Ételek Közép- és Dél-Vietnámban

Három és fél hét alatt bőségesen volt időnk feltérképezni a vietnámi gasztronómiát. Egyetlen pizzázós estét és egy esős nap instant tésztáját leszámítva mindig a helyi "kifőzdékben" ettünk, és próbáltunk minél szélesebb palettát kipróbálni a vietnámi konyhából. A Hanoi élményekről már írtunk egy posztot, itt egy főzőiskolán is részt vettünk, ahol a Hanoi pho mellett a tavaszi tekercs, a tojásos kávé és a papaya saláta receptjeit tanulhattuk meg.

Most közép és dél gasztro-összefoglalója következik:

Az az étel, amivel úton-útfélen találkozni, és nehéz elkerülni egy ide utazónak, az a pho. Az országon belül nagy harc folyik a hanoii és a saigoni pho között, nekünk egyértelműen az utóbbi volt ízletesebb. A hanoi pho sósabb, tisztább alaplével készül és kevesebb összetevőt kap, rövidebb a főzési (pho-zési) ideje is. Emiatt néha kissé hígnak, üresnek hat az ízes és tartalmas otthoni húslevesekhez képest. A lime, chili és koriander levél kissé pikánsabbá teszi ugyan, de kevés északi pho-t cserélnénk el egy otthoni falusi húslevessel. A saigoni verzió viszont levett minket a lábunkról: sötétebb, sűrűbb, tartalmasabb alaplé (ami ízében mégsem az otthoni húslevest idézi) és erősebb fűszerezés és több zöldség miatt közelebb állt a szívünkhöz. Bár történelmét tekintve a hanoi pho az eredeti, azt kell mondjuk, hogy a déli verziót szeretnénk szívesebben fogyasztani többször. Saigonban a Pho24 "gyors"étteremlánc nyújt ár/érték arányban jó minőséget, de pl. a Saigon Skydeck bejáratával szembeni kis helyi piac közepén is isteni finom levest lehet kapni. A legfinomabb vietnami pho-t egy saigoni étteremben ettük (Pho Hoa - Pasteur utca), ahol rajtunk kívül nem volt fehér ember. Hatalmas tányéron, bőséges fűszer- és zöldség körettel érkezett a tányérnyi forró arany.... mindez 750 Ft-ért.

Hue ételei közül a Bun Bo Hue volt kiemelkedő. A pho-höz képest inkább (thai) citromfű-domináns leves vastagabb és keményebb tésztával érkezik, tartalmasabb, és egy kocka főtt sertés vér van a tetején ami külön "magyaros" pikantériát ad neki. Ez a legtöbb pho-nél sokkal laktatóbb étel.

Hue és Hoi An éttermeiben többször visszaköszönt egy rizstésztás specialitás. A hajszálvékony nyers rizstészta lapok vagy töltve vagy megszórva voltak rákkal, pörkölt tört mogyoróval, pirított hagymával és snidlinggel, ami az ecetes-cukros halszószos (és persze kissé chilis) mártással igen finom lágy ízvilágú, harmonikus (elő)ételt eredményezett.

Saigonban egyik legjobb étkezésünk a Quan 94 étterem volt, ami a rák (crab) tésztáiról híres. Vicces, hogy Vietnamban a jobb helyeket "hamisítják": a közelükben azonos nevű éttermek nyílnak silányabb minőségben - átcsalva a gyanútlan turisták és helyiek egy részét, akik azt hiszik, hogy az eredetit találták meg amiről annyi jót olvastak. A Quan 94-gyel is ez a helyzet: az eredeti a 84-es házszám alatt van (csak hogy logikus legyen), de a 94-es házszám alatt  (azaz kb húsz méterre) nyílt egy "másolat", ami aztán pláne megtévesztő. Az étteremben amúgy inkább helyieket láttunk, és a szokásosnál kicsit drágábban ugyan (2000 Ft), de igazán finom igazi, rákos (crab) ételeket ehettünk. Az étterem előtt egyébként ott pislogott az aznapi fogás - így biztosak lehettünk benne hogy friss rákhús kerül a tésztára.

Phu Quoc-on a tengeri herkentyűk voltak kiemelkedőek, ami nem is csoda, hiszen a kb. 40km hosszú szigetet több mint 100km tengerpart veszi körbe. A "Hong Kong style" elkészítési mód több helyen visszaköszönt, ez chilis, fokhagymás és hagymás fűszerezést takart, ami jól harmonizált ezekkel az ételekkel. (Kicsit visszaköszönt ízében egyik kedvencünk, a Pata Negra fokhagymás-chilis rákfarok tapas-a.)

A sziget legkiemelkedőbb étele mégis egy seafood curry volt az útszéli Wing kifőzdében: ez az étel három este is az asztalunkra került - kétszer Zsana, egyszer Ábel tányérjára. A kókusztejes-currys ragu krumplival készült, és az enyhe csípősséggel együtt mesterien kiemelte a tengeri herkentyűk (shrimp, squid) ízét.

Amivel Vietnámban kicsit vigyázni kell, az a tavaszi tekercs. Szinte minden étlapon megtalálható, a "mindenfélével" töltött, rizstésztába tekert tölteléket forró olajban sütik ki. Egyik ételnél sem tapasztaltunk olyan hullámzó minőséget, mint ennél. Lehet, hogy mint otthon a "hurkába" ebbe is belekerül sok minden aminek nem kellene, de lehet hogy csak a sütőolaj minőségén múlik a különbség. Mindenesetre ha egy helyen egyedül a tavaszi tekercset tartod szimpatikus ételnek, akkor inkább állj tovább... otthon sem eszel gulyást egy olyan helyen, ahol a többi étel nem szimpatikus.

Összességében Vietnám az a hely, ahol ár-érték arányban eddig a legjobb ételeket ettük - bár ez is volt az elvárásunk :). Amit mindenképp otthon is többször el fogunk készíteni, az a tojásos kávé, a bun bo nam bo és a vietnami palacsinta. A halszósz pedig egészen más dimenzióba került itt - ezt más ételeknél is fogjuk alkalmazni. Pho-nek megmarad a budapesti Hai Nam... ha nem is körözi le a Pho Hoa-t, de erős versenytárs pár ezer kilométerrel közelebb az otthonunkhoz.