Hosszas gondolkodás előzte meg, hogy merre is utazzunk ahol várhatóan kora tavasszal jobb idő van, mint itthon. Szempontok: mindenképpen legyen tengerpart, ne legyen extra hosszú a repülőút és lehetőleg a meglévő Covid oltásainkkal teszt nélkül is beengedjenek. A választásunk így esett Portugáliára: van óceán, a 3,5 óra repülés még várandósan se sok... és plusz pont, hogy a lakosság 92%-a be van oltva (Covid ellen) - ez is szempont volt azért valamelyest. Lisszabonban és az ország déli részén (na meg Madeirán) már jártunk, így az irányt északra vettük.
De mit is
nézünk majd meg Észak-Portugáliában? Ne lepődj meg, ha magyar utazó bloggerek
oldalain és utazós csoportokban sem találsz gyakorlatilag semmi infót. Úgy
tűnik, hogy "Észak = Portó" és pont. Mi egy kicsit kutattunk és így
vágtunk neki az egy hetes csillagtúránknak.
Hosszasan
böngésztük a Douro-völgyben lévő szállásokat. Legyen közel a reptérhez, mert
este érkezünk - de a folyóvölgy is legyen közel. Így az első négy éjszakán Portótól
és a Douro-völgytől is kb. egy órányi vezetésre lévő szállást foglaltunk. A
Douro-völgyben nehézkesen ment a választás, így kicsit onnan eltávolodva véletlenül bukkantunk a Tamega folyó partjához közel egy nagyon bájos szállásra
(Villa Coura) kb. fele olyan áron, mint a sokkal felkapottabb Douro mentén.
Csodás környezet, hegyek, szőlőültetvények, narancsligetek között bújt meg
Amarante melletti kis szállásunk, amit tiszta szívből ajánlunk (bár csakis autóval). Olívia azóta is az apartmanunkban lévő hintalovat emlegeti, mint a legjobb élmény egész
Portugáliában 😊
Miket
fedeztünk fel az egy hét alatt?
Amarante
Nem sok
Portugáliába utazó bakancslistáján szerepelhet a Portótól keletre és a
Douro-völgytől északra fekvő kisváros. A miénken sem lett volna rajta, hacsak a
szállásunk nem pont 10 percre van tőle. Amarante még nem a Douro-völgye,
hanem egy kisebb folyó mellett terül el. Ha a környéken szállsz meg, vagy
átutazóban erre jársz, a kicsi óváros megér egy sütivel egybekötött sétát.
Douro-völgy
Aki több
napot tölt Portóban annak egészen biztosan szerepel a listáján a Douro-völgy
meglátogatása - még akkor is, ha nem nagy borrajongó. Ami az olaszoknak Toscana,
az a portugáloknak a Douro-völgy. A világ egyik legrégebbi borrégiója, már
1756-ban is termeltek itt bort.
A domboldalakon
teraszokon sorakozó szőlőtőkék és közöttük megbújó birtokok (quinta) látványa
szemet gyönyörködtető. De mit is csináljunk itt, azon túl, hogy keresünk egy
szimpatikus birtokot és hódolunk a borok élvezetének? Nekünk ez most kimaradt:
Ábel vezetett, Zsana pedig félidős várandósan egyedül nem ivott. De
Lisszabonból még emlékszünk, hogy milyen is egy jó “portói” 😊
Mit
csinálj, ha csak egy napod van?
- Vezess
végig az egyik legjobb panoráma útvonalnak választott N222-es úton a
folyóvölgyben Pinhao és Peso da Régua között. Mi is ezt tettük, de csak visszafelé úton. A völgybe
egy másik, szerintünk sokkal szebb panorámákat kínáló N323-es úton érkeztünk
meg Pinhao-ba északról.
- Vezess
lassan (N323-ason) és állj meg sok-sok kanyarnál. Mindenhol hihetetlen látvány
tárult elénk.
- Pinhao-ban
nézz be a pályaudvarra. Nem vetekszik a portói Sao Bento állomással a mozaik
díszítés, de nagyon szép. Olyan igazi régi, múlt századi hangulata van az
állomásnak.
- Pinhaoban
a folyóparton találsz néhány éttermet. Válassz egy teraszos helyet (Veladouro-t
ajánljuk 😉) és ebéd közben csodáld a folyó látványát.
- Pinhao
felett a legszebb látvány a Casal de Loivos kilátópontról tárul elénk. Pár perc
nyugi, lent a mélyben kígyózó folyó, szőlőtőkék, dombok.
-
Mi
még Peso da Régua-ban megálltunk egy sütire, az még kellett egy tökéletes
naphoz. 😊
Guimarães
Braga vagy
Guimaraes, esetleg mindkettő belefér egy napba? Nagy dilemma minden fórumon, de
mi rohanni semmiképpen nem akartunk, ezért választani kellett. Végül az utóbbira
szavaztunk: jobban vonzott minket a történelmi kisváros, mint a nagyobb Bragaban
a sok barokk templom. Guimaraes már 868-ban is létezett, Portugália első
fővárosa, ezért a portugálok “Bölcsővárosnak” is nevezik.
Történelmi
központja a világörökség része, ezt fedeztük fel röpke néhány óra alatt. A szűk
kis utcák között megbújó szép középkori épületek, erkélyek, kis terek kellemes
hangulatot kölcsönöznek a városkának. A szűk utcák egyúttal autómentes övezetet
is jelentenek, ahol egy 2,5 éves gyerek kedvére rohangálhat és fedezheti fel,
ami számára fontos.
Nekünk mi
fért bele:
- A
város jelképe a vár (Google is rögtön ezt dobja elénk), amit mi csak kintről
néztünk meg - jó alaposan, mert Olívia hosszasan gyűjtötte körülötte az apró
margarétákat.
- Sao
Tiago és Largo da Oliveira terek, ahol a városra leginkább jellemző kis fa
tereszos házak sorakoznak
- Nossa Senhora da Oliveira templom – Olívia a tavalyi olasz utunk során elkezdett rajongani a kis templomokért, így amit nyitva találunk oda be is megyünk 😊
- Tökéletes polipos ebéd a Republica do Polvo étteremben, ami kifejezetten gyerekbarát (no nem a gyerekmenü miatt). Sokfajta polipos étel közül választhatunk - ami nem hátrány, ha igazi polip rajongó a család 😊
- Csak úgy elveszve bolyongtunk a belváros kis utcáin, ha már játszóteret nem találtunk egy város felfedezése is pont akkora élmény egy totyogónak
A városban van még potenciál (pl. felmenni libegővel a hegyre), de mi itt amolyan igazi nyugdíjas tempóban haladtunk. Hogy utólag hiányzik-e valami? Nem, csak élvezni a város hangulatát, pont így volt tökéletes.
A természet közelsége minket
valahogy sokkal jobban feltölt, mint a nagyvárosi környezet, ezért a következő
szállásunkat sem Portóban, hanem onnan kicsit délebbre a tengerparton
foglaltuk. Útban a felkapott tengerparti üdülőváros, Espinho melletti
szállásunkra sem unatkoztunk. Egy kis vargabetűt beiktatva több helyen is
megálltunk még.
Fidalgo’s work
Szinte
kivétel nélkül minden utazáson mázlink van: jobb idő van ott, ahová megyünk,
mint Magyarországon. Ezúttal ez nem volt így. Mivel az első napokban az
időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, ezért szorgalmasan böngésztük a Google
térképet, hogy milyen látnivaló akad a szállásunk környékén. Negyedórányi
autózásra sikerült is találni egy befejezetlen kastélyt.
18. századi befejezetlen barokk-rokokó kastély, távol a turistás helyektől. Impozáns homlokzat, csodásan faragott gránit díszítésekkel. A kastély eleje mögé lépve mohával benőtt falak, fák, a természet szépen elkezdte visszahódítani a helyet. Igazi "európai Angkor"...
Ettől viszont csak különlegesebb a kastély hangulata és még inkább misztikummal
tölti meg, hogy vajon miért hagyták félbe, ha ilyen szépen indult. A mai napig
nem tudják, hogy esetleg az építész halála vagy egy sokkal prózaibb ok, a pénz
hiánya miatt hagyták félbe. Ahogy hárman a falak között bolyongtunk, mi is azon
merengtünk, hogy de fura egy hely... vajon miért nem fejezték be?
Aveiro és Costa Nova
Amikor
képeken megláttuk a Costa Nova jellegzetes csíkos házait, rögtön tudtuk, hogy
ezt meg kell néznünk. Kellemes egész napos kirándulás lett belőle Aveiro-val,
amit a portugál Velencének is neveznek. No, hát ne úgy készüljünk Aveiro-ra,
hogy tényleg olyan, mint Velence - mert akkor csalódás lesz. Igen, vannak
csatornák és rajta gondolák, de attól még egy igazi hamisítatlan portugál
kisváros, az ott jellemző házakkal, utcákkal, csempékkel - cseppet sem hasonlít
Velencére. Hangulatos óváros tele éttermekkel, cukrászdákkal, már csak választani
kell tudni közülük. Jót lehet bolyongani az óváros kis utcáin vagy ejtőzni a
csatornaparti teraszokon.
Aveiro után
pedig célba vehetjük Costa Nova partját. Ami érdekes, hogy a tipikus kis
házikók nem a homokos óceánpartra, hanem a túloldali lagúnára néznek. A házak
mágnesként vonzzák a turistákat (amik máshol szinte nem voltak) tucatszám
fotózkodtak emberek, készültek az Insta fotók. Tényleg hangulatosak, de nekünk
a túloldalon a végtelen fehéres homokos szeles óceánpart (ahol majdnem egyedül voltunk)
sokkal jobban tetszett.
A sok
nyüzsgés után kicsit megfáradva örültünk, hogy igazi napsütéses, szép napot
ígértek vasárnapra. Nincs is jobb, mint egész nap az óceánparton heverészni,
kagylót gyűjteni, homokozni és persze degeszre enni magad friss tengeri
herkentyűkkel. Ha egy kis lazításra vágysz a gyönyörű, homokos óceánpartban nem
fogsz csalódni. Több helyen sétáltunk, mindenhol hasonló a látkép,
végeláthatatlan homokos part, néhol part menti sétánnyal, máshol fapallók vezetnek
végig jó hosszan a parton.
Porto végül
az utolsó napunkra maradt.
Porto
A portugálok úgy tartják,
"Lisszabon szórakozik, Porto dolgozik." Az utazás végén 2 napunk
maradt, amiből egyet inkább tengerpartozással töltöttünk: élveztük a napsütést
és a relatív szélcsendet, áztattuk a lábainkat a jéghideg óceáni hullámokban. Már
kíváncsian vártuk, hogy mit tartogat nekünk a portugálok második legnagyobb
városa az utolsó napra. Mivel csak egyetlen napunk volt ezért a nagyon belső
belvárosi negyedekre koncentráltunk: Ribeira, Vitória, Sé, Baixa és egy kicsit
Vila Nova de Gaia
Mi fért bele egy napba a
városban, amit ajánlunk
- betoppanva
rögtön csodálni a Sao Bento pályaudvar kék-fehér csempékkel, azulejo díszített lenyűgöző
előcsarnokát. Nem lehet eltéveszteni, ott lesz a legnagyobb tömeg, mindenki
fotózik 😊. Mi
metróval ide érkeztünk meg, jó kiindulópont a városnézéshez. Kis dombra
mászással…
- átsétáltunk a
Clerigos templomhoz, ahol kígyózó sor várakozott a toronyba feljutásra. A 75 m
magas torony a városból szinte mindenhonnan látható. Mi sétáltunk tovább az
egyetem melett, egyenesen belefutunk…
- az Igreja do
Carmo-ba. A templom oldalsó homlokzata pazar látvány, teljes egészében a már
ismert kék-fehér csempékkel borították be.
- Kis futkosás
Olívia után a szomszédos egyetem melletti téren, de haladunk lefelé a dombról
úticélünk (egy előre kinézett kis szendvicsező) felé…
- közben
mindenfelé festett és mozgó street-art, lassú menet, de megérkezünk a…
- Pregar-ba, ahol
isteni prego szendvicseket (egyik portugál specialitás) fogyasztunk. Ez a
magyar rántotthúsos szendvics helyi változata, csak éppen steakhusi van benne.
- kicsit visszafelé
séta a dombra, mert mégsem hagyhatjuk ki az egyik legjobbnak ígérkező pastel de
nata-t áruló helyet. Süti felmarkolás után dombra fel!
- Sé katedrális,
ahonnan csodás panoráma van szinte minden irányban a városba. Imádnivaló a
piros tetős panoráma az itt-ott felbukkanó templomtornyokkal. Dombról lefelé,
irány a…
- Ribeira negyed,
azaz a folyópart. A városban alig voltak emberek, valószínűleg azért, mert
mindenki itt volt lent. A parton sorakozó összes étterem tele, folyó panoráma
az ikonikus Lajos-híddal, bájos házikók. Meg is ettük a felmarkolt pastel de
nata-kat, amik addigra ehetőre hűltek. Kellett az energia, mert vissza kellett
kapaszkodni a híd magasságába…
- a Ribeira tértől
indulva kis szűk utcákon, lépcsőkön felkapaszkodtunk (Escados do Barredo) a
hídhoz.
- séta a szédítő
magasságban a folyó túlpartjára,
- ejtőzés a Jardim
do Morro parkban, ahonnan pazar panoráma tárul elénk a folyó túlpartjára, a hídra,
ami szerintünk inkább csak ikonikus, mint szép (akárcsak San Franciscoban a
Golden Gate vagy Sydney-ben a Harbour bridge). A park nagyon él, tele helyi
fiatalokkal, zenével, igai életérzés. Innen már csak metróra pattantunk és
irány vissza az autónkhoz.
13 ezer lépés, fel a
dombokra és le, aminek a felét Olívia is saját lábán tette meg😊
Extra tippek városnézéshez:
- indulj a város felső részéről a folyó irányába, így tetemes mennyiségű hegymászástól kímélheted meg magad. Persze fordítva a nagyobb kihívás 😊
- vigyél kényelmes
cipőt, mivel tényleg minden dimbi-dombi és az óváros szinte mindenhol
macskaköves is.
- térképen előre jelöld be a legjobb pastel de nata-t ígérő helyeket, hogy le ne maradj róla. Itt Portóban ettük a legfinomabbat az egy hét alatt. Térképen már jelölve a hely (Nata Lisboa) 😉
Végül: Portó vagy Lisszabon? Sok hasonlóság van a két város között: dimbi-dombi, kis szűk utcák, közöttük megbújó pici terek ott rejtőző hangulatos éttermekkel, de ugyanakkor nekünk mégis teljesen más volt a kettőnek a hangulata. Lisszabon valahogy vibrál, az egész tele van élettel. Portó belvárosában a sétálós részeken is kicsit furcsa volt a sok elhagyatott ház, Lisszabonban több volt az élet. Hogy hová mennénk vissza? Határozottan Lisszabonra esne a választásunk.
Nekünk
ennyi fért bele egy hétbe, nyugodt laza, amolyan igazi “slow travel” tempóban. Ha
több részt fel akarsz fedezni, akkor ajánlott autót bérelni. Kocsival
autópályán mindenhová nagyon gyorsan eljutottunk. Kisgyerekkel is jó célpont
észak: minden van, ami egy totyogó figyelmét leköti. A felnőttek sem fognak
unatkozni, gyönyörű óceánpart, hangulatos kisvárosok, Portó és "portói", no meg finomabbnál finomabb ételek. Ne távozz
csalódottan, ha nemcsak a szemed lakatnád jól, hanem szeretsz is jókat enni.
Gasztro kalandokjainkról egy külön bejegyzésben olvashattok. A helyeket, amiket próbáltunk és bárkinek szívesen ajánljuk, mert mi is visszatérnénk megtaláljátok a gasztro térképünkön.