A phó-benjáró bún-ok cha-bítása

In medias res-ként el kell mondjuk: soha nem ettünk még eddig életünkben ilyen jókat ilyen olcsón, mint Vietnamban. Omán és Nepál viszonylag szegényes gasztronómiai szempontból, esznek ők is persze, de nem fektetnek rá ekkora hangsúlyt. Vietnamban viszont az embernek az az érzése, mintha minden a kajáról szólna. Utcai árusok tömkelege kínálja a portékáját, és rengeteg étkezde, kifőzde, étterem várja a betérő vendégeket. A szupermarketek polcai messze lekörözik az otthoniakat, és nem csak a "kígyó-béka" választék miatt. Kicsivel több mint egy hét után az alábbi ételek mindegyikét több helyen, többször kóstoltuk, és otthon is mindenképp elkészítjük őket:

Phó bó

Az alfa és az omega. "A" marhahúsleves egytálétel, bőséges rizstésztával, zöldségekkel. Van persze phó gá (csirke) és egyéb verzió is (tengerparton rákos verzió), de ízvilágában a bó (marha) adja a legtöbbet. Eszik ezt reggel, délben, este - és nem véletlenül. Tápláló és finom, hidratál, nyugtatja a gyomrot és (egy jó otthoni húsleveshez hasonlóan) gyógyít is, ha kell. Aki nem ismeri, annak személy szerint Budapesten a Hai Nam éttermet ajánlom az Október huszonharmadika utcán - a tavalyi hepatitis botrányuk ellenére hiába ettem már több helyen is, Budapesten sehol nem találtam ilyen finomat. Most pedig meg kell állapítsam, hogy a hanoi phókkel is simán felveszi a Hai Nam a versenyt. Személy szerint lime-mal, jó sok korianderlevéllel és fokhagymával szeretem, de persze ez ízlés dolga. Szívet-lelket melengető táplálék - akárcsak a nagyi húslevese.

Báhn xéo nam bó

Azaz vietnámi palacsinta. Ezt az ételt eddig egyáltalán nem ismertük, véletlenül láttuk meg "a szomszéd asztalnál" és mindenképp ki akartuk próbálni. Az alapja egy kurkumás, hazai palacsintára emlékeztető tészta sült húsokkal, hagymával, répával, babcsírával töltve. Ezután veszünk egy jó nagy adag friss zöldet (jó sok menta, fejessaláta, spenót, stb), majd néhány hajszálvékony hajlékony rizspapírt és egy kis zöldséges világos halszószt. Egy darab rizspapírba szedünk egy kis zöldet, rátesszünk egy csík töltött palacsntát, majd az egészet feltekerjük rizspapírba, halszószba mártjuk és falatonként megesszük. Valami hihetetlen ízélményt nyújt, különösen ha menta is van a tekercsben - mert ez az itthon méltatlanul elhanyagolt növény egyszerűen szimfóniát alkot a halszószos palacsintával és az ember magáról megfeledkezve kezdi a szájába tömni a következő falatot. A rizspapír pedig "összefogja" az egészet, nem fröcsköl és esik szét minden... mint amikor otthon egy sima salátával küzd az ember, ha nem vágta össze elég apróra a leveleket.

Bún cha

Pesten már ettem egyszer (Zsana) az egyik vietnámi étteremben, így amikor belebottunk az utcán nem volt kérdéses, hogy kipróbáljuk. Kipróbáltuk és beleszerettünk. Halszószos húslében érkezik a sült disznó hús (olykor fasírtszerű), néha kicsit zöldséges, de mindig édeskés pácban. Mellé (külön tányéron) hatalmas adag zöldség, amelyen most is ott van a kötelező menta. Másik tányéron egy adag vékony metélt rizstészta. És ezután tetszőlegesen lehet mindent összekeverni! Ha unod a phót, a tészta ki is maradhat... de a végén úgyis belekerül a pácba felszívni, mert azt nem akarod csak úgy otthagyni annyira finom!

Bún bó nam bó

Egy újabb variáció a fentiekre: a zöldséges-húsos tészta egy nagy adag pirított tört földimogyoróval és pirított hagymával a tetején érkezik, és egy külön tálkában a halszósz amit fogyasztás előtt frissen öntünk a tésztára (hogy ne ázzon szét a hagyma). A mogyoró kellemesen ropogóssá teszi az ételt, a halszósz adja az alapízt ami a hús és a pirított hagyma és zöldségek körítésével válik teljessé. 

Tojásos kávé

Mivel imádjuk a jó kávékat, ezt nem hagyhattuk ki. A Giam café nevű, több évtizede üzemelő helyen próbáltuk ki a helyi specialitást, ami az internet népe szerint a legjobbat produkálja a műfajban. A tojássárgáját sűrített tejjel, cukorral, egy pici sóval és alkohollal kell jó kemény habbá verni, majd összeönteni a csepegtetősen, speciális helyi eszközzel készült, kissé kesernyés kávéval. A kettő keverékeként egy krémes állagú csoda jön létre, ami némi tiramisu déja vú után adja ki igazi aromáját.