Észak-Portugália: Portó és azon túl

Hosszas gondolkodás előzte meg, hogy merre is utazzunk ahol várhatóan kora tavasszal jobb idő van, mint itthon. Szempontok: mindenképpen legyen tengerpart, ne legyen extra hosszú a repülőút és lehetőleg a meglévő Covid oltásainkkal teszt nélkül is beengedjenek. A választásunk így esett Portugáliára: van óceán, a 3,5 óra repülés még várandósan se sok... és plusz pont, hogy a lakosság 92%-a be van oltva (Covid ellen) - ez is szempont volt azért valamelyest. Lisszabonban és az ország déli részén (na meg Madeirán) már jártunk, így az irányt északra vettük.

De mit is nézünk majd meg Észak-Portugáliában? Ne lepődj meg, ha magyar utazó bloggerek oldalain és utazós csoportokban sem találsz gyakorlatilag semmi infót. Úgy tűnik, hogy "Észak = Portó" és pont. Mi egy kicsit kutattunk és így vágtunk neki az egy hetes csillagtúránknak.

Hosszasan böngésztük a Douro-völgyben lévő szállásokat. Legyen közel a reptérhez, mert este érkezünk - de a folyóvölgy is legyen közel. Így az első négy éjszakán Portótól és a Douro-völgytől is kb. egy órányi vezetésre lévő szállást foglaltunk. A Douro-völgyben nehézkesen ment a választás, így kicsit onnan eltávolodva véletlenül bukkantunk a Tamega folyó partjához közel egy nagyon bájos szállásra (Villa Coura) kb. fele olyan áron, mint a sokkal felkapottabb Douro mentén. Csodás környezet, hegyek, szőlőültetvények, narancsligetek között bújt meg Amarante melletti kis szállásunk, amit tiszta szívből ajánlunk (bár csakis autóval). Olívia azóta is az apartmanunkban lévő hintalovat emlegeti, mint a legjobb élmény egész Portugáliában 😊

Miket fedeztünk fel az egy hét alatt?

Amarante

Nem sok Portugáliába utazó bakancslistáján szerepelhet a Portótól keletre és a Douro-völgytől északra fekvő kisváros. A miénken sem lett volna rajta, hacsak a szállásunk nem pont 10 percre van tőle.  Amarante még nem a Douro-völgye, hanem egy kisebb folyó mellett terül el. Ha a környéken szállsz meg, vagy átutazóban erre jársz, a kicsi óváros megér egy sütivel egybekötött sétát.

Douro-völgy

Aki több napot tölt Portóban annak egészen biztosan szerepel a listáján a Douro-völgy meglátogatása - még akkor is, ha nem nagy borrajongó. Ami az olaszoknak Toscana, az a portugáloknak a Douro-völgy. A világ egyik legrégebbi borrégiója, már 1756-ban is termeltek itt bort.

A domboldalakon teraszokon sorakozó szőlőtőkék és közöttük megbújó birtokok (quinta) látványa szemet gyönyörködtető. De mit is csináljunk itt, azon túl, hogy keresünk egy szimpatikus birtokot és hódolunk a borok élvezetének? Nekünk ez most kimaradt: Ábel vezetett, Zsana pedig félidős várandósan egyedül nem ivott. De Lisszabonból még emlékszünk, hogy milyen is egy jó “portói” 😊

Mit csinálj, ha csak egy napod van?

• Vezess végig az egyik legjobb panoráma útvonalnak választott N222-es úton a folyóvölgyben Pinhao és Peso da Régua között.  Mi is ezt tettük, de csak visszafelé úton. A völgybe egy másik, szerintünk sokkal szebb panorámákat kínáló N323-es úton érkeztünk meg Pinhao-ba északról.
• Vezess lassan (N323-ason) és állj meg sok-sok kanyarnál. Mindenhol hihetetlen látvány tárult elénk.
•  Pinhao-ban nézz be a pályaudvarra. Nem vetekszik a portói Sao Bento állomással a mozaik díszítés, de nagyon szép. Olyan igazi régi, múlt századi hangulata van az állomásnak.

• Pinhaoban a folyóparton találsz néhány éttermet. Válassz egy teraszos helyet (Veladouro-t ajánljuk 😉) és ebéd közben csodáld a folyó látványát.
• Pinhao felett a legszebb látvány a Casal de Loivos kilátópontról tárul elénk. Pár perc nyugi, lent a mélyben kígyózó folyó, szőlőtőkék, dombok.

-        Mi még Peso da Régua-ban megálltunk egy sütire, az még kellett egy tökéletes naphoz. 😊

 

Guimarães

Braga vagy Guimaraes, esetleg mindkettő belefér egy napba? Nagy dilemma minden fórumon, de mi rohanni semmiképpen nem akartunk, ezért választani kellett. Végül az utóbbira szavaztunk: jobban vonzott minket a történelmi kisváros, mint a nagyobb Bragaban a sok barokk templom. Guimaraes már 868-ban is létezett, Portugália első fővárosa, ezért a portugálok “Bölcsővárosnak” is nevezik.

Történelmi központja a világörökség része, ezt fedeztük fel röpke néhány óra alatt. A szűk kis utcák között megbújó szép középkori épületek, erkélyek, kis terek kellemes hangulatot kölcsönöznek a városkának. A szűk utcák egyúttal autómentes övezetet is jelentenek, ahol egy 2,5 éves gyerek kedvére rohangálhat és fedezheti fel, ami számára fontos.

Nekünk mi fért bele:

•  A város jelképe a vár (Google is rögtön ezt dobja elénk), amit mi csak kintről néztünk meg - jó alaposan, mert Olívia hosszasan gyűjtötte körülötte az apró margarétákat.
• Sao Tiago és Largo da Oliveira terek, ahol a városra leginkább jellemző kis fa tereszos házak sorakoznak
• Nossa Senhora da Oliveira templom – Olívia a tavalyi olasz utunk során elkezdett rajongani a kis templomokért, így amit nyitva találunk oda be is megyünk 😊
• Tökéletes polipos ebéd a Republica do Polvo étteremben, ami kifejezetten gyerekbarát (no nem a gyerekmenü miatt). Sokfajta polipos étel közül választhatunk - ami nem hátrány, ha igazi polip rajongó a család 😊
• Csak úgy elveszve bolyongtunk a belváros kis utcáin, ha már játszóteret nem találtunk egy város felfedezése is pont akkora élmény egy totyogónak

A városban van még potenciál (pl. felmenni libegővel a hegyre), de mi itt amolyan igazi nyugdíjas tempóban haladtunk. Hogy utólag hiányzik-e valami? Nem, csak élvezni a város hangulatát, pont így volt tökéletes.

A természet közelsége minket valahogy sokkal jobban feltölt, mint a nagyvárosi környezet, ezért a következő szállásunkat sem Portóban, hanem onnan kicsit délebbre a tengerparton foglaltuk. Útban a felkapott tengerparti üdülőváros, Espinho melletti szállásunkra sem unatkoztunk. Egy kis vargabetűt beiktatva több helyen is megálltunk még.

 

Fidalgo’s work

Szinte kivétel nélkül minden utazáson mázlink van: jobb idő van ott, ahová megyünk, mint Magyarországon. Ezúttal ez nem volt így. Mivel az első napokban az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, ezért szorgalmasan böngésztük a Google térképet, hogy milyen látnivaló akad a szállásunk környékén. Negyedórányi autózásra sikerült is találni egy befejezetlen kastélyt.

18. századi befejezetlen barokk-rokokó kastély, távol a turistás helyektől. Impozáns homlokzat, csodásan faragott gránit díszítésekkel. A kastély eleje mögé lépve mohával benőtt falak, fák, a természet szépen elkezdte visszahódítani a helyet. Igazi "európai Angkor"...

Ettől viszont csak különlegesebb a kastély hangulata és még inkább misztikummal tölti meg, hogy vajon miért hagyták félbe, ha ilyen szépen indult. A mai napig nem tudják, hogy esetleg az építész halála vagy egy sokkal prózaibb ok, a pénz hiánya miatt hagyták félbe. Ahogy hárman a falak között bolyongtunk, mi is azon merengtünk, hogy de fura egy hely... vajon miért nem fejezték be?

 

Aveiro és Costa Nova

Amikor képeken megláttuk a Costa Nova jellegzetes csíkos házait, rögtön tudtuk, hogy ezt meg kell néznünk. Kellemes egész napos kirándulás lett belőle Aveiro-val, amit a portugál Velencének is neveznek. No, hát ne úgy készüljünk Aveiro-ra, hogy tényleg olyan, mint Velence - mert akkor csalódás lesz. Igen, vannak csatornák és rajta gondolák, de attól még egy igazi hamisítatlan portugál kisváros, az ott jellemző házakkal, utcákkal, csempékkel - cseppet sem hasonlít Velencére. Hangulatos óváros tele éttermekkel, cukrászdákkal, már csak választani kell tudni közülük. Jót lehet bolyongani az óváros kis utcáin vagy ejtőzni a csatornaparti teraszokon.

Aveiro után pedig célba vehetjük Costa Nova partját. Ami érdekes, hogy a tipikus kis házikók nem a homokos óceánpartra, hanem a túloldali lagúnára néznek. A házak mágnesként vonzzák a turistákat (amik máshol szinte nem voltak) tucatszám fotózkodtak emberek, készültek az Insta fotók. Tényleg hangulatosak, de nekünk a túloldalon a végtelen fehéres homokos szeles óceánpart (ahol majdnem egyedül voltunk) sokkal jobban tetszett.

 

A sok nyüzsgés után kicsit megfáradva örültünk, hogy igazi napsütéses, szép napot ígértek vasárnapra. Nincs is jobb, mint egész nap az óceánparton heverészni, kagylót gyűjteni, homokozni és persze degeszre enni magad friss tengeri herkentyűkkel. Ha egy kis lazításra vágysz a gyönyörű, homokos óceánpartban nem fogsz csalódni. Több helyen sétáltunk, mindenhol hasonló a látkép, végeláthatatlan homokos part, néhol part menti sétánnyal, máshol fapallók vezetnek végig jó hosszan a parton.

Porto végül az utolsó napunkra maradt.

Porto

A portugálok úgy tartják, "Lisszabon szórakozik, Porto dolgozik." Az utazás végén 2 napunk maradt, amiből egyet inkább tengerpartozással töltöttünk: élveztük a napsütést és a relatív szélcsendet, áztattuk a lábainkat a jéghideg óceáni hullámokban. Már kíváncsian vártuk, hogy mit tartogat nekünk a portugálok második legnagyobb városa az utolsó napra. Mivel csak egyetlen napunk volt ezért a nagyon belső belvárosi negyedekre koncentráltunk: Ribeira, Vitória, Sé, Baixa és egy kicsit Vila Nova de Gaia

Mi fért bele egy napba a városban, amit ajánlunk

• betoppanva rögtön csodálni a Sao Bento pályaudvar kék-fehér csempékkel, azulejo díszített lenyűgöző előcsarnokát. Nem lehet eltéveszteni, ott lesz a legnagyobb tömeg, mindenki fotózik 😊. Mi metróval ide érkeztünk meg, jó kiindulópont a városnézéshez. Kis dombra mászással…
• átsétáltunk a Clerigos templomhoz, ahol kígyózó sor várakozott a toronyba feljutásra. A 75 m magas torony a városból szinte mindenhonnan látható. Mi sétáltunk tovább az egyetem melett, egyenesen belefutunk…
• az Igreja do Carmo-ba. A templom oldalsó homlokzata pazar látvány, teljes egészében a már ismert kék-fehér csempékkel borították be.
• Kis futkosás Olívia után a szomszédos egyetem melletti téren, de haladunk lefelé a dombról úticélünk (egy előre kinézett kis szendvicsező) felé…
• közben mindenfelé festett és mozgó street-art, lassú menet, de megérkezünk a…
• Pregar-ba, ahol isteni prego szendvicseket (egyik portugál specialitás) fogyasztunk. Ez a magyar rántotthúsos szendvics helyi változata, csak éppen steakhusi van benne.
• kicsit visszafelé séta a dombra, mert mégsem hagyhatjuk ki az egyik legjobbnak ígérkező pastel de nata-t áruló helyet. Süti felmarkolás után dombra fel!
• Sé katedrális, ahonnan csodás panoráma van szinte minden irányban a városba. Imádnivaló a piros tetős panoráma az itt-ott felbukkanó templomtornyokkal. Dombról lefelé, irány a…
• Ribeira negyed, azaz a folyópart. A városban alig voltak emberek, valószínűleg azért, mert mindenki itt volt lent. A parton sorakozó összes étterem tele, folyó panoráma az ikonikus Lajos-híddal, bájos házikók. Meg is ettük a felmarkolt pastel de nata-kat, amik addigra ehetőre hűltek. Kellett az energia, mert vissza kellett kapaszkodni a híd magasságába…
• a Ribeira tértől indulva kis szűk utcákon, lépcsőkön felkapaszkodtunk (Escados do Barredo) a hídhoz.
• séta a szédítő magasságban a folyó túlpartjára,
• ejtőzés a Jardim do Morro parkban, ahonnan pazar panoráma tárul elénk a folyó túlpartjára, a hídra, ami szerintünk inkább csak ikonikus, mint szép (akárcsak San Franciscoban a Golden Gate vagy Sydney-ben a Harbour bridge). A park nagyon él, tele helyi fiatalokkal, zenével, igai életérzés. Innen már csak metróra pattantunk és irány vissza az autónkhoz.

13 ezer lépés, fel a dombokra és le, aminek a felét Olívia is saját lábán tette meg😊

Extra tippek városnézéshez:

• indulj a város felső részéről a folyó irányába, így tetemes mennyiségű hegymászástól kímélheted meg magad. Persze fordítva a nagyobb kihívás 😊
• vigyél kényelmes cipőt, mivel tényleg minden dimbi-dombi és az óváros szinte mindenhol macskaköves is.
• térképen előre jelöld be a legjobb pastel de nata-t ígérő helyeket, hogy le ne maradj róla. Itt Portóban ettük a legfinomabbat az egy hét alatt. Térképen már jelölve a hely (Nata Lisboa) 😉

Végül: Portó vagy Lisszabon? Sok hasonlóság van a két város között: dimbi-dombi, kis szűk utcák, közöttük megbújó pici terek ott rejtőző hangulatos éttermekkel, de ugyanakkor nekünk mégis teljesen más volt a kettőnek a hangulata. Lisszabon valahogy vibrál, az egész tele van élettel. Portó belvárosában a sétálós részeken is kicsit furcsa volt a sok elhagyatott ház, Lisszabonban több volt az élet. Hogy hová mennénk vissza? Határozottan Lisszabonra esne a választásunk.

Nekünk ennyi fért bele egy hétbe, nyugodt laza, amolyan igazi “slow travel” tempóban. Ha több részt fel akarsz fedezni, akkor ajánlott autót bérelni. Kocsival autópályán mindenhová nagyon gyorsan eljutottunk. Kisgyerekkel is jó célpont észak: minden van, ami egy totyogó figyelmét leköti. A felnőttek sem fognak unatkozni, gyönyörű óceánpart, hangulatos kisvárosok, Portó és "portói", no meg finomabbnál finomabb ételek. Ne távozz csalódottan, ha nemcsak a szemed lakatnád jól, hanem szeretsz is jókat enni.

Gasztro kalandokjainkról egy külön bejegyzésben olvashattok. A helyeket, amiket próbáltunk és bárkinek szívesen ajánljuk, mert mi is visszatérnénk megtaláljátok a gasztro térképünkön.

Gasztro kalandok Észak-Portugáliában

Olasz pasta és pizza, spanyol paella és tapasok, de vajon mit tud a nyugati szomszéd? Van valami, ami rögtön beugrik róluk? Már nem először látogattunk el hozzájuk, így nekünk igen. A híres sütijük a pastel de nata, amiről biztosan állíthatjuk, hogy egyetlen portugál utazás sem lehet teljes nélküle. De nézzük, miket érdemes még kipróbálni a híres sütin kívül.

Hogy mit és hol kóstolj, ahhoz pedig természetesen a tippeket megtalálod a gasztro térképünkön, ha szorgalmasan böngészed Portugáliát. Itt csak azokat a helyeket jelöljük amit nyugodt szívvel ajánlunk, mert mi is visszatérnénk.

Tőkehalas fasírt (Bolinhos de bacalhau)

A sózott és szárított tőkehal a portugálok nemzeti kincse. Minden szupermarketben látunk egy pultot, ahol szépen sorakoznak a kiterített, szárított nagy halak. Ha nem vennéd észre akkor kövesd a halszagot, az orrod odavezet majd 😊. Tőkehalas fogásokkal tényleg minden étterem/kifőzde étlapján találkozunk, számtalan változatban készítik – ez az ő “rántott húsuk”. Egyik legnépszerűbb a talán tőkehalas fasírtnak fordítható étel: kis falatkák, amiket legtöbbször előételnek szolgálnak fel - vagy a tapasok között (portugálul petiscos) találjuk meg. A sok-sok tőkehal mellett kerül bele tört krumpli, hagyma, tojás és petrezselyem… majd olajban sütik ki.

Tőkehalas fogásokat pedig érdemes a főételek között is keresni. Sokkal ízletesebb, mint a szintén népszerű szardínia és mivel az utóbbinak nincs is szezonja egész évben, így nagy eséllyel fagyasztott verziót kapnánk.

               Itt ettük a legjobbat: Kurika - Espinho

Prego, avagy a portugál steak szendvics (Prego no Pao)

Egyszerű és ízletes steak szendvics, minket még Madeirán hódított meg, a története egészen a 18. századig nyúlik vissza. Sima fehér zsemlebuciba egy szaftos steak husi kerül, majd jöhetnek mellé még az extrák. Kerülhet bele sajt, sonka, tükörtojás, szószok, saláták, zöldségek. Ami elmaradhatatlan az a hús és a kenyér, ami a szendvics lelkét adja: egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Ideális választás egy gyors ebédre városnézés közben – sokkal jobb, mint a McDonalds. Mi is pont Portóban séta közben raktuk le mellé a voksunkat.

Portóban itt ettük: Pregar - Portó

Pica pau

Jellegzetes portugál egytálétel, amit leginkább egy jó szaftos magyar pörkölthöz tudnánk hasonlítani, csak teljesen más fűszerezéssel. Apróra vágott marhahús és kolbász darabok egy paradicsomos, fokhagymás, fűszeres, sörrel megbolondított testes szószban. Hús a marha mellett kerülhet bele más is, mi pont egy sertés és marha kombinációt kóstoltunk. Fontos, hogy kérj hozzá kenyeret, hogy az utolsó csepp ízletes szaftot is ki tudd tunkolni.

Amarantéban egy igazán pici, négy asztalos helyen (Taberna do Miranda) kóstoltuk, ahová rajtunk kívül inkább a helyiek tértek be elfogyasztani a hétköznapi ebédjüket. (Ez amúgy mindig jó jel 😊). Tipikusan olyan étel, amit nem kell drága helyen kóstolni, hanem pont megfelel egy kis helyi lokál, csak ne felejts el egy sört is rendelni hozzá. Ők igazi “meccsnézős” kajának tartják, fel is bukkan a tapasok (vagy ahogy portugálul mondják: petiscos) között.

Caldo Verde (vagyis krumplileves portugál módra)

Népszerű portugál leves. Mi azt mondtuk rá elsőre, hogy krumplileves - ami nem is állt messze a valóságtól. Krumpli, olívaolaj és kelkáposzta kerül bele, némi fűszer és kész is. A tetejére mehet sült chorizo vagy bármi más. Semmi különleges, pont mint nálunk egy egyszerű, hétköznapi krumplileves. Amarantéban kóstoltuk a már említett Taberna do Miranda napi ajánlatában.

 

Polip és mindenféle tengeri herkentyű

Tenger mellett nekünk adja magát, hogy friss tengeri herkentyűt kell enni - amennyit csak bírunk. A frissen kifogott tengeri cuccok íze verhetetlen. Szerencsére a portugálok is előszeretettel esznek polipot és mindenféle módon készítik is Zsana és Olívia nagy örömére - mert már nemcsak egy, hanem két polip-rajongó is van a családban. Amikor megkérdeztük Olíviát mi tetszett a legjobban Portugáliában, a polip volt a második helyezett.

A polip és tintahal (ellentétben egy garnélával) tipikusan az a herkentyű, ami fagyasztott verzióban köszönővizsonyban sincs a friss változattal. Ha szeretnél ilyet kóstolni, akkor tenger mellett semmiképpen ne hagyd ki! Hatalmas, gusztábbnál gusztább polipcsápokat kaptunk a hét során.

    Itt ettük a legjobbat: Veladouro, Pinhao

 

Pastel de Nata

Portugália pastel de nata nélkül, mint Olaszország pizza nélkül (vagy a Dallas Bobby nélkül 😊). Egy portugál utazás sem lehet teljes nélküle. Úgy haza menni, hogy nem kóstoltad tényleg olyan, mintha Olaszországban nem ennél pizzát.

Mi sem hagytuk ki ezúttal sem 😊 Ha utazás akkor az nálunk = gasztrotúra. Mindent is meg kell kóstolni, ami helyi specialitás. Utazás alatt is igyekszünk egészségesen enni, de nem a kalóriákat fogjuk számolgatni. Sokkal többet sétálunk, túrázunk nap közben és nem kell lemondani a helyi édességekről sem. Portugáliában adja magát a pastel de nata.

De mit is tud ez az első ránézésre nem túl dekoratív, igencsak egyszerűnek tűnő sütemény, amit Világevő csak “a világ egyik legfinomabb sütijének” nevez?

Apró tésztakosárkába töltött vaníliás krém. Ennyi? Igen, de a roppanós leveles tészta és a belsejében remegős krém olyan zseniális kontrasztot alkot, hogy ha egyszer kóstoltad és magával ragadott akkor utána már nem tudsz elmenni mellette. Ha mindezt van szerencséd még langyosan egy igazán jó cukrászdában kóstolni, akkor nagy eséllyel függő leszel. Séta közben minden kirakatban lesből fognak támadni rád, hogy “vegyél már észre”.

Ez volt a harmadik utunk Portugáliába, így jól tudtuk, hogy mire készüljünk. Jó előre be is jelöltük a jobbnak ígérkező helyeket, hogy még véletlenül se menjünk el mellettük. Sokak szerint a legfinomabb a Belémben kapható változat. Igen, tökéletes, de szerintünk ahogy végigkóstoltunk sok verziót állítjuk, hogy Lisszabonban és Portóban is vannak helyek, ahol legalább olyan finom. Ha kisebb városban nem sikerül jót találni, akkor pedig végszükség esetére a Lidlben is kapható. Közeli helyettesítő termék és nem rosszabb, mint amit az átlag cukrászdákban, kávézókban találtunk. Jesszus, ilyen sokat teszteltünk 😊

A gasztro térképünkön természetesen minden szerintünk isteni pastel de natat áruló helyet akkurátusan jelöltünk, hogy Ti se maradjatok feledhetetlen kulináris élmény nélkül 😉

 

Mandulás tart kosárka (Tarte de Amendoa)

A Duoro-völgyben hazafelé menet megálltunk sütizni Peso da Réguaban. Egy igazi útszéli kis sütiző, tömve helyi nyugdíjasokkal - de figyeltünk ám, hogy mit esznek! A legtöbbjük egy mandulával sűrűn megrakott kis kosárkát falatozott. Naná, hogy mi is megkóstoltuk, mikor még a ház specialitása feliratot is kifigyeltük mellette. Mi is ez a kis kosárka? Egy nagyon egyszerű roppanós kosárkába töltött lágy vajas krém, amit egy karamellizált mandulás réteg fed be. Egyszerre könnyű és roppanós sütemény, jól csúszik egy kávé mellé. Utólag azt is kiderítettük, hogy Észak-Portugáliában a sok szőlő és olajfaültetvény között mandulafák is bőven megbújnak, a legjellemzőbb gyümölcs a Duoro-völgyben. Ha már adott a sok mandula akkor pedig használják is, és ez egyet jelent ezzel az isteni finom mandulás süteménnyel.

Két nap teljesen random sütiválasztás után rájöttünk, hogy az összes portugál süti jellemzője, hogy masszívan tele van tojássárgájával és cukorral és soknak nagyon hasonló íze van. Ez délebbre nem tűnt fel, ott valahogy mások is megbújtak a kínálatban (mint az iszonyatosan finom Pao de Deus és a Jesuita). De amit még érdemes kóstolni, ha erre járunk, az alábbiak:

Kókuszos kosárkák

Elsőre ezt is találomra választottuk - egyszerűen jól nézett ki és látszott, hogy kókuszos. Méretre mint a pastel de nata, de a lágy krém helyett kicsit tömörebb kókuszos, tojásos töltelék volt brnnr. Roppanós tészta a tetején szintén pirult, ropogós kókuszos töltelékkel. Ma napig nem sikerült kideríteni, hogy mi is ez pontosan. Ha valami olyat látsz, ami első ránézésre pastel de nata, de kókusz van a tetején, akkor nagy eséllyel ez lesz az. Nekünk nagyon bejött, kóstoljátok meg!

               Itt ettük a legjobbat: Pastelaria Ramos - Aveiro

Pastel de Santa Clara

Hosszúkás, vékony vagy kosárka alakú sütemény. A tészta, mint egy rétesnél, sok kis roppanós lapocska, a töltelék pedig egy kicsit roppanós mandulás tojásos krém.