Észak-Portugália: Portó és azon túl

Hosszas gondolkodás előzte meg, hogy merre is utazzunk ahol várhatóan kora tavasszal jobb idő van, mint itthon. Szempontok: mindenképpen legyen tengerpart, ne legyen extra hosszú a repülőút és lehetőleg a meglévő Covid oltásainkkal teszt nélkül is beengedjenek. A választásunk így esett Portugáliára: van óceán, a 3,5 óra repülés még várandósan se sok... és plusz pont, hogy a lakosság 92%-a be van oltva (Covid ellen) - ez is szempont volt azért valamelyest. Lisszabonban és az ország déli részén (na meg Madeirán) már jártunk, így az irányt északra vettük.

De mit is nézünk majd meg Észak-Portugáliában? Ne lepődj meg, ha magyar utazó bloggerek oldalain és utazós csoportokban sem találsz gyakorlatilag semmi infót. Úgy tűnik, hogy "Észak = Portó" és pont. Mi egy kicsit kutattunk és így vágtunk neki az egy hetes csillagtúránknak.

Hosszasan böngésztük a Douro-völgyben lévő szállásokat. Legyen közel a reptérhez, mert este érkezünk - de a folyóvölgy is legyen közel. Így az első négy éjszakán Portótól és a Douro-völgytől is kb. egy órányi vezetésre lévő szállást foglaltunk. A Douro-völgyben nehézkesen ment a választás, így kicsit onnan eltávolodva véletlenül bukkantunk a Tamega folyó partjához közel egy nagyon bájos szállásra (Villa Coura) kb. fele olyan áron, mint a sokkal felkapottabb Douro mentén. Csodás környezet, hegyek, szőlőültetvények, narancsligetek között bújt meg Amarante melletti kis szállásunk, amit tiszta szívből ajánlunk (bár csakis autóval). Olívia azóta is az apartmanunkban lévő hintalovat emlegeti, mint a legjobb élmény egész Portugáliában 😊

Miket fedeztünk fel az egy hét alatt?

Amarante

Nem sok Portugáliába utazó bakancslistáján szerepelhet a Portótól keletre és a Douro-völgytől északra fekvő kisváros. A miénken sem lett volna rajta, hacsak a szállásunk nem pont 10 percre van tőle.  Amarante még nem a Douro-völgye, hanem egy kisebb folyó mellett terül el. Ha a környéken szállsz meg, vagy átutazóban erre jársz, a kicsi óváros megér egy sütivel egybekötött sétát.

Douro-völgy

Aki több napot tölt Portóban annak egészen biztosan szerepel a listáján a Douro-völgy meglátogatása - még akkor is, ha nem nagy borrajongó. Ami az olaszoknak Toscana, az a portugáloknak a Douro-völgy. A világ egyik legrégebbi borrégiója, már 1756-ban is termeltek itt bort.

A domboldalakon teraszokon sorakozó szőlőtőkék és közöttük megbújó birtokok (quinta) látványa szemet gyönyörködtető. De mit is csináljunk itt, azon túl, hogy keresünk egy szimpatikus birtokot és hódolunk a borok élvezetének? Nekünk ez most kimaradt: Ábel vezetett, Zsana pedig félidős várandósan egyedül nem ivott. De Lisszabonból még emlékszünk, hogy milyen is egy jó “portói” 😊

Mit csinálj, ha csak egy napod van?

• Vezess végig az egyik legjobb panoráma útvonalnak választott N222-es úton a folyóvölgyben Pinhao és Peso da Régua között.  Mi is ezt tettük, de csak visszafelé úton. A völgybe egy másik, szerintünk sokkal szebb panorámákat kínáló N323-es úton érkeztünk meg Pinhao-ba északról.
• Vezess lassan (N323-ason) és állj meg sok-sok kanyarnál. Mindenhol hihetetlen látvány tárult elénk.
•  Pinhao-ban nézz be a pályaudvarra. Nem vetekszik a portói Sao Bento állomással a mozaik díszítés, de nagyon szép. Olyan igazi régi, múlt századi hangulata van az állomásnak.

• Pinhaoban a folyóparton találsz néhány éttermet. Válassz egy teraszos helyet (Veladouro-t ajánljuk 😉) és ebéd közben csodáld a folyó látványát.
• Pinhao felett a legszebb látvány a Casal de Loivos kilátópontról tárul elénk. Pár perc nyugi, lent a mélyben kígyózó folyó, szőlőtőkék, dombok.

-        Mi még Peso da Régua-ban megálltunk egy sütire, az még kellett egy tökéletes naphoz. 😊

 

Guimarães

Braga vagy Guimaraes, esetleg mindkettő belefér egy napba? Nagy dilemma minden fórumon, de mi rohanni semmiképpen nem akartunk, ezért választani kellett. Végül az utóbbira szavaztunk: jobban vonzott minket a történelmi kisváros, mint a nagyobb Bragaban a sok barokk templom. Guimaraes már 868-ban is létezett, Portugália első fővárosa, ezért a portugálok “Bölcsővárosnak” is nevezik.

Történelmi központja a világörökség része, ezt fedeztük fel röpke néhány óra alatt. A szűk kis utcák között megbújó szép középkori épületek, erkélyek, kis terek kellemes hangulatot kölcsönöznek a városkának. A szűk utcák egyúttal autómentes övezetet is jelentenek, ahol egy 2,5 éves gyerek kedvére rohangálhat és fedezheti fel, ami számára fontos.

Nekünk mi fért bele:

•  A város jelképe a vár (Google is rögtön ezt dobja elénk), amit mi csak kintről néztünk meg - jó alaposan, mert Olívia hosszasan gyűjtötte körülötte az apró margarétákat.
• Sao Tiago és Largo da Oliveira terek, ahol a városra leginkább jellemző kis fa tereszos házak sorakoznak
• Nossa Senhora da Oliveira templom – Olívia a tavalyi olasz utunk során elkezdett rajongani a kis templomokért, így amit nyitva találunk oda be is megyünk 😊
• Tökéletes polipos ebéd a Republica do Polvo étteremben, ami kifejezetten gyerekbarát (no nem a gyerekmenü miatt). Sokfajta polipos étel közül választhatunk - ami nem hátrány, ha igazi polip rajongó a család 😊
• Csak úgy elveszve bolyongtunk a belváros kis utcáin, ha már játszóteret nem találtunk egy város felfedezése is pont akkora élmény egy totyogónak

A városban van még potenciál (pl. felmenni libegővel a hegyre), de mi itt amolyan igazi nyugdíjas tempóban haladtunk. Hogy utólag hiányzik-e valami? Nem, csak élvezni a város hangulatát, pont így volt tökéletes.

A természet közelsége minket valahogy sokkal jobban feltölt, mint a nagyvárosi környezet, ezért a következő szállásunkat sem Portóban, hanem onnan kicsit délebbre a tengerparton foglaltuk. Útban a felkapott tengerparti üdülőváros, Espinho melletti szállásunkra sem unatkoztunk. Egy kis vargabetűt beiktatva több helyen is megálltunk még.

 

Fidalgo’s work

Szinte kivétel nélkül minden utazáson mázlink van: jobb idő van ott, ahová megyünk, mint Magyarországon. Ezúttal ez nem volt így. Mivel az első napokban az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, ezért szorgalmasan böngésztük a Google térképet, hogy milyen látnivaló akad a szállásunk környékén. Negyedórányi autózásra sikerült is találni egy befejezetlen kastélyt.

18. századi befejezetlen barokk-rokokó kastély, távol a turistás helyektől. Impozáns homlokzat, csodásan faragott gránit díszítésekkel. A kastély eleje mögé lépve mohával benőtt falak, fák, a természet szépen elkezdte visszahódítani a helyet. Igazi "európai Angkor"...

Ettől viszont csak különlegesebb a kastély hangulata és még inkább misztikummal tölti meg, hogy vajon miért hagyták félbe, ha ilyen szépen indult. A mai napig nem tudják, hogy esetleg az építész halála vagy egy sokkal prózaibb ok, a pénz hiánya miatt hagyták félbe. Ahogy hárman a falak között bolyongtunk, mi is azon merengtünk, hogy de fura egy hely... vajon miért nem fejezték be?

 

Aveiro és Costa Nova

Amikor képeken megláttuk a Costa Nova jellegzetes csíkos házait, rögtön tudtuk, hogy ezt meg kell néznünk. Kellemes egész napos kirándulás lett belőle Aveiro-val, amit a portugál Velencének is neveznek. No, hát ne úgy készüljünk Aveiro-ra, hogy tényleg olyan, mint Velence - mert akkor csalódás lesz. Igen, vannak csatornák és rajta gondolák, de attól még egy igazi hamisítatlan portugál kisváros, az ott jellemző házakkal, utcákkal, csempékkel - cseppet sem hasonlít Velencére. Hangulatos óváros tele éttermekkel, cukrászdákkal, már csak választani kell tudni közülük. Jót lehet bolyongani az óváros kis utcáin vagy ejtőzni a csatornaparti teraszokon.

Aveiro után pedig célba vehetjük Costa Nova partját. Ami érdekes, hogy a tipikus kis házikók nem a homokos óceánpartra, hanem a túloldali lagúnára néznek. A házak mágnesként vonzzák a turistákat (amik máshol szinte nem voltak) tucatszám fotózkodtak emberek, készültek az Insta fotók. Tényleg hangulatosak, de nekünk a túloldalon a végtelen fehéres homokos szeles óceánpart (ahol majdnem egyedül voltunk) sokkal jobban tetszett.

 

A sok nyüzsgés után kicsit megfáradva örültünk, hogy igazi napsütéses, szép napot ígértek vasárnapra. Nincs is jobb, mint egész nap az óceánparton heverészni, kagylót gyűjteni, homokozni és persze degeszre enni magad friss tengeri herkentyűkkel. Ha egy kis lazításra vágysz a gyönyörű, homokos óceánpartban nem fogsz csalódni. Több helyen sétáltunk, mindenhol hasonló a látkép, végeláthatatlan homokos part, néhol part menti sétánnyal, máshol fapallók vezetnek végig jó hosszan a parton.

Porto végül az utolsó napunkra maradt.

Porto

A portugálok úgy tartják, "Lisszabon szórakozik, Porto dolgozik." Az utazás végén 2 napunk maradt, amiből egyet inkább tengerpartozással töltöttünk: élveztük a napsütést és a relatív szélcsendet, áztattuk a lábainkat a jéghideg óceáni hullámokban. Már kíváncsian vártuk, hogy mit tartogat nekünk a portugálok második legnagyobb városa az utolsó napra. Mivel csak egyetlen napunk volt ezért a nagyon belső belvárosi negyedekre koncentráltunk: Ribeira, Vitória, Sé, Baixa és egy kicsit Vila Nova de Gaia

Mi fért bele egy napba a városban, amit ajánlunk

• betoppanva rögtön csodálni a Sao Bento pályaudvar kék-fehér csempékkel, azulejo díszített lenyűgöző előcsarnokát. Nem lehet eltéveszteni, ott lesz a legnagyobb tömeg, mindenki fotózik 😊. Mi metróval ide érkeztünk meg, jó kiindulópont a városnézéshez. Kis dombra mászással…
• átsétáltunk a Clerigos templomhoz, ahol kígyózó sor várakozott a toronyba feljutásra. A 75 m magas torony a városból szinte mindenhonnan látható. Mi sétáltunk tovább az egyetem melett, egyenesen belefutunk…
• az Igreja do Carmo-ba. A templom oldalsó homlokzata pazar látvány, teljes egészében a már ismert kék-fehér csempékkel borították be.
• Kis futkosás Olívia után a szomszédos egyetem melletti téren, de haladunk lefelé a dombról úticélünk (egy előre kinézett kis szendvicsező) felé…
• közben mindenfelé festett és mozgó street-art, lassú menet, de megérkezünk a…
• Pregar-ba, ahol isteni prego szendvicseket (egyik portugál specialitás) fogyasztunk. Ez a magyar rántotthúsos szendvics helyi változata, csak éppen steakhusi van benne.
• kicsit visszafelé séta a dombra, mert mégsem hagyhatjuk ki az egyik legjobbnak ígérkező pastel de nata-t áruló helyet. Süti felmarkolás után dombra fel!
• Sé katedrális, ahonnan csodás panoráma van szinte minden irányban a városba. Imádnivaló a piros tetős panoráma az itt-ott felbukkanó templomtornyokkal. Dombról lefelé, irány a…
• Ribeira negyed, azaz a folyópart. A városban alig voltak emberek, valószínűleg azért, mert mindenki itt volt lent. A parton sorakozó összes étterem tele, folyó panoráma az ikonikus Lajos-híddal, bájos házikók. Meg is ettük a felmarkolt pastel de nata-kat, amik addigra ehetőre hűltek. Kellett az energia, mert vissza kellett kapaszkodni a híd magasságába…
• a Ribeira tértől indulva kis szűk utcákon, lépcsőkön felkapaszkodtunk (Escados do Barredo) a hídhoz.
• séta a szédítő magasságban a folyó túlpartjára,
• ejtőzés a Jardim do Morro parkban, ahonnan pazar panoráma tárul elénk a folyó túlpartjára, a hídra, ami szerintünk inkább csak ikonikus, mint szép (akárcsak San Franciscoban a Golden Gate vagy Sydney-ben a Harbour bridge). A park nagyon él, tele helyi fiatalokkal, zenével, igai életérzés. Innen már csak metróra pattantunk és irány vissza az autónkhoz.

13 ezer lépés, fel a dombokra és le, aminek a felét Olívia is saját lábán tette meg😊

Extra tippek városnézéshez:

• indulj a város felső részéről a folyó irányába, így tetemes mennyiségű hegymászástól kímélheted meg magad. Persze fordítva a nagyobb kihívás 😊
• vigyél kényelmes cipőt, mivel tényleg minden dimbi-dombi és az óváros szinte mindenhol macskaköves is.
• térképen előre jelöld be a legjobb pastel de nata-t ígérő helyeket, hogy le ne maradj róla. Itt Portóban ettük a legfinomabbat az egy hét alatt. Térképen már jelölve a hely (Nata Lisboa) 😉

Végül: Portó vagy Lisszabon? Sok hasonlóság van a két város között: dimbi-dombi, kis szűk utcák, közöttük megbújó pici terek ott rejtőző hangulatos éttermekkel, de ugyanakkor nekünk mégis teljesen más volt a kettőnek a hangulata. Lisszabon valahogy vibrál, az egész tele van élettel. Portó belvárosában a sétálós részeken is kicsit furcsa volt a sok elhagyatott ház, Lisszabonban több volt az élet. Hogy hová mennénk vissza? Határozottan Lisszabonra esne a választásunk.

Nekünk ennyi fért bele egy hétbe, nyugodt laza, amolyan igazi “slow travel” tempóban. Ha több részt fel akarsz fedezni, akkor ajánlott autót bérelni. Kocsival autópályán mindenhová nagyon gyorsan eljutottunk. Kisgyerekkel is jó célpont észak: minden van, ami egy totyogó figyelmét leköti. A felnőttek sem fognak unatkozni, gyönyörű óceánpart, hangulatos kisvárosok, Portó és "portói", no meg finomabbnál finomabb ételek. Ne távozz csalódottan, ha nemcsak a szemed lakatnád jól, hanem szeretsz is jókat enni.

Gasztro kalandokjainkról egy külön bejegyzésben olvashattok. A helyeket, amiket próbáltunk és bárkinek szívesen ajánljuk, mert mi is visszatérnénk megtaláljátok a gasztro térképünkön.