Mivel az utolsó előtti napig bizonytalan volt az ausztrál vízumunk, így konkrét útiterv nélkül érkeztünk meg az országba. Az egyetlen fix pont a két éjszakára lefoglalt melbourne-i szállásunk volt, azon túl semmi. Ez okozott is egy kisebb stresszt nekünk, de a város szépsége miatt hamar oldódott a hangulat.
Melbourne a legélhetőbb nagyváros, ahol eddig jártunk. A hatalmas házakat széles utcák választják el, így nincs az embernek olyan érzése, hogy mindjárt megfullad (mint Szingapúr felhőkarcolós negyedében). Mindenütt tisztaság, és a városi forgalom a nagy terek miatt sehol nem nyomasztó. Az utak mentén fák és mindehhez hatalmas parkok. A több száz éves épületek keverednek ugyan az újakkal, de mégsem nyomják el őket. "Apró" templomok, klasszicista épületek bújnak meg a modern, többnyire ízléses házak között.
A modern épületek és parkok stílusa leginkább a budapesti Lechner Ödön fasor irodáihoz vagy a Corvin negyed házaihoz hasonlítható - persze sokkal nagyobb területen. Mindehhez jól passzolnak a modern, néha megdöbbentő szobrok.
Gondosan ügyeltek arra is, hogy a városi környezetből lehessen hova menekülni: a folyópart déli részén a belvárostól rövid sétányira ott a hatalmas botanikus kert és a folyóparton kocogó-sétáló sáv várja a sportolni vágyókat.
Bár Ausztrália árszínvonala alapvetően a nyugat-európai szintet hozza, Melbourne-ben maradva mégis minimálisan kell költeni a szállásköltségen felül. A belvárosban (CBD) ingyenes a tömegközlekedés, jól körülhatárolt területen bárki felszállhat a villamosra és ellátogathat az ingyenes múzeumokba, könyvtárakba ahol színvonalas gyűjteményeket tekinthet meg. A közterületeken ingyenes wifi is rendelkezésre áll sok helyen. Nagy élmény a kikötőben is sétálni a sok yacht között - mindezt szintén ingyen.
Másfél napos barangolás után további terveket kellett kidolgoznunk. Először az utasbiztosítás okozott nehézséget: az első kilencven napra a Gránit bankos kártyánk 9500 Ft éves díj mellett nyújtott egész jó védelmet (50 millós baleseti/betegség fedezet, stb) de ez hamarosan lejárt. Mivel az előre kinézett Mondial (havi 20 ezer/fő-ért 75 milliós baleseti/betegség védelem) egy email kérdésre válaszul megírta, hogy náluk csak Magyarországon köthető meg a biztosítás, alternatívák után kellett nézni. Levelet írtam szinte az összes nagyobb hazai biztosítónak, ahol ugyanezzel a válasszal hajtottak el: a "csalások megelőzése végett" útközben nem lehet utasbiztosítást kötni. Köszi! És ha épp utazás közben járt le? Hogy kedvenc kollégámat idézzem: "bad luck"? Hamar találtunk azonban külföldi alternatívákat, akik magyar állampolgár létünkre nem láttak semmi problémát abban sem, hogy utazás közben szeretnénk biztosítani magunkat. A WorldNomads és a TrueTraveller közül végül a személyre szabhatósága és kedvezőbb ára miatt az utóbbit választottuk: a maradék három hónapra kettőnknek mindössze százötvenezer forintért egy USA-ra is kiterjedő, ötmillió angol font (!!!) baleseti/betegség védelmet garantáló, Allianz által fedezett utasbiztosítást kötöttünk. Hozzáteszem: mindössze hatezer forint plusz költséget jelentett az, hogy éppen utazunk. A "csalás" kérdést ők elegánsabban oldották meg mint a magyar biztosítók: kikötötték, hogy az első öt napban csak baleseti védelmünk van, utána lép életbe a betegség, csomag, stb. Korrekt, fair ajánlat - ennyi az egész!
Melbourne-ből tovább induláshoz először car relocation-t kerestünk (aki nem ismeri: igen olcsó autóbérlés, nagy távolságokra, rövid idő alatt) Sydney felé, hogy közben megtekintsük a Great Ocean Road-ot. Aztán a foglalás előtt rájöttünk, hogy rossz az irány: az Ocean Road nem abban az irányban van, mi vagyunk a hülyék (hiába, Ausztrália földrajza nem hangsúlyos a magyar oktatásban). Sebaj, újratervezés! Akkor legyen normális autóbérlés. Már megint egyetlen kattintásnyira voltam az autó foglalástól, amikor Zsana elém tolta a Jucy.com ajánlatát, ami árban magasról verte az összes autókölcsönzőt. Kocsi teljes biztosítással napi 10.000 Ft. Szuper! Kattint, kattint, lefoglal, kártyaszám... majd jön az üzenet: köszönjük a foglalási igényét, majd jelentkezünk. Most akkor mi van??? Foglaltam, vagy nem? Majd holnap kiderül...
Másnap reggel tíz óra előtt még fogalmunk nem volt, hogy 11:30-tól van-e autónk. Közben kopogtatnak az ajtón... mire észbe kaptunk, hogy esetleg itt nem déli 12 óra a checkout időpont, mint Ázsiában. Akkor mégis mennyi? 10 óra! Mennyi az idő? 9:52.... szuper. Recepcióra leszaladok, "nem szólt az ébresztő" trükk, kapunk ingyen egy óra haladékot. Gyors pakolás, Jucy felcsörgése - van autónk, szuper!
Egy órával később már egy jobbkormányos Toyota Corolla volánja mögött ültem. Szerencsére a kocsi automata, így legalább a váltásra nem kell koncentrálni. Közben internetről gyorstalpaló a baloldali közlekedésről: minden fordítva van persze, a körforgalom óramutató szerint forog.... de azért a jobbkézszabályt megtartják (nem lesz belőle balkézszabály), mert az így logikus (???). Az első órában igen sűrűn kapcsoltam be az ablaktörlőt - mert hát persze az indexet is a jobb oldalra kellett tenni, hogy egyszerűbb legyen. Próbálok mindent fordítva csinálni, de azért csak balra kell indexelni, ha balra megyek... na persze nem az ablaktörlővel. Aztán persze esni kezd, ablaktörlő is kell... annak persze fejjel lefelé vannak a fokozatai... tiszta káosz! Zsana persze mellettem nyugodtan élvezi a vezetést meg a tájat... míg én küzdök a brit hülyeség örökségével.
Torquay-be megérkezve szép szeles, borús idő lesz némi esővel, úgy döntünk hogy ma a rövidebb úton északról megkerüljük a Great Ocean Road-ot és holnap korán kelve jövünk visszafelé. Közben az útjelző táblákból rájövünk, hogy az ausztrálok valami betegesen szeretik a dupla betűket a települések nevében, a szállásunk is Warrnambool-ban van. (Lásd még: Woolloomooloo, stb...)
Másnap reggel első állomásunk egy nemzeti park Warrnambool közelében. Az útikönyv remek kenguru néző helynek ígérte, de a kocsiból kiszállva egyből egy koala fenekét láttuk meg magunk előtt amint pihen a fán. Közben elsétál mellettünk egy emu.... nem rossz kezdet! Kicsit sétálva még négy koalát sikerül meglesni szerencsére nem szégyellősek és bátran belebámulnak a kamerába - az egyikük még le is mászott egy alsó ágra a kedvünkért.
Következő állomásunk felé tartva egyszer csak jobbra pillantok a kocsiból egy "hűb...meg" felkiáltással és befordulok a következő parkolóba. Zsana nem értette az egészet, amíg meg nem álltunk és néhány lépés után ő is észrevette az óceánt mellettünk. Érdekes módon ez a hely a térképeken sincs feltüntetve mint kilátópont vagy valami... de azért jól megalapozta a napunkat. Szóval ezeket a képeket ne is nézzétek meg, nincs itt semmi látnivaló...
A következő kilátópontunk történelmi háttérrel is rendelkezik: 1878-ban a Loch Ard nevű hajó az egyik sziklánál feneklett meg és mindössze ketten élték túl a balesetet az 55 utasból, kiúszva a képen is látható öbölbe.
Sok megállóval tarkított autókázás és egy gyors kocsiban kajálás után következett a fő látnivaló, a "tizenkét apostol" sziklái. A történethez hozzá tartozik, hogy eredetileg teljesen más nevük volt, csak marketingből találták ki ezt helyette. (Igazából nem is tizenketten vannak, de hát tudjuk hogy a reklám mindenhol hazudik.) Sajnos nem volt hol reklamálni, pedig megnéztem volna az arcát az illetrékes elvársnak anmikor kiverem a balhét, hogy öt apostol hiányzik - de igazából belépő híján nem is lett volna mit visszakapni. Azért akárhányan is vannak, elég jól néztek ki.
A gyalogos ösvény mellett egy wallabyt (kisebb méretű kenguru) is láttunk falatozni. Már csak egy wombat hiányzik és kipipáltuk a budapesti állatkert fehozatalát.
Még egy gyors koala- és papagájnézés után estefelé lenéztünk a tengerpartra, ahol egy elég szép naplemente tárult a szemünk elé. Méltó lezárása volt a Great Ocean Road túránknak, ahol az út melleti fákon bőven láthattunk vadon élő koalákat és ámulattal néztük ezeket a kis belassult szőrgombócokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése