Egyetlen vietnami utazást sem lehet elképzelni a Ha Long öböl jellegzetes szikláinak meglátogatása nélkül, így a Hanoiban töltött néhány nap után errefelé vettük az irányt. Bár Hanoi-ból egy-két-három napos túrákat szerveznek, ezek ára elég borsos, így alternatívák után néztünk. Így esett a választásunk Cat Ba szigetére, amely gyakorlatilag az öböl ezernyi szigete közül a legnagyobb, mégsem ide jön az összes turistabusz, viszont hajóval könnyen ugyanazt a látványt kapja az ember mint a forgalmasabb Ha Longban. Néhány órás busz-szárnyashajó-busz kombó után érkeztünk meg Cat Ba városába, ahol este már csak egy gyors tengerparti sétára futotta az erőnkből. Mindenesetre a látvány már ekkor meggyőzött, hogy nem volt rossz ötlet idejönni.
Az egyedüli furcsa az ürességtől kongó éttermek és szállodák sora volt... mintha a kétezres évek Balatonján sétált volna az ember. A szokásos étterem-keresési stratégiánk (mindig ott eszünk, ahol a helyiek vannak sokan, és elkerüljük azt ahol a turisták vannak sokan) itt nem működött, ugyanis vacsoraidőben sem volt sehol senki. Végül találomra ültünk be valahova, és onnantól mágnesként vonzottuk a többi turistát - úgy látszik, ők nem a mi stratégiánkat követik.
Első napunkat a pihenésnek szenteltük. Bár ez furcsán hangzik, amikor az ember fél éves világkörüli úton van - valójában a pihenés és az utazás nem ugyanaz. A sok látnivaló bejárása, egy-egy több órás utazás és nézelődés bizony leszívja az energiát és kellenek "feltöltődős" napok is. Erre most egy tengerparti strandolást terveztünk, ami tökéletesen meg is felelt a célnak: egész nap nem csináltunk semmit, csak fürödtünk és olvastunk a parton. Cat Ba környékén három szép strand is van, ahol kellemesen el lehet tölteni az időt - egyedül a strandparti étterem húzós ára volt zavaró kissé, de annyira nem volt vészes hogy visszasétáljunk ebédelni a városba.
Második napunkat az öböl felfedezésének szenteltük. Egy négyszemélyes csónakot foglaltunk, és a vietnamiul beszélő, angolul csak "mutogató" hajóskapitány mellett egy középkorú olasz házaspár tartott velünk - Zsana nagy örömére, aki így olaszul is tudott egy kicsit társalogni. Az utazás a vízi faluval ("floating village") kezdődött: a helyiek egy része a vízen él, több tíz négyzetméternyi vízbe merített ketrecekben halakat tenyésztenek, emellett halásznak is.
Az utunkat egy kis zárt öbölben folytattuk, ahol egy időre kajakba ülhettünk át felfedezni az öblöt. A jellegzetes formájú hegyek között külön élmény volt, hogy néhányat alámosott a tenger, és a hegy alatti kis barlangokban át lehetett evezni.
A kajakozás után egy kis homokos strandra vezetett az út, ahol kiélhettük kagylógyűjtő szenvedélyünket - majd egy ebéd következett, szintén egy vízen lebegő étteremben.
Végezetül a majomsziget felé ment a csónak, ahol a parta szálló turistákat több majom rohanta meg kaját kunyerálva - láthatóan rutinosan mozogtak közöttünk. Néhány turista magabiztosan a sziklák felé vette az irányt, gondoltuk mi is elmegyünk megnézni mi is van arrafelél kinyilazva. Szerencsére túraszandált kaptunk magunkra, ugyanis az út egyre meredekebb és sziklásabb lett. Bár páran papucsban is egyre feljebb jutottak, nem igazán lett volna túl kényelmes abban közlekedni: a majomszigeten az esővíz jellegzetes, éles és hegyes sziklafelületet alakított ki. Ha valaki itt megcsúszik, az nem csak hogy beveri valamijét hanem az éles sziklák bizony nagyon könnyen felhasítanak bármit. A szorosra húzott túraszandál és a falmászó rutinunk azért adott egy kellő magabiztosságot, és így feljutottunk majdnem a szikla tetejéig, ahonnan lenyűgöző kilátás volt a strandra és a környező szigetekre is.
Utolsó napunkat Cat Ba-n motorozással töltöttük: a sziget forgalma vietnami viszonylatban kellően nyugis, így egy robogó bérlése a legjobb megoldás bejárni azt. Bár én csak egyszer-kétszer néhány száz méteren vezettem robogót eddig, nemigen okozott gondot a 110 köbcentis járgány vezetése kettőnkkel. Kérdeztem, hogy kell-e jogosítványt vinnem, de a szállásadónk csak mosolygott: ez nem az a hely ahol bárhol rendőrrel fogunk találkozni. Így hát bejártuk Cat Ba-t, megnéztük a helyi barlangkórházat (kihagyható, ha valaki erre jár) de leginkább a hegyek közötti motorozást élveztük. Este azért felmentünk még a közeli erődbe megnézni a naplementét, és nem lepett meg az sem, hogy egy tüzérségi ágyút találtunk fent: erről a helyről bárki kilométerekre hatalmában tarthatja a környéket, olyan messzire ellátni.
Cat Ba-t fájó szívvel hagytuk magunk mögött, bár tudtuk, hogy a szokatlanul meleg és száraz időjárás miatt másnap már mindenképpen rossz idő lett volna. Ittlétünket egyedül a szállásunkon velünk együtt lakó szú éjszakai rágcsálása árnyékolta be (olyan hangja volt mintha valaki folyamatosan egy IKEA bútort szerelne a szekrényben), de egy füldugó segítségével hamar semlegesítettük kellemetlen szobatársunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése