Sapa és a Ha Long öböl észak-vietnam két fő látványossága, az összes Hanoi utazási iroda ajtaján ezek vannak kiplakátolva. Ha már a másodikat kipipáltuk, az elsőre is sort kellett keríteni. Így hát Cat Ba-ról visszatérve egy éjszakát töltöttünk egy nem túl szuper szálláson Hanoiban, hogy másnap reggel Sapa felé vegyük az irányt.
Az utazás hat órát tartott, egy viszonylag kényelmes busszal, majd egy félórás taxi úttal futottunk be Tavan faluba. Ez Sapa-tól nem messze, kicsit alattTavan. Egy "homestay"-t foglaltunk le előre, ami elvileg azt jelenti hogy egy házban vagy a helyiekkel, akiknek kicsit belelátsz a mindennapi életébe is. Sajnos ahogy a turisták száma egyre nő, a homestay-ek is bővülnek: a házak mellé újabb épületeket húznak fel és így a végén elveszíti a kezdeti varázsát. Mi is így jártunk: hiába volt megfelelő a szállás, kis nádtetős faház... de külön épület a szállásadóinktól kb. 30 méterre és rajtunk kívül még vagy tíz vendég. Ez így már messze nem ugyanaz a feeling, mintha leugranál a nagybátyádhoz Vámosszabadiba...
Sapa-ban úgy tartják, hogy az évnek ebben a szakában itt négy évszakos napok vannak. Éjjel "kemény tél" 5-10 fok alatti hidegekkel, reggel kora tavasz - 10-15 fok, nappal nyár 20-30 fokos napsütéssel és este naplemente után gyorsan lehűl a levegő. Ezt mi is megtapasztaltuk: vacsorához merinói aláöltözet, polárpulcsi és tolldzseki kellett, nappal viszont egy szál pólóban is dögmeleg volt.
Sapa környékének leghíresebb látnivalói a rizsteraszok. A domb- és hegyoldalakon vízszintes felületeket építenek a rizstermesztéshez, ami az év különböző évszakaiban különféle színekkel kápráztatja el az utazót. Sajnos mi ilyen szempontból a legrosszabbkor érkeztünk: a rizst már learatták, a teraszokon csak a sárban ázó csonkokat lehetett látni - de így is élvezetes volt. Órákon át sétáltunk a két falu között, megmásztunk egy domboldalt a jó kilátásért, és ezeket a remek fotókat készítettük a tájról és a helyiekről:
Ismét örültünk neki, hogy vezető nélkül vágtunk neki a túrának és kedvünkre fotózhattunk nem pedig gyorsan végigvezetve rohantunk végig a falvakon, ahogy néhány turistánál láttuk. Bár az online és offline térképeken sajnos nem szerepel minden út, a felfedezés izgalma és a rugalmasság egy kellemes napot eredményezett. A helyi asszonyok ugyan úton-útfélen megállítottak minket, hogy vegyünk szuvenírt, kézzel készült, helyi... de annyira azért nem beszéltek jól angolul, hogy megértsék: no szuvenír, hat hónapos út, hátizsák, kevés hely. Sebaj.. a "talán később" mindenkit meggyőzött, még akkor is amikor a transzferbuszra szálltunk fel. Viszlát, Sapa... szuvenír "maybe later"....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése