értem én, hogy le kell csukni ahhoz hogy kitöröljük, meg szép csillogó… na de utána miért nem lehet kinyitni? Mekkora esély van arra, hogy visszaérkezve egy borotválkozással indítok kézmosás helyett? Különben meg nagyon szeretem a hatalmas átmérőjű, tükörsima krómacél lefolyódugókat, amelyeken minden fogmosás alkalmával végignézhetem, milyen látvány lenne arcon köpni saját magam.

Miért gondolják a szállodák, hogy a napi takarításra van igény? Ha ezért jár a csillag (amúgy ki nézi manapság a csillagokat foglaláskor?), miért nem fognak össze, hogy “bocsi, de ezt a felső tízezer kivételével senki nem igényli”? Nem véletlen az airbnb előretörése: értem én, hogy nem fair a verseny (az airbnb-be nincsen sprinkler csatlakozó meg tűzálló függöny), de emellett pont annyit ad amire szükség van, és semmi többet.

 

Kártyás áramkapcsoló

Az egyetlen előnye, hogy pontosan tudod hol van a kártya. Na de így a szobában csak akkor van áram, ha ott vagy – ha kiveszed a kártyát (ami egyben a szoba kulcsa), már nincs. Persze ez azt is jelenti, hogy nem lehet a telefont/laptopot tölteni hagyni a szobában a reggeli/vacsora idejére. Ez a gyakorlat mesteri példája a teljes hülyeségnek. Mi értelme és célja van ennek? Tegyük fel, hogy bekapcsolva hagyom a TV-t és a lámpákat egész napra. Magdianyus úgyis jön még délelőtt – ha pedig nem, rossz esetben maximum 100 forintnyi áramot fogyasztok el egy nap alatt. Komolyan ezért szívatjuk a népet?

Ezt az agyrémet egyféleképpen lehet kijátszani: meg kell keresni a minibár dugalját, azt kihúzni és ebbe tenni a töltőt addig, amíg nem vagyunk a szobában. (Már ha ehhez nem kell az egész szekrénysort elmozdítani... de erre mindjárt visszatérünk.)

Elektromos dugaljak hiánya

XXI. század, Európa. Mire van szüksége egy turistának? Egy konnektorra az ágya mellett, hogy az ágyból megoszthassa az aznapi történéseket Facebookon. Van szabad konnektor az ágy mellett? Nincs. Ugyan miért is kell kihúznom az éjjeli lámpát, hogy egy kis áramhoz jussak? Vagy esetleg miért nem szerelnek fel egyből egy 2A USB dugaszt az ágy mellé? Biztos minden vendég jobban értékelné, mint a háromszög-budipapírt...

Fizetős internet kapcsolat

Laosz és Kuba volt eddig az a két országunk (40-ből!), ahol nem volt általános az ingyenes szélessávú wifi minden olcsó szálláson. A csatlakozás egyszerű: írd be a jelszót. Ennek ellenére az elegáns hotelek még mindig úgy gondolják, hogy le lehet nyúlni a vendégeket „premium internet access” címen. Ez utóbbiba beleértendő pl. ha egy 30 perces youtube filmet szeretnél megnézni, vagy letölteni 150Mb térkép adatot a maps.me-ről mert otthon épp elfelejtetted. És akkor még nem is említettem a hotel saját weboldalán keresztül történő bejelentkezést. Tudod, ahol be kell írni a neved és a szobaszámod (nem mintha a reggelinél a listapipáló lánynál nem tudnál ellesni egyet bárki mástól) majd beikszelni, hogy nem fogsz kormányoldalakat feltörni. Persze ha ezután VPN-re csatlakozol, úgysem tudják meg, ha mégis. Mondjuk egy ingyenes VPN csatlakozás eleve alapkövetelmény lenne egy több szereplős wifi hálózaton. Welcome to the XXI. century.

Bőrönd tartók

Amire minden utazónak szüksége van, az egyetlen széles, vízszintes felület (nem a padló!) ahol ki tudja nyitni a bőröndöt kettéhajtva és kényelmesen pakolni benne. Ehhez képest egy franciaágyas szobában is csak egyetlen bőrönd-állvány található. Nem, nem szeretnénk a komódba vagy a szekrénybe pakolni pár napra. Olyan nagy kérés ez?

WC kefe hiánya

Bármilyen hihetetlen, az elegánsnak nevezett hotelek jelentős részében nincsen WC kefe. Vagy én nem vagyok kompatibilis a felső tízezer különleges gasztroenterológiai képességeivel, vagy úgy gondolják, hogy Magdianyus majd tisztogat utánam (hívnom kellene kakilás után?)… mindenesetre elég zavaró, pláne ha a partnereddel laksz egy szobában. Szerencsés esetben a zuhanyrózsa elér a WC kagylóig, ami segíthet (de ez sem jellemző). Inkább úgy jössz ki a WC-ből savanyú arccal, hogy “bocsánat drágám, otthon még sosem fordult ez elő, de ebben az elegáns szállodában kénytelen leszel a saját szemeddel látni, hogy nem virágszirmok jönnek belőlem”. Egészen agyrém, nem is értem a koncepciót! Elmagyarázná valaki? 
Értem én, hogy a WC kefe nem szép, de erre pl. Ázsiában nagyon jól kitalálták a vízsugaras öblítést, amit a WC mellé felszerelnek. Higiénikus, a kinézetével sincs probléma. A "fejlett" világba mikor jut már ez el?

„Design” mosdókagylók

Egyik kedvencem az ölnyi széles és lapos mosdókagyló, ami kétségtelenül jól néz ki, de borotválkozás után a szőrdarabok fél négyzetméteres területen úsznak szét azonnal, ahonnan Hosszú Katinkát megszégyenítő mellúszó karcsapásokkal tudod csak a középen elhelyezkedő lefolyóba terelni. Vagy esetleg egy kevés víz és a fogmosó pohár segítségével kell kiöblíteni a távoli sarkokat. Igazán értékelem.

Másik kedvencem a fél görögdinnye alakú üveggömb mosdó, amibe belehajolni a csaptelep miatt nem lehet, így mellette úszik majd az egész fürdőszoba egy borotválkozás után.

 

Arról ne is beszéljünk, hogy szappantartó szinte sehol nincsen. Szerencsés esetben valahogy megáll a mosdókagyló szélén… de többnyire csúszkál mint maci a jégen és sokszor a padlóról kell összeszedni. Ezt kiküszöbölendő jobb ha viszed a saját szappanod a kis tartójában.

„Innovatív” zuhanycsapok

A Grohe, Kludi és hasonló gyártók biztosan jelentős diszkonttal adják el a szállodáknak a rajtuk maradt, a vásárlók által nemes egyszerűséggel „ezmiatúró?” névvel illetett, eladhatatlan csaptelepeket. Sokszor percekbe telik mire az ember rájön, hogy egyáltalán hogyan indul meg a víz. Aztán konstatálja, hogy a fejére ömlik a hideg víz a kezében tartott kézi zuhanyrózsa helyett - na de hogyan kell ezt króm terminátort átkapcsolni? Az erősségét mivel lehet szabályozni.. na és miként kell beállítani a hőfokot? Na meg hogyan folyik majd le a víz, mert a kifolyó zárókupakját a takarítók mindig lezárják (és néha ennek működését sem egyszerű megfejteni).

Néha fokozza az élményt a zuhanykád szélén a max fél méter széles vízfogó üveglap. Az otthon zuhanyfüggönyhöz szokott egyszerű földi halandó próbál a hideg gránitcsempéhez simulva fürdeni, hogy ne fröcsköljön ki a víz – de egy óvatlan pillanatban úgyis megcsúszik a kezében a dizájner zuhanyrózsa és vizes lesz a padló.

Törülközők

A küzdelmes zuhanyzás után a kádból kilépve természetesen egy törülközőt kell a földre helyezni. Ugyanakkor a felirat szerint „kérjük óvja a környezetét, csak azt a törülközőt helyezze a földre amelyet cserélni kíván”. Tehát csak azért kell felvegyük a földről a kilépőt (aminek persze nincs tartója) hogy a Magdianyus nehogy kicserélje. Persze a takarékosság jegyében úgyis kimossák majd amikor távozunk mind a három kéztörlőt, két zuhanytörülközőt meg két piperetörülközőt is ami a szobához jár - csak hogy védjük a környezetet. Hozzátenném, a szállodák 90%-ban nincsen normális törülköző szárító, csak egy akasztó kampó ahol ezek a jó nehéz, vastag törülközők napközben nem képesek megszáradni.

Mosoda horror áron

A szállodai mosodai árak nevetségesek. Egy fehérneműből például olcsóbb újat venni, mint kimosatni. Egy kád fölött keresztbe kihúzható szárítókötél és egy mosásra alkalmas mosdókagyló hasznos lenne - de sehol sincs. Persze tudnék hosszú posztot írni arról, hogy miként lehet csapban és drybag-ben bárhol mosni, és hogyan lehet bármelyik szállodai szobában egy redőnyzsinórt két kampóval teregetéshez kifeszíteni - de Magdianyus úgyis infarktust kapna a látványtól, így nem tesszük. Helyette viszünk minden napra egy ruhát. Már amíg a plusz feladott poggyász olcsóbb, mint a szállodai mosoda. 

Minibár

Rutinos utazó a bútorok tapintásával is megtalálja a minibárt: a legmelegebb darab rejti. Ez a bútorba épített hűtő a fizikai tudatlanság csodája. A hűtő működési elve ugye az, hogy a belsejéből elvont hőt kiengedi a kültérbe. Ez normális esetben egy szoba egész légtere, ahol elenyésző hatással bír. A szállodaipar azonban kitalálta, hogy milyen csúnya már a különálló hűtő, rejtsük hát el a bútorba. Helytakarékossági okokból azonban a hűtőnél alig pár centivel nagyobb szekrénybe kerül, ami hátul is zárt - így az elvont hő a hűtő körüli levegőt felmelegíti, ami miatt még jobban kell hűteni. Arról már ne is beszéljünk, hogy a minibárok 90%-a alkalmatlan arra, hogy egy magunkkal hozott üveg bort belehelyezzünk – mert nem fér el benne. Rosszabb esetben (pl. Vegas, Mirage hotel) saját holmit esélyünk sincs a hűtőbe helyezni, mert amit kivettél azt hiába teszed vissza, a szenzorok máris a szobaszámlához tették.

De még mielőtt mindenki azt gondolná, hogy utálunk minden szállodát, ez nem így van. Mindezek ellenére néha mégis szeretjük a szállodákat, mert néhány hét ázsiai utazás utáni jól esik egy nyugati típusú reggeli, ha már ölni tudnál egy kis szalámis kenyérért a sok tojás, sült hal és sült banán után. Olyan helyeken, ahol a fehér ember pedig még mindig ritkaságszámba megy külön figyelemben és kis figyelmességekben is részesítenek, amit a "fejlett" világ 3-4*-os szállodáiban már csak nagyon ritkán kapsz meg.

Szívesen  meghallgatjuk természetesen a másik felet is! Ha van olyan olvasónk/ismerősünk (tudjuk, hogy van! :)) aki a szállodaiparban dolgozik és reflektálni szeretne a vádakra, szívesen megjelentetjük a válaszát az egyes pontok alatt! Persze a listát bővíteni is lehet, ha van ötletetek...