A legjobb utasbiztosítások - tanácsok két világutazótól

Mostanában többen kértetek utazással kapcsolatos tanácsot tőlünk, és visszatérő téma volt a biztosítás kérdése. Mivel évente legalább 4-5 alkalommal utazunk külföldre, majdnem negyven országban jártunk már és utaztunk hat hónapon át egyhuzamban is a világ körül, így elég alaposan utánajártunk a témának. 

Ha csak a konklúzió érdekel, görgess a cikk aljára. 

Ha az is, hogy miért - olvass tovább :)

Az utasbiztosítás kényes ügy, és általában kevés figyelmet kap. Érdemes megkülönböztetni az EU-ba utazást a világ többi részétől, illetve az egészségügyi kockázatokat minden mástól. Az EU-n belül (beleértve Svájc, Norvégia, Lichtenstein és Izland is) ért baleset/betegség esetén minden Magyarországon biztosított állampolgárt megilleti az egészségügyi ellátás, az adott ország állampolgáraival azonos feltételekkel, ha van Európai Egészségbiztosítási Kártyája. Ez persze nem jelenti azt, hogy az osztrák hegyimentők ingyen hoznak le a hegyről. Mint ahogy nem fogják sem a családtagjaid kiutazását fizetni a kórházba, sem a hónapok óta lyukas fogaidat a svájci SZTK-ban betömni. Az ellopott hátizsákot meg pláne nem fizeti ki senki. Tehát hacsak nem csak Parndorfba ugrasz át egy szombati bevásárlásra, akkor érdemes az EU-ba utazáskor is valamilyen utasbiztosítást kötni. 

Az utasbiztosítások legfontosabb eleme a sürgősségi orvosi költségek térítési limite! Persze számít a csomag ellopása is, de ez inkább csak másodlagos - az igazi anyagi terhet a kórházi számla okozhatja. Több olyan biztosítással találkoztunk, ahol pl. betegségre nem fizet semmit, csak balesetre - ezzel sokra nem mész, ha éppen vakbélgyulladásod támad vagy ételmérgezést kapsz. Ugyanígy nem sokat ér az sem, ha csak halálesetre fizet.

Sok bankkártyához adnak ingyenes/olcsó biztosítást, de ezeknél is érdemes megnézni a feltételeket és limiteket. Pl. a Visa/Mastercard betéti bankkártyádhoz kapott 3-5 millió Ft-os sürgősségi ellátási limit elég lehet egy laza szlovákiai túrázáshoz, de egy amerikai kiruccanáshoz édeskevés. Az USA-ban ennyiből talán ellátnak egy kisebb törést, de mást nemigen. 

Kereshetsz persze a netrisk.hu-n vagy más keresőoldalon utasbiztosítást, de ezzel máris kényszerpályára állítottad magad: nem biztos, hogy a legjobb megoldást megtalálod ott. Két hetes EU-n belüli vagy egy hetes EU-n kívüli utaknál már átlépheted a 10 ezer forintos határt... és mindjárt látni fogod, hogy ennyiből akár három hónapra is biztosíthatod magad.

Mivel mindketten a pénzügyi szférában dolgozunk, így sejtettük, hogy a "termékkapcsolt" biztosítások között kell keresnünk a legolcsóbb megoldást egy 189 napig tartó utazáshoz. Sok terméknél a "prémium" érzetet olyan csatolt szolgáltatások jelentik, amik nagyon jól hangzanak - de (mivel a legtöbben nem veszik igénybe) így olcsóak tudnak lenni. Ilyen pl. a "ha nem ízlett a termékünk, küldje vissza és visszaadjuk az árát" felirat a joghurton. (Kíváncsi vagyok, mennyi félig üres joghurtot kézbesített eddig a posta a gyártónak...) Vagy a bankkártyákhoz járó reptéri "Mastercard Premium lounge belépési lehetőség" - ahol már lassan a kenyeret is magadnak kell megsütni, ha valamit enni szeretnél. Persze mivel a legtöbb ember alig utazik, ez sem kerül sokba.

Hosszú keresgélés után a Gránit Bank Platinum kártyáját találtuk az optimálisnak. Ehhez járt egy Mapfre utasbiztosítás. (Nem hallottál még róla? Pedig a netrisk.hu-n 2016-ban az év utasbiztosítója és egy évvel korábban az év ügyfélbarát bizosítója is volt!) Ez 50 millió forintos betegség- és baleseti térítési limites biztosítást ígért addig, amíg a kártyabirtokos "90 napot meg nem haladó időtartamra külföldre utazik". A bankkártya első éves díja 9.500 Ft (utána 12.000), számlavezetési és havidíj nincsen. Mi kell még? Bármelyik utasbiztosítás (ha hazai biztosítónál kötjük) minimum 100 ezer forintba került volna hasonló feltételekkel. Ezzel az első 90 napot meg is oldottuk. A biztosítás mellett a kártya további előnyökkel (ingyenes külföldi készpénz felvétel és az említett MC lounge belépés másodmagaddal) is rendelkezik, de erre egy következő bejegyzésben fogunk részletesen kitérni.

A 87. napon megérkeztünk Ausztráliába, és elkezdtünk foglalkozni az utasbiztosítás meghosszabbításának kérdésével. Mivel az elkövetkezendő 100 napot a fejlett országokban töltöttük (Ausztrália, Új Zéland, USA) így fontos lett a minél magasabb térítési limit. A Mondial őrangyal biztosítása a 75 milliós védelmével elég jónak tűnt, ehhez képest a kb. 100 ezer forintos ára is viszonylag baráti volt. Ám ekkor jött a hidegzuhany: magyar biztosítónál utasbiztosítást csak akkor köthetsz, ha éppen Magyarországon vagy. Ha már külföldön tartózkodsz (mindegy, hogy három nap vagy egy hét múlva akarod indítani a szerződést) akkor azt "csalások elkerülése végett" nem engedélyezik. Mivel ez teljesen abszurdnak tűnt, írtunk az összes hazai biztosítónak - de ahol egyáltalán válaszra méltattak, ugyanezt a választ kaptuk: csak itthon köthető biztosítás. 

Szerencsére nem estünk kétségbe (Ausztália amúgy is a "no worries, mate - take it easy" országa), megtanultuk már, hogy ami itthon nem működik, az külföldön nem probléma. Mivel nyugaton már ismert a "digitális nomád" fogalma, biztosak voltunk benne, hogy van olyan biztosítás ami kifejezetten őket célozza. Ők persze sosem tudják meddig is lesznek úton - tehát a hosszabbításnak is rendelkezésre kell állnia. Kis keresgélés után a World Nomads és a Truetraveller maradtak talpon -náluk nem jelentett problémát, hogy éppen úton vagyunk. A Truetraveller árai sokkal barátibbnak tűntek, és külön megnyugtató volt, hogy a sürgősségi orvosi limite 5 millió GBP (= kb. 1.5 milliárd forint!) volt a közepes árú csomagnak - tehát nem kellett egy percig sem aggódni az USA drága egészégügyi ellátása miatt sem. Úgy gondolom, ennyi pénzért személyesen David Hasselhoff is kimentett volna bennünket, ha netán elsodor a Colorado folyó. Mindezért a száz napra fejenként hetvenötezer forintot kellett csak fizetni. (Összehasonlításképpen: a hazai biztosítók mindegyikénél a kalkulált díj 100 ezer Ft felett volt 100 napra - tized-huszadekkora limitekkel). Azt a kérdést, hogy éppen utazunk, elegánsan oldották meg a Truetraveller-nél: az első két napra semmilyen térítés nem jár, utána egy hétig nem fizetnek lappangó betegségre, (csak balesetekre), majd azután teljes a védelem. Korrekt, elfogadható - és tényleg kiszűri a csalásokat. Magyar biztosítási aktuáriusok, van még mit tanulni! :P

A tanácsunk a következő:

- ha rövid időre utazol az EU olcsóbb országaiba, az Európai Egészségbiztosítási Kártya mellé elég lehet egy alap utasbiztosítás pár milliós limittel. Ilyen a legtöbb banknál a bankkártyához ingyen is jár - nézz utána! 

- ha rövid időre utazol az EU drágább országaiba, nézz egy olcsó utasbiztosítást - de egy évben ne fizess érte 9500 Ft-nál többet. (Mert ha több lenne, akkor olvasd el a következő pontot...)

- ha többször utazol egy évben, és összesen 9500 Ft-nál többet költenél biztosításra: igényelj egy Platinum kártyát a Gránit Banktól. Ha nem használod a kártyát, akkor sincs semmi díja és a számlavezetés ingyenes. 

- ha 90 napnál hosszabb útra indulsz, akkor az első időszakra válaszd a Gránit kártyát, majd lejárat előtt egy héttel hosszabbíts a Truetraveller-nél. 

- ha maximális védelmet szeretnél, és nem gond az angol nyelvű ügyintézés, felejtsd el a hazai biztosítókat. A Truetraveller lesz valószínűleg a legjobb megoldás: a hazai biztosítások áráért tízszeres védelmed lesz. De érdemes több biztosítót is végignézned a külföldiek közül.

És soha ne feledd: ha nem fizeted itthon a TB-t magad után, az utasbiztosításod semmit nem ér! Minden biztosító amint lehetséges, hazahoz - nem fognak külföldön milliókért megműttetni, ha szállítható és stabil az állapotod!

A fenti cikk a saját, független tanácsunkat tartalmazza. Mielőtt bárki meggyanúsít azzal, hogy "fizetett hirdetés" (mint ahogy szegény Utazómajom kikapott a Facebook kommentekben egy hasonló posztért) az először keressen egy olcsóbb/jobb megoldást - addig sajnos nem hiteles a kritika! Mivel ő és mi is részben hasonló következtetésre jutottunk egymástól függetlenül, érdemes lehet hallgatni ránk. 

Természetesen aki ezeknél is jobbat talál, ne hallgassa el! Ossza meg kommentben, hogy mi is és mások is tanulhassunk belőle!

Pugliai ízek - gasztronómia az olasz csizma sarkában

Többször jártunk Olaszország délkeleti részén, Pugliában és minden alkalommal sikerült valami olyan ízre bukkanni, amivel előtte még nem találkoztunk Olaszországban. Ahogy minden régiónak, tartománynak megvan a sajátos specialitása Itáliában, így Pugliában is számos olyan ételre, különlögességre lehet találni, amivel máshol nem találkozol a Dolce Vita hazájában. Rövid válogatásunk személyes kedvenceinkből a teljesség igénye nélkül az alábbi.

Panino con polpo (polipos zsemle)

Nagyszerűsége pont az egyszerűségében rejlik. Végy egy friss polipot (lehetőleg olyat, ami néhány órája még a tengerben úszkált - itthon élők apró hátrányban), grillezd meg vaslapon vagy öntöttvas serpenyőben, majd simán dobd bele egy zsemlébe, löttyints meg kis olivaolajjal és citrommal, szórj rá némi petrezselymet. Ezennel el is készült a mennyei ebéd. Bárhol fellelhető a strandokon, de a városi büfékben is előbukkan.

A polip elkészítésének másik helyi változata a "polpo alla pignata", ami lényegében olyan, mint egy paprikás krumpli - polippal. Bizarrul hangzik? Pedig nagyon finom ez is!

Pasticiotto

Puglia tartomány Salento részén készítik ezt a kis süteményt, melyet előszeretettel fogyasztanak reggelire az olaszok. Tésztája többféle ízben létezik és a benne lévő töltelelék is igencsak változatos. Személyes kedvencünk a Nutellával töltött verzió volt, mely méltó vetélytársa lett a reggelik alkalmával a Nutellával töltött Cornetto-nak (ahogy az olaszok nevezik a croissant :)). De az Obama névre keresztelt barna tésztás és vanília krémes is finom - no vajon miért is keresztelték erre a névre? 

Speciale

Szó szerinti fordításban "különleges" - és ez minden tekintetben meg is állja a helyét. Polignano a Mare egyik kávézójában fedeztük fel, teljesen véletlenül. Olaszországban járva előszeretettel kávézunk a kis helyi, csak egy bárpulttal rendelkező kávézókban és nem klasszikus beülős helyeken. Nekünk valahogy így jobban átjön a helyi életérzés. Csak megállsz a pultnál és felhörpinted a kávéd, váltasz pár szót a jól ismert pultossal, majd mész is tovább. Pont egy ilyen kávézó ez is Polignanoban, ahol a pultnál állva láttuk, hogy a helyiek egymás után kérik a "speciale"-t, majd valami habos különlegességet kapnak. Gyorsan utánaolvasva kiderítettük mi is ez, és másnaptól mi is függővé váltunk. A speciale nem más, mint tejszínhab, kávé, egy kis amaretto likőr és citromhéj összekeverve. Vigyázat, függőséget okoz!

Stracciatella, burrata

Bár megtévesztő, de mindkettő egy-egy friss sajtot takar. Ha stracciatellát említesz Pugliában akkor itt elsősorban a sajtra és nem a fagyira gondolnak. Ez persze nem mindenhol van így, Toscanában járva szállásadónktól próbáltuk megérdeklődni hol lehet stracciatellát kapni, mire válaszként azt kaptuk, hogy minden fagyizóban. Mikor mondtuk, hogy mi a sajtra gondolunk, azt mondta, hogy olyan nincs is :) De visszatérve a stracciatellára: lágy, friss, krémes sajtot takar, melyben mozzarella csíkok úszkálnak tejszínben. Leírhatatlanul finom, de még ezt is túl lehet szárnyalni valamivel, ami nem más, mint a burrata. Ugyanez a mozzarellás, tejszínes töltelék bele van töltve egy mozzarella sajtburokba. Egyszerűen megunhatatlan - kevés olívaolajjal meglocsolva, sóval meghintve, lehetőleg ízletes paradicsommal fogyasztva felséges étel. Legnagyobb bánatunkra itthon csak nagyon ritkán lehet burratat kapni, stracciatellát pedig egyáltalán nem. Még egy okkal több, hogy lehetőleg minden éven visszatérjünk Olaszországba :)

Taralli

Gyűrű formájú sós snack, fehérboros tésztával. Ízében kicsit hasonló az itthon is ismert grissinihez, de tésztáját a sütés előtt megfőzik. Nekünk az ízesítés nélküli normál verzió ízlik leginkább, de van benne, pizzás, köménymagos, hagymás verzió is. Ideális ropogtatnivaló bármikor, éttermekben is előszeretettel rakják az asztalra snack-ként, tökéletes bor mellé is. Itthon is kapható, a Spar-ban például a prémium termékek között - és nem is rosszabb, mint olaszban. Erre sajnos nem tudjuk fogni, hogy miért kell mindig visszatérni Pugliába :).

15 fotó - 15 történet

Az év eleje alkalmából úgy döntöttünk, összeszedjük azt a pár fényképet a fél éves utazásról, ami vagy a szívünkhöz nőtt, vagy valami fontos üzenetet tartogat a számunkra/számotokra. 

Phonsavanh, Laosz

A kedvenc képünk mind közül. A laoszi hmong kisebbség egyik falujában készült. A helyiek mélyszegénységben élnek, közülük többen azzal foglalkoznak, hogy az erdőben keresnek bombákat a "vietnámi" háborúból, azokat szétszerelik és a fémet/puskaport hasznosítják vagy eladják. Mivel azonban az ottaniaknak még tévéjük sincsen amiben látnák, hogyan élnek mások, így boldogan élnek. A gyerekek úgy fogadták az ajándék lufikat, mintha a világ legdrágább játéka lenne. (Erről bővebben itt olvashattok.) Ha bármikor stresszesnek gondoljuk az életünket, ez a falu és az ottani gyerekek jutnak az eszünkbe... és máris boldogabbak leszünk. 

Maszkat, Omán

A világ minden táján tapasztaltuk, hogy a gyerekek milyen közvetlenek, kedvesek és boldogak tudnak lenni. Bár a mi nyugati világunkban a legtöbb szülő úgy gondolja, hogy csak a drága ajándékok tehetik boldoggá a kicsiket - valójában ők még meglátják a játékot bármiben. Ez az arab kisfiú például a testvéreivel együtt élvezte önfeledten a hungarocell bárka nyújtotta örömöket az ománi tengerparton.  

Nizwa, Omán

A kép a hagyományos nizwai kecsepiacon készült. A kisfiú még a tradicionális ománi öltözéket viseli, de már természetesen modern kvarcóra van a csuklóján. Bár Dubai és Omán alig pár órányira van egymástól, a két ország között elsőre érezhető a különbség: Dubai a nyugati világ majmolásával elvesztette varázsát, Omán viszont a tradíciói megőrzésével igazi kincs a mai napig. A helyi férfiak szinte mind fehér lepelruhát és a képen láthatóhoz hasonló kalapokat hordják.

 Autópálya melletti mosdó, Omán

Az arabok koszosak, igénytelenek - sulykolja a hazai média. Mindezt az autópálya melletti közvécé is bizonyítja. Szívesen mennénk be itthon is ilyen mosdóba az autópálya mellett, ahol nemcsak tisztaság van, de még szappan, kéztörlő és papírzsebkendő is szolgálja a higiéniát. És mindez persze ingyen. 

Agra és Delhi között, India

Sok helyen olvassa az ember, hogy milyen kevés jövedelemmel is a világ 5-10% leggazdagabbja közé lehet tartozni. Mindezt számunkra az Agra és Delhi közötti kétórás vonatút tette igazán érezhetővé. A fenti kép ezen az útvonalon készült, és egyike a kevés "szalonképes" fotónak amit készítettünk - India gazdagabbik felén. 

Új Delhi, India

Megkértünk egy indiai családot, hogy üljenek mellénk egy közös fotóra, ugye? Nos, éppen hogy fordítva történt! Zsana a rövid hajával igazi kuriózumnak számított sok helyen - olyannyira, hogy ez az indiai család egy közös fotót is szeretett volna velünk. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a hölgy a gyermekével mellénk ült és a férjét fotózásra buzdította. Utána persze mi is kértünk egy ugyanilyet tőle. A kisfiú annyira nem élvezte :)

Kathmandu, Nepál

Majd szeretnél a világ körül utazni egyszer, később? Számíts rá, hogy nem minden lesz már meg, amit látni szeretnél. A kathmandui Durbar téren fotózott téglahalom a kép előterében egy olyan templom maradványa, amely évszázadokat vészelt át, de 2015-ben mégiscsak elpusztította a nepáli földrengés. Minden változik, semmi sem örök. Ne halogasd, amit meg szeretnél tenni - legyen az utazás, vagy bármi más az életben.

Bhaktapur, Nepál

Ez a fotó példa mindenkinek, aki a szociális médiában csak a károkat látja. A képen a nepáli Rohit látható, akivel mindössze fél órát beszélgettünk egy buszút során. Azóta viszont sokszor ennyit chateltünk Facebookon, és továbbra is tartjuk a kapcsolatot. Rohit most a brémai egyetemre jár és robotikát tanul. 

Hanoi, Vietnam

Nem a ruha teszi az embert, ugye? Lehet szépnek lenni divatos ruhában... de szerintem legalább olyan vonzó tud lenni egy sportos túrafelszerelés is. A hölgyek először csak fotósnak kértek fel minket, de aztán maguk közé invitálták Zsanát is.

Ha Long-öböl, Vietnam

Az úriember a háttérben egy csónakkapitány, aki minden munkanapját tőle sokkal gazdagabb turisták fuvarozásával tölti. Mégis teli szájjal mosolyog, és bár egy szót sem beszél angolul, kézzel-lábbal magyaráz mindent. És mindezt örömmel teszi. Talán messze nem a világ legjobb munkája az övé, és tizedannyit keres mint egy CBA pénztáros, de mégis árad belőle az életöröm. És Te mennyire szereted a saját munkádat? 

Hoi An, Vietnam

Nem, ez most nem a divatról szól - bár kétségtelenül zseniális ízléssel összeválogatott ruhatárat láthatunk Ábelen a képen. Ez a kép arról szól, hogy ha utazol, csináld azt, amit a helyiek - különben fogalmad sem lesz róla, hogyan élnek ők. A kép a helyi piacon készült, ahol rajtunk kívül egy szem turista sem volt. Ne gondold, hogy az étel ott lesz a legfinomabb, ahova a turisták járnak. Beülnél egy étterembe Budapesten a Váci utcán? Na ugye...

Luang Prabang, Laosz  

Sajnos a tömegturizmus így tesz tönkre egy szép szokást. A szerzetesek évszázadok óta minden napfelkeltekor alamizsnát kérnek Luang Prabang főutcáján. Ma már viszont több turista ad nekik ételt egy fotó kedvéért, mint a helyiek. Rizs gyűjtése helyett ma már több előre csomagolt "szemét" kaját kapnak, melyet szatyrokba tesznek - az utca távolabbi részén pedig azt is láttuk, amit tárolókba dobálják, mert ennyire már nincs is szükségük. Vajon azon túl, hogy bepillantást nyerhetünk a helyiek életébe és szokásaiba, megéri azokban részt is venni? 

Luang Prabang, Laosz

Ha azt írja a Lonely Planet, hogy "szép a hegytetőről a naplemente", akkor erre számíthatsz. Keresd azokat a helyeket, amit a szállásadód ajánl, és kerüld el azt, ahova mindenki megy. Sok rejtett kincsre bukkanhatsz így bosszantó tömegek helyett. 

Franz Josef-gleccser, Új Zéland

Nincsen globális felmelegedés? Ez a gleccser öt évvel ezelőtt a völgy aljáig ért. Az unokáinknak talán már csak egy hegy marad belőle.  

valahol úton Wanaka felé, Új Zéland

Új Zéland azon országok egyike, ahol bárkinek nyugodt szívvel ajánjuk a stoppolást. Ez egy szép és önzetlen szokás - kár, hogy sokfelé egyáltalán nem működik. Persze horrortörténetek mindig akadnak, de az a KIVÉTEL! Bár stoppolás közben nem ott állsz meg, ahol szeretnél és talán még több fényképet készítettünk volna saját autóban ülve, de mégis nagyobb örömmel gondolunk vissza a helyiekkel folytatott beszélgetésekbe és így sokkal emlékezetesebb marad. No, mit gondoltok, hány percet vártunk az út mellett életünk első stoppolásakor Új-Zélandon? Kerek kettő perc múlva vett fel valaki.