A címből biztos sokaknak a Vuk juthat az eszébe, ahogy nekem is. Mindjárt ki is derül, mi az a karak....
Mohamed érkezésünk után egy török helyre vitt, ahol nagyon finom shawarma, grill csirke, hummusz, fűszeres hagyma és laffa volt az ebéd. A csirke préselve sült, finoman megpörkölődött a széle míg a belseje omlós maradt. Ha a munkahelyemen csak ennyire tudnának csirkét sütni, és nem lenne minden alkalommal taplószáraz a grill csirkemell, én már azzal is elégedett lennék. (Hajrá Melódin, tudom, hogy többre vagytok képesek.. megnyitáskor még sokkal jobban ment a főzés!) A hummusz is igen ízletes, hozzá hagymás paradicsomos szósz és egy istenien puha omlós, frissen helyben sült laffa ami leginkább az indiai naanra emlékeztet csak kicsit lazább a tésztája.
Ebéd után a tengerpartra mentünk, ahol egy "karak" nevű erős, tejes, kardamomos és kissé csípős teát ittunk. Mohamed szerint ez indiai eredetű és a bevándorlók hozták be, de az itteniek is megszerették. Hatása felért egy jó eszpresszóval. Mindenképpen akarunk még ilyet inni, nagyon finom volt! E sorok elkészülte után valószínűleg arrafelé vesszük az irányt...
Vacsorára egy kis ománi kenyér, az egyik sajtkrémmel a másik sajtkrémmel és tojással volt töltve, leginkább palacsintára emlékeztető állaggal, de a széle ropogós volt mint az igazán friss és vékony szélű palacsinta esetében. n
Nagyon ízletes volt, de ekor már hulla fáradtak voltunk és szerintem bármit megettünk volna :-)
.
2016. október 19., szerda
2016. október 18., kedd
Dubai ízek
Ha már kultitastig, legyen szó az ételekről is. Ezekről külön posztokat fogunk írni, mert tisztában vagyunk vele hogy mennyi embert nem érdekel a gasztronómia. Sebaj, minket sem érdekel a foci, valószínűleg Ábel az egyetlen férfi aki a sportrovatot félredobva olvas újságot és a BL-ről is először az jut eszébe hogy azok a saját nevének mássalhangzói.
Első említésre méltó tálunk egy csirkemáj volt a Dubai Mall libanoni gyorséttermében.
A meglepetést az elkészítés módja okozta: a májat puhára főzték egy kissé savanykás, balzsamecetes ízvilágú, fenyőmaggal felturbózott lében. Némi rizzsel tökéletes ébéd volt, és bár Ábel nem szereti a csirkemájat (erről a kollégáim tudnának mesélni, amikor egy közös vacsorán kissé spiccesen "gasztronómiai bűnselekmény"-nek titulálva küldtem vissza a csirkemájat amikor kacsamáj néven taplószárazra sütve elém rakták) de ez a csirkemáj most engem is megfogott. Tessék, így kell ezt csinálni!
Második este egy kis arab/indiai étteremben ettünk egy kitűnő biriyani tálat. A hús az otthon méltatlanul mellőzött és kevés helyen kapható birkahús volt, nyárson sütve, épp kellő fűszerezéssel. Némi ayrannal kiegészítve önmagában is élvezetes falat lett volna. A mellé felkínált indiai rizs viszont még inkább feldobta: currys párolt hagyma melett szegfűszeg, kardamom, kesudió, babérlevél ízesítette a két- vagy háromféle rizsből készített köretet. Ami ismét bizonyította, hogy úgy látszik mi magyrok nagyon nem tudunk rizst főzni, mert bizony lehet ezt jól is csinálni. Aki kicsit is érdeklődik ez irányban nézze meg egy indiai szakácskönyvben, hogy hogy kell ezt csinálni. A shawarma is tökéletes volt, ha itthon is lehetne ilyen tökéletes állagú és ízvilágút a nálunk fellelhető gyros/kebab néven árult sokszor méltatlanul e nevet viselő ételek helyett (kivétel: Kerkyra), de jó is volna....
Dubai - avagy Ronaldinnyó és a lottóötös
"Pénz nélkül meghal a Föld... és Dubaiban se lenne annyi sok zöld" /Kiscsillag: A pénz miatt/
Azt már a kezdet kezdetén sejteni lehetett, hogy egy világkörüli út alatt az ember a végletekkel fog találkozni. Tisztaság és mocsok, bosszantó gazdagság és gyomorszorító szegénység, extrém illatok, ízek. Dubai is egy véglet. Jól le lehet írni emberi jellemzőkkel, hívjuk pl. Ronaldinnyónak. (Remélem nincs ilyen nevű blog olvasónk akit megbánthatunk, bár a magyar utónevek listáján még lehet ez is rajta van.) Szóval Ronaldinnyó nyert a lottón, és elképesztően felvág vele. Épített egy házat a semmi közepén, és azt akarja láttatni a világnak, hogy ő Bill Gates. Felépít egy hatalmas épületet, miközben a kertkaputól murvás az út a bejáratig. Kell neki nyári sípálya is természetesen. Bevásárol a legdrágább autókból, szórja a pénzt két kézzel és a slusszkulcsait pörgetve jár bulizni. Ugyanakkor rövid idő után észreveszed, hogy Ronaldinnyó még mindig ugyanaz a műveletlen tuskó akin egy Hyppolit sem segíthetne, akit kirúgtak az általánosból, és a pénzéről sem fogja fel, hogy egyszer el fog fogyni.
Dubai újraértelmezi a nagyváros fogalmát. Elképesztően hatalmas. A "Dubai World Center" repülőtér (ahogy Ronaldinnyó szerényen elnevezte), nevével ellentétben kb 1,5 óra busz-metró útra van a belvárostól. Persze a Wizzair ide jön, nem arra amelyik metróval elérhető. A városban kettő metró vonal van, persze ezek a föld felett járnak. (Aki nem érti miért, az menjen le a játszótérre és ásson egy alagutat a homokozóba.) Mondjuk az nem tiszta, hogy a harmadik, föld felett sínen járó vonalat ezek után miért villamosnak hívjuk, de mindegy. A méreteket érzékelteti, hogy a Dubai Mall nevű plázában szerintem elférne Zsanett szülőfaluja, Hernádnémeti - de az én Miskolcomat is hozzá lehetne csapni a városhoz anélkül hogy bárkinek feltűnne a növekedés.
Bár hatalmas a terület, ennek ellenére felfelé építkeznek: rengeteg a felhőkarcoló. Természetesen itt van a világ legnagyobb épülete, mert Ronaldinnyó meg akarta mutatni a világnak, hogy övé a legnagyobb álló ... (épület). A tövében büszkén hirdeti a felirat, hogy Ronaldinnyó akkora vezér, hogy a szótárában nem szerepel a "lehetetlen" szó. Mondjuk építhetne inkább egy hidrogén-hélium fúziós erőművet akkor már inkább (hasznosabb "lehetetlen" lenne az emberiségnek), mert erről a toronyról senki nem mondta hogy nem lehet megépíteni. Csak pénz kérdése. Igaz, a Burj Khalifába csak a kéthardadáig mehetsz fel mint földi halandó, amivel csak a világ második legnagyobb kilátópontján vagy, de erről bölcsen hallgatnak, és Ronaldinnyót ez nem zavarja abban hogy az élményt "At the Top" néven nevezze. Mondjuk élménynek persze nem rossz ettől függetlenül: ötven szintes épületek látszanak alattunk legóknak. A látogatásunk ideje alatt ment a híres szökőkút show-ja, de 452 m magasról ez nem volt sokkal izgalmasabb mint a zuhany alatt nézni a bugyborékoló lefolyót.
A híres pálma-szigeten még javában folyik az építkezés, nagy része kész sincs, de már épül a következő. Sőt, az egész világot jelképező szigetcsoport is készül, mert az a menő. Ezen Magyarország nevű sziget nem kapott helyet, Ausztria mellett Törökország található, de sebaj. Egyelőre csak Libanont lakják, de ez még változhat. Ronaldinnyót nem zavarja, hogy pár éve súlyos válságon esett át amikor a csődjéről is pletykáltak. Szinte mindenütt építkezések (fordított piramisok a földbe vájva), éjszaka is.
Ronaldinnnyó nem vesz silány termékeket. A homokot is importálja az építkezéshez. (Nem vicc!) A boltokban mindenből a legjobb, és olykor magyar termékekkel is találkozni. Hajdú sajtot végül nem vettünk (bár volt), pedig Zsanett is Hajdú, és fényképeken is látszik hogy rám férne még egy kis hajdúsítást. (Tudom, ígértem hogy nem lesznek szóviccek, de amíg nem utaltok elég lóvét a "Támogatás" fülön levő két alapítványoknak, addig ez így marad.) Alkoholt csak külön boltban külön igazolás mellett lehetne kapni, így ez kimaradt.
Dubai újraértelmezi a nagyváros fogalmát. Elképesztően hatalmas. A "Dubai World Center" repülőtér (ahogy Ronaldinnyó szerényen elnevezte), nevével ellentétben kb 1,5 óra busz-metró útra van a belvárostól. Persze a Wizzair ide jön, nem arra amelyik metróval elérhető. A városban kettő metró vonal van, persze ezek a föld felett járnak. (Aki nem érti miért, az menjen le a játszótérre és ásson egy alagutat a homokozóba.) Mondjuk az nem tiszta, hogy a harmadik, föld felett sínen járó vonalat ezek után miért villamosnak hívjuk, de mindegy. A méreteket érzékelteti, hogy a Dubai Mall nevű plázában szerintem elférne Zsanett szülőfaluja, Hernádnémeti - de az én Miskolcomat is hozzá lehetne csapni a városhoz anélkül hogy bárkinek feltűnne a növekedés.
Bár hatalmas a terület, ennek ellenére felfelé építkeznek: rengeteg a felhőkarcoló. Természetesen itt van a világ legnagyobb épülete, mert Ronaldinnyó meg akarta mutatni a világnak, hogy övé a legnagyobb álló ... (épület). A tövében büszkén hirdeti a felirat, hogy Ronaldinnyó akkora vezér, hogy a szótárában nem szerepel a "lehetetlen" szó. Mondjuk építhetne inkább egy hidrogén-hélium fúziós erőművet akkor már inkább (hasznosabb "lehetetlen" lenne az emberiségnek), mert erről a toronyról senki nem mondta hogy nem lehet megépíteni. Csak pénz kérdése. Igaz, a Burj Khalifába csak a kéthardadáig mehetsz fel mint földi halandó, amivel csak a világ második legnagyobb kilátópontján vagy, de erről bölcsen hallgatnak, és Ronaldinnyót ez nem zavarja abban hogy az élményt "At the Top" néven nevezze. Mondjuk élménynek persze nem rossz ettől függetlenül: ötven szintes épületek látszanak alattunk legóknak. A látogatásunk ideje alatt ment a híres szökőkút show-ja, de 452 m magasról ez nem volt sokkal izgalmasabb mint a zuhany alatt nézni a bugyborékoló lefolyót.
A híres pálma-szigeten még javában folyik az építkezés, nagy része kész sincs, de már épül a következő. Sőt, az egész világot jelképező szigetcsoport is készül, mert az a menő. Ezen Magyarország nevű sziget nem kapott helyet, Ausztria mellett Törökország található, de sebaj. Egyelőre csak Libanont lakják, de ez még változhat. Ronaldinnyót nem zavarja, hogy pár éve súlyos válságon esett át amikor a csődjéről is pletykáltak. Szinte mindenütt építkezések (fordított piramisok a földbe vájva), éjszaka is.
Ronaldinnnyó nem vesz silány termékeket. A homokot is importálja az építkezéshez. (Nem vicc!) A boltokban mindenből a legjobb, és olykor magyar termékekkel is találkozni. Hajdú sajtot végül nem vettünk (bár volt), pedig Zsanett is Hajdú, és fényképeken is látszik hogy rám férne még egy kis hajdúsítást. (Tudom, ígértem hogy nem lesznek szóviccek, de amíg nem utaltok elég lóvét a "Támogatás" fülön levő két alapítványoknak, addig ez így marad.) Alkoholt csak külön boltban külön igazolás mellett lehetne kapni, így ez kimaradt.
Külön fénypontja volt a két napnak, hogy egy magyar ismerőssel is sikerült találkozni. Marcsi férje Dubaiban dolgozik, két tündéri kislánnyal élnek itt egy "kertvárosi" (helyi nevén Greens, és igen itt tényleg van zöld) részen. Tűző napon kertészek sokasága tartja karban a zöld területet és ehhez szépen mosolyognak. Itt is látszik, hogy a legtöbb munkás bevándorló, akik sokszor csak két évente jutnak haza a családjukhoz. Marcsi szavaival élve, amolyan modern rabszolgaság, ami itt van. Bár szerintem a város autó nélkül gyakorlatilag élhetetlen, sikerült a munkahelyhez sétatávra lakást bérelniük, magyar léptékkel horribilis összegért persze. A lányok látszólag élvezik az ittlétet, kettő és négy éves koruk ellenére már pár szóban megy az angol is. A városrész nagyon idilli, amolyan kis vidám barakk, ahol sok a zöld, a mesterséges tó, mindenki mosolyog, tele gyerekekkel és szinte észre sem veszed, hogy a pár metró megállóval távolabb minden tele felhőkarcolókkal.
Ha a meleg miatt nincs kedved lemenni a szomszédos kávézóba vagy boltba az sem probléma, biciklis futár házhoz viszi a kávédat, ásványvizedet. A kocsiból sem kell kiszállnod az étteremnél, jön a pincér az autóhoz és felveszi a rendelést, néhány perccel később pedig már gurulhatsz is tovább a begyűjtött vacsorával. Szóval a felsőbb réteg valahogy így él itt Dubajban, a látottak alapján nem kicsit fényűzően. Iyenkor gondolkozik el az ember: a Földön nem szűkösek az erőforrások, csak az eloszlásuk egyenlőtlen.
Közben szerveződnek a további napok is: három sikertelen Couchsurfing kérés után sikerült Airbnb-n olcsó szállást találni egy maszkati arab családnál, és kocsit is foglaltunk Ománt bejárni. (SUV természetesen, hogy mehessünk kicsit off-road is ha szükséges.) Bár a büdzsénk kicsit megszaladt az út elején, de ezek az országok magasabb árszínvonalúak a többinél, így később majd behozzuk a hátrányt.
2016. október 15., szombat
Világgá mentünk!
Először is mindjárt szeretnénk elnézést kérni az olvasóinktól: sajnos az utolsó napokban kissé besűrűsödtek a teendők, így nemigen volt időnk írni. Sajnos ma sem lesz, mivel itteni idő szerint hajnali egykor írom ezeket a sorokat, de ígérem hamarosan mindent bepótolunk.
Röviden: ma elkezdődött a Kultitasting túra, estére megérkeztünk Dubaiba egy olyan hotelba, ahol elsőre belépve elgondolkodtam, hogy Zsanett nem nézte-e el az árakat és esetleg dirhamban kell majd annyit fizetni, amit forintban látott. De aztán megnyugtattuk magunkat azzal, hogy mégsem belváros, meg amúgy is egy tizenhat sávos út mellett van, szóval biztos ezért kompenzálnak. Mindenesetre egy fokkal kellemesebb volt ide megérkezni egy hosszú út után első éjszaka, mint Guatemalában az antiguai szállásunkra ahol csak azért tudtunk kellemesen aludni mert hullafáradtak voltunk.
A képek láttán Zárug Zita és Harkányi Árpi már biztos megnyugodtak, hogy a "Hogyan utazzuk körbe a világot havonta egy minimálbérből" című előadássorozatuknak nem mi leszünk az elsődleges versenytársai. Nos, ez a hotel sokkal kevesebbe kerül mint aminek látszik... és persze azt is tudni kell, hogy éppen több couchsurfer hosttal vagyunk kapcsolatban, mert Ománban ki szeretnénk próbálni ezt a műfajt is. Az eredményekről majd beszámolunk.
Mára ennyi, mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát!
Röviden: ma elkezdődött a Kultitasting túra, estére megérkeztünk Dubaiba egy olyan hotelba, ahol elsőre belépve elgondolkodtam, hogy Zsanett nem nézte-e el az árakat és esetleg dirhamban kell majd annyit fizetni, amit forintban látott. De aztán megnyugtattuk magunkat azzal, hogy mégsem belváros, meg amúgy is egy tizenhat sávos út mellett van, szóval biztos ezért kompenzálnak. Mindenesetre egy fokkal kellemesebb volt ide megérkezni egy hosszú út után első éjszaka, mint Guatemalában az antiguai szállásunkra ahol csak azért tudtunk kellemesen aludni mert hullafáradtak voltunk.
A képek láttán Zárug Zita és Harkányi Árpi már biztos megnyugodtak, hogy a "Hogyan utazzuk körbe a világot havonta egy minimálbérből" című előadássorozatuknak nem mi leszünk az elsődleges versenytársai. Nos, ez a hotel sokkal kevesebbe kerül mint aminek látszik... és persze azt is tudni kell, hogy éppen több couchsurfer hosttal vagyunk kapcsolatban, mert Ománban ki szeretnénk próbálni ezt a műfajt is. Az eredményekről majd beszámolunk.
Mára ennyi, mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát!
2016. szeptember 25., vasárnap
Terheléses próba
Három héttel az indulás előtt úgy döntöttünk, megnézzük hogyan is fognak kinézni azok a hátizsákok. (Nem is a külsőre voltunk annyira kíváncsiak, hanem hogy sherpákat kell-e mellé fogadni vagy a hátizmunk szintre hozásához elég lesz három hét anabolikus szteroid-kúra...)
Mivel mindig kitaláltunk újabb és újabb dolgokat, amit "feltétlenül kell vinni", ezért fennállt a veszély, hogy erős tömeg-infláció érheti a hátizsákjainkat. Emellett - mivel útközben néhány naponta úgyis mindent ki-be kell csomagolni - nem árt egy kis gyakorlás.
Így hát szombat délután nekiláttunk csomagolni. A feladat nem is volt olyan egyszerű - még a nagyrészt kész csomagoló lista birtokában sem. Ha azon az szerepelt, hogy "három túranadrág" és nekünk négy volt, akkor pár percre teljesen leállt a folyamat, és a döntéshez vizulizálni kellett őket a nepáli hidegben, a kambodzsai dzsungelben és az ománi melegben (is). A még hiányzó ruháinkat (pl. kell még nekünk esőnadrág, Ábelnek merinói gyapjú felső, stb) súlyban és térfogatban közeli helyettesítő termékekkel pótoltuk.
A ruha csomagolás két újdonsággal szolgált. Egyrészt Zsanett olvasta, hogy a hardshell kabátot a legpraktikusabb úgy összehajtani, ha összetekerés után a saját süsüjébe (nem borsodiaknak: kapucni :) tekerjük. És tényleg: kisebb térfogat és jól tart plusz csomagolás nélkül is.
A másik hatalmas találmány egy aliexpress-es pár dolláros csemege: a ruha csomagoló kocka. Ezek a pár grammos hajszálvékony, cipzáras nylontáskák remekül egybefogták az összes ruhánkat, amit néhány darabban egészben lehet ezután ki-be tenni a hátizsákba.
Az én feladatom (Ábel) volt természetesen az elektronika és szerszámos (Zsanett összefoglaló nevén: a "kütyü-csomag") összeállítása. Itt is volt dilemma bőven: hány darab milyen típusú és hosszú USB kábel legyen? Elég-e a négyes USB elosztó töltéshez, ha csak egy konnektor lesz? Hány power bankot vigyünk (1db = 55g/2000mAh valós kapacitás)? Egy vagy két konnektor-adapter kell? Stb...
Az utolsó fejtörést egyszerre szeretett (olcsó) és gyűlölt (szemetek) légitársaságunk, a Wizzair jelentette. A Budapest-Dubai utat messze ők adták a legolcsóbban, de mivel egy kb. 5 órás útról beszélünk, mindenképp kell kézipoggyászban ételt/italt/alváshoz meleg ruhát stb. vinni. Ábel kis Mammut hátizsákja 47cm magas ami bőven meghaladja a Wizzair 42cm-es ingyenes kézipoggyász-keretét. Így erről már eldőlt, hogy ezt az egy utat a nagy hátizsákban tölti, és már bevásároltunk egy 80g-os tenyérnyire összecsomagolható Decathlonos hátizsákot kis kézipoggyász gyanánt. Zsanetté viszont határeset: 44cm magas (fémkeretes - így összenyomni sem tudjuk) Most jön a nagy dilemma: a Wizzair 42cm-es kisméretű kézipoggyász előírása mennyire kompatibilis egy 44cm magas hátizsákkal. (Összehasonlításképpen: a 80g kis hátizsák 2500 Ft, a Wizzair bünti minimum 50 euró.) Ezen még ma délutánig törjük a fejünket, amikor is az utolsó Decathlon-kör következik.
A végeredmény: két lazán megtömött 14-14 kg hátizsák - benne minden holmi ami nem a rajtunk levő ruha. (Plusz egy kis csomag, ami a felületes térfogat-kihasználás miatt nem fért be, de a súlyba beleszámoltuk)
A saját értékelésünk a próbáról:
- a tömeg-eloszlással lehet még játszani, természetesen Ábel (mint igazi úriember) vállalja a nagyobb részt. Az ellenszolgáltatás családi alku tárgya :)
- mivel most nem törekedtünk a hely maximális kihasználására (pl. zoknik cipőbe csavarása, stb.) ezért vannak még bőven térfogat-tartalékok. Ez hasznos, ha később ételt-italt kell még vinnünk esetleg...
- mivel a kis hátizsákok többnyire a mellkasunkon fognak lógni teljes terhelésnél, így ennyi súly sosem lesz a hátunkon. Egy hátizsákos tesztet (hosszabb séta 14 kg súllyal) azért még nem árt megejteni próbaképpen.
- átgondoljuk még egyszer a készleteket, hátha van még ami felesleges. (pl. kell-e két polár pulcsi vagy elég egy?)
- célszerű egy hátizsákba nem egyvalaki holmiját pakolni (korábbi nagyobb utazásokon is ezt tettük): ha az egyik zsák valahol késik, kisebb a kellemetlenség (lásd még: portfolió diverzifikáció :)
- a hátizsák tetejét nem ártana összekötni a vállhevederrel. Normál esetben a "load lifter" nevű pánt 45 fokos szögben tartja a vállhevedert és a túrazsák tetejét összekötve. Mivel a mi zsákjainknál a heveder máshova lett varrva és így lehetetlen 45 fokos szöget produkálni, emiatt a zsák kissé hátrafelé húzza a hátunkat. Ennek kivédésére a zsák teteje és a vállpánt közé varrunk még egy tartóhevedert ami közelebb húzza a zsákot.
- hoztunk egy szigorú szabályt: új holmi csak akkor kerülhet bele, ha valami azonos tömegű kikerül. Ha e = m*c2 akkor ezt nevezhetjük a túrahátizsák energia megmaradás törvényének is :)
- a Salewa igazán hozzánk vághatna egy kis szponzor-pénzt: mindkettőnk hátizsákja és túracipője is az ő nevüket viseli. Ha valakinek van ismeretsége, jelezze :)
2016. szeptember 15., csütörtök
Már csak egy hónap az indulásig...
Szinte kivétel nélkül mindenki azt mondta, amikor meghallotta, hogy világgá megyünk, hogy "Hú, milyen bátrak vagytok". Valóban kellett némi bátorság meghozni a döntést, mert a saját komfortzónánkból kilépni nem könnyű. Több hónapnyi gondolatban tervezgetés után azonban mégis úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Most vagy soha, ez lett a jelszó.
Amikor megvettük az első repjegyünket, akkor vált igazán hihetővé, hogy megyünk. Akkor 80 nap volt hátra az indulásig, amit fel is írtunk a konyhai táblára és minden nap izgatottan írtuk át a számot. Az egyre kisebb lett és most elértünk oda, hogy már csak egy hónap van hátra az indulásig és igen, kicsit elkezdtünk félni. Mert igenis félünk, amellett, hogy izgatottan várjuk, tartunk az ismeretlentől. Hogy ez milyen érzés, és hogy éljük meg, azt nagyon jól megfogalmazta egyik kedvenc utazó bloggerünk, Vigh Bori: http://www.backpacker.hu/de-bori-te-nem-felsz/
Jesszus, már alig van idő és még annyi mindent kell elintézni. Mindennel időben megleszünk? Bár a lista fogy, minden fontos felszerelés megvan, de mindig jönnek új ötletek. Most épp minimális munkáért szállást lehetőségeket (Workaway és WWOOF oldalakon) kutatunk, de közben még nincs egy vízumunk sem.
Persze tudjuk, hogy minden időben meglesz, mert olyan még nem volt, hogy ne legyen ezért továbbra is járunk tapasztalt utazók előadásaira, hogy még több inspirációt nyerjünk az út előtt és sikerüljön olyan gondolkodásmóddal elindulnunk, hogy még ha úgyis vágunk neki az útnak, hogy turisták vagyunk, de az út végén utazókként térjünk majd vissza. Reméljük ez sikerülni is fog.
Szóval kalandra fel! :-)
2016. augusztus 23., kedd
Ami már eddig fix...és a további tervek
A kezdetektől abban gondolkodtunk, hogy a kedvező időjárás miatt októberi indulással kalkulálunk.
Ezt sikerült is tartani és most már biztos, hogy október 15-én útra kelünk.
Repülőjegyek kereséséhez nagyon jó tippeket kaptunk Utazómajomtól, akinek köszönhetően máris sokat spóroltunk az eddigi három repülőjegyünkön, amit vásároltunk. Külön köszönet neki, hogy előadása keretében szert tehettünk ezekre a jó tippekre. És ez itt most a reklám helye, aki eddig nem ismerte az oldalát vagy nem hallott az előadásairól csak ajánlani tudjuk, a belépőjegy ára garantáltan megtérül ;-)
Ami már fix (meglévő repülőjegyek alapján az eddig útiterv):
- Budapest - Dubaj: 2016.október 15.Dubajban a tervek szerint 2-3 napot töltünk csak, onnan Ománba busszal fogunk eljutni, költséghatékonysági szempontok miatt. Dubajba repülni körülbelül harmadannyiba kerül, mint Maszkatba, Ománba, így nem is volt kérdéses a kis trükközés.
- Maszkat - Delhi: 2016. október 29.A rövid indiai kitérő után folytatjuk utunkat a következő úticélunk irányába, Nepálba.
- Delhi - Kathmandu: 2016. november 2.
- Kathandu - Hanoi: a pontos dátum még kérdéses, november 13-14. a terv
A további tervek:
- Vietnám: 2,5 - 3 hét
- Kambodzsa: 7 - 10 nap
- Laosz: 10 nap
- Fülöp-szigetek: 2 hét
- Új-Zéland: 1 hónap
- Fiji: 7-10 nap
- Ausztrália és Tasmánia: 2,5 - 3 hét
- USA: 1 hónap
- Kuba?: 10 nap
Ezzal ki is használjuk a tervezett hat hónapot. Sokan kérdezhetik, hogy miért megyünk ennyi helyre és miért nem kevesebbre, viszont hosszabb időre. A válasz egyszerű, szeretnénk több helyről kapni egy kis ízelítőt, minél több kultúrába belekóstolni egy kicsit, hogy eldönthessük mi fog meg minket leginkább és oda úgyis visszatérünk majd. Éttermi hasonlattal élve, ahol ízlik az étel oda úgyis visszamegy az ember :)
Az útvonal körvonalazódása
Miután megszületett a gondolat, hogy világgá megyünk, először mindketten elővettük a bakancslistánkat és a földgömböt, hogy hová szeretnénk eljutni. Az már az elején eldőlni látszott, hogy körbe szeretnénk érni a földgolyón és nemcsak egy részre koncentrálni. Tavalyi ázsiai utunk nagy hatást gyakorolt ránk és az biztos volt, hogy oda vissza szeretnénk menni, az is biztos volt, hogy Új-Zéland mivel régi vágyunk ezért annak is be kell kerülnie és jött hozzá szépen lassan a többi. Első lépésben igyekeztünk úgy optimalizálni, hogy midenhová akkor érkezzün, amikor ott jó idő van, például Új-Zélandra ne akkor érkezzünk meg, amikor ott tél van, mert akkor a látnivalók felétől el is búcsúzhatnánk, így elsődleges szempont volt az időjárási viszonyok végigböngészése. Ezt végigsakkozva alakult ki az alábbi útvonal és indulási időpont.
Indulás: 2016. október 15.
De hogy szépen sorban haladjunk a jelenlegi útiterv mentén.
1. Omán
Szerettünk volna valami arab országot. Az első ötlet rögtön Irán volt, de ott elég szigorú beutazási feltételek vannak és mivel az út végén USA-ba is szeretnénk egy hosszabb időt eltölteni, ott viszont nem számít jó pontnak egy iráni pecsét az útlevélben, így gondoltuk legyen más. Így esett Ománra a választás. Kellőképpen modern, de nem az a luxus csillogás, mint Dubajban, kultúrájukban sokkal inkább megőrizték a történelmi sokszínűséget.
A tervek szerint sikerül kicsit belekóstolni az arab kultúrába, látunk sivatagot, tevéket, hatalmas kanyonokat.
2. India - Taj Mahal
A következő úticél, Nepál a kezdetektől fogva rajta volt a listánkon, mert azokat a hatalmas hegyeket egyszer látni kell. Keresgélés közben felfigyeltem rá, hogy Ománból, Nepálba a legtöbb repülőjárat Delhi átszállással megy és akkor jött az ötlet, hogy akkor tehetnénk egy kis kitérőt a Taj Mahalhoz. Gyerekkorom óta látni akartam, amióta csak megláttam a Világ 100 csodája könyvben.
3. Nepál
Egyértelmű volt, hogy ide menni akarunk, csak az út milyensége volt kérdéses. Egy könnyedd kirándulós változatra esett választás, a nagy hegymászás sajnos a térdműtétem után nem tűnik biztosan teljesíthetőnek. A másik praktikus ok pedig, hogy nem szeretnénk túl sok meleg ruhát vinni magunkkal, hogy aztán még hónapokig cipeljük magunkkal, mert a tervek szerint túl sokat nem leszünk hűvös helyen :)
4. Vietnám
Sokat hallottunk róla és szeretjük a vietnámi ételeket, ezért nem volt kérdéses, hogy ide menni akarunk.
5. Kambodzsa
Vietnám mellett rögtön biztosított helye volt az útitervben, mert pár nap kiruccanás Angkor romjaihoz nagyon vonzó ötletnek bizonyult.
6. Laosz
Ha az ember sokat kutakodik az interneten, mit érdemes megnézni, túl sok dolgot lát. Best of Asia témában mindenhol dobogós helyen volt az ország több látnivalója is, így rövid gondolkodás és ott járt barátok kedvcsinálója után felkerült Laosz is a listánkra :)
7. Fülöp-szigetek
Legyen szép tengerpart, egy kis láblógatás, pihenés. Az első gondolat Indonézia volt, de mivel jobb idő van télen a Fülöp-szigeteken így arra voksoltunk. Nem bántuk meg, egyre jobban tetszik ez a hely is.
8. Ausztrália és Tasmánia
Már többször kinéztük célpontnak, de mivel túl messze van és nem volt kedvünk 30 órát repülni, így kimaradt. De most nem maradhat el a kenguruk és koalák földje :)
9. Új-Zéland
A nagy álom. Nem, nem láttuk a Gyűrűk urát, egyikünk sem bírta megnézni, szóval nem ilyen jött az ötlet. :) Csak néhány képet kellett látni, hogy beleszeressünk.
10. Fiji
Csendes-óceáni régió szigetei képéslap szépségűek, csak egy a baj velük, hogy messze vannak, de ha már ott vagyunk a környéken :) Több opció is van, egyelőre Fiji tűnik befutónak.
11. USA
Itt sem a nagyvárosok vonzanak minket, hanem inkább a természeti szépségek. Nyugati parti a cél, a kanyonok vidéke egy kis New Yorkkal kiegészítve a végére.
12. Kuba
Régi álom, meglátjuk belefér-e :) Jó lenne, mielőtt a sok amerikai turista kedvenc hétvégi úticélja közé kerül az old timer autók országa.
Ez a terv, az eleje már fix, mert repülőjegyünket is bebiztosítottuk a cél érdekében, a többit pedig mi is kíváncsian várjuk :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)