Mindennapi élet a világ körül - 1. rész

Pár nappal ezelőtt átléptük az ötvenedik utazós napot, ami azt jelenti, hogy a tervezett fél éves utazásunknak több mint negyedéhez értünk. Ebből az alkalomból úgy gondoltuk, megosztunk Veletek néhány színfalak mögötti információt, hogy milyenek is egy világutazó mindennapjai.

Öltözködés

Az összeválogatott ruhatárunk egyelőre tökéletesen megfelelőnek bizonyult az utazáshoz. Nem érezzük bármiről, hogy felesleges lett volna... de nem is hiányzott semmi. A csomagunk tartalmáról a "mit vittünk" oldalon olvashattok. Általánosságban azért elmondható, hogy egy ilyen hosszú út alatt azért az emberben óhatatlanul átalakul a "tiszta ruha" fogalma. Míg otthon néha már azért a szennyesbe kerül egy ruha mert X alkalommal volt rajtunk, itt ez nem történik meg. Semmi sem kerül mosásra mindaddig, amíg effektíve láthatóan/érezhetően nem lesz koszos vagy büdös.

A szemfülesebb blogolvasók észrevehették például, hogy meglehetősen sok fényképen van Ábel egy bizonyos sárga pólóban. Nos, egyfelől jó megfigyelők... másfelől viszont nem - ugyanis ez nem egy, hanem két teljesen ugyanolyan sárga póló. Sajnos miután otthon felfedezte az előnyeit, nem tudta már normális áron másik színben beszerezni, ezért lett belőle két teljesen egyforma. Így legalább elmondhatja mindig, hogy naponta felváltva volt rajta és rendszeresen mosta őket.

A sárga póló titka egy olyan anyag, amit az utazás tervezése előtt nem is ismertünk, de utazás közben beleszerettünk. Ez a merinói gyapjú, amelyből minden utazónak minél több van a ruhatárában, annál egyszerűbb élete lesz: ez az anyag ugyanis az izzadságtól nem büdösödik be több alkalom után sem. Igazából 3-5 napos intenzív használat kell, hogy ugyanolyan szaga legyen mint egy pamut pólónak egy meleg nap után. Zsanának pl. kifejezetten kifinomult szaglása van, de Dubajban szaglás után képtelen volt megmondani, hogy melyik sárga pólót hordta Ábel az elmúlt három napban. Másik előnye a merinóinak, hogy az izzadtságot teljesen másként kezeli, mint a pamut póló. Ha egy pamutpólóban leizzad a hátad és utána légkondis helyre mész, az kb. olyan érzés, mintha épp most esnél bele a hideg tengerbe a Titanicról. A merinói ezzel szemben ilyenkor csak kellemesen hűvös... szinte soha nem éreztük kifejezetten hidegnek. Ha tehát olyan helyre keresel öltözéket ahol a dögmeleg és a légkondis helyek váltogatják egymást, akkor is kifejezetten ajánlott a viselete. Bár a márkásabb merinói gyapjú holmik többsége elég borsos árú, a Decathlonban és az Aldi/Lidl üzletekben ki lehet fogni potom pénzért elég jó minőséget belőle. Nem mondom, hogy folyamatos használat mellett évekig bírja majd, de egy menőbb márka (pl. Icebreaker) bőven tízezer feletti árával összevetve kifejezetten jó vétel volt a háromezres decathlonos ságra póló(k) akciósan.

Előre mosolygunk, amint elképzeljük az otthoni "divatosabb" ismerőseinket, hogy mit szólnak egy-egy képünkhöz - ahol jól látszik, hogy nem a "mi mivel passzol" volt a döntő szempont. Míg Zsana próbál azért erre odafigyelni, Ábel nemigen ad az ilyesmire ("úgysem ismerjük azokat az embereket akikkel találkozunk... miért is érdekelne a véleményük? Túl sok ember próbál ezen a világon mások elvárásainak megfelelni - legalább ez a hat hónap ne erről szóljon".)

Útközben Zsana ruhatára bővült, egy hosszú buggyos, ázsiai nadrág jó szolgálatot tesz, szinte minden időben hordható és kényelmes viselet. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Mosás

Egy hosszú utazás során két lehetőséged van tiszta ruhához jutni: mosoda vagy saját kezű mosás. Az előbbi Ázsiában potom áron, 1-2 USD/kg-ért elérhető (bár néhány szálloda botrányos árakat próbál elkérni), és általában tiszta, illatos ruhákat kapsz vissza. (Előfordult ugyanakkor egyszer, hogy szépen összehajtva ugyan, de ugyanolyan szaggal kaptuk vissza a ruhát mint ahogy leadtuk.) A mosodának az a hátránya, hogy többnyire nem napon belüli szolgáltatást jelent, tehát a reggel leadott ruha is csak másnapra készül el - így ha egyetlen éjszakát vagy valahol, akkor nem kivitelezhető. Valamint ha a szállásod pl. airbnb és kicsit távol a hotel/hostel környéktől, akkor nem is találsz mosodát... amire egyébként a google-ben is nehéz keresni mert nincsenek feltüntetve.

Második megoldás (ami az első kiegészítője is egyben) a fürdőszobai csapban mosás. Ez nem hagyható el... ugyanis a zoknik/fehérneműk gyorsabb tempóban cserélődnek, mint a többi ruha, és hát nem viszel le három alsót három zoknival a mosodába, mert kiröhögnek. A csapban mosáshoz szükségeltetik először is egy lefolyó dugó. Vietnamban ezt pofonegyszerűen egy elforgathatós dugóval oldották meg, ami nagyban megkönnyíti az utazó életét. A többi országban ugyanakkor meg kell küzdeni a többféle lefolyó szabvány mérettel, és hol egy joghurtos kupak, hol egy otthonról hozott terercsfilmes doboz teteje segíti a víz lefolyásának megakadályozását - a kreativitásnak nincs határa. Mosószer gyanánt először a szállodai mini szappant/sampont használtuk, aztán Neplban sikerült 10 grammos kiszerelésben venni tasakos Ariel mosószert amit azóta is nagy örömmel használunk... amíg tart.

A ruha szárítására az "Ábel-Pareto törvény" nyújt segítséget: a szobák 80%-a rendelkezik legalább két olyan csatlakozási ponttal, ami 1db ötméteres redőnyzsinór és 2db karabiner/függönycsipesz/akasztó segítségével kellően stabil ruhaszárítóvá alakítható. A csatlakozási pont lehet egy függönykarnis, ajtófélfa, szekrényzsanér, vízcső - bármi, amit találsz. Ilyenkor különösen szeretjük, hogy a legtöbb szálláson nincsen mindennapi takarítás (ami a modern szállodaipar amúgy is legfeleslegesebb szolgáltatása), mert biztos csúnyán néznének a takarítók hogy egy huzal feszül átlósan a szobában - de hát ha valaki pofátlan árakat számol a mosodára (mert a napi takarítás ezzel általában együtt jár) akkor magára vessen. A szobai mosás hátránya, hogy a pamutholminak a száradáshoz legalább két nap (három éjszaka) szükségeltetik, hacsak nem nagyon száraz a levegő, mint Ománban ahol az este hatkor kimosott pamutruha éjfélkor már csontszáraz volt.

Utazás

Budapestről úgy indultunk el, hogy Katmanduig volt repülőjegyünk. Ezután mindent útközben vettünk meg. A Skyscanner/ITA Matrix keresők nyújtják a legnagyobb segítséget, ezenkívül az Airasia oldalát böngésztük sokat. Mivel viszonylag kötöttek vagyunk a meglátogatandó országok és az azokban eltöltendő idő tekintetében, szuperolcsó repjegyekre nem számíthatunk - de igyekszünk azért optimalizálni. Vannak légitársaságok amiket alapból kiejtünk a biztonsági hiányosságok miatt... az interneten több helyen is készítenek erről felméréseket: géppark állapota, kora, pilóták képzettsége, stb. Tudjuk persze, hogy még egy gáz légitársaság is biztonságosabb mint Magyarországon autózni - de ahol van értelmes árú alternatíva ott azt választjuk. Ezért voltunk pl. Phu Quoc szigetén Koh Rong helyett -  az utóbbi sziget kicsit olcsóbb ugyan, de egyedül a nem túl jó értékelésű Cambodia Air-rel tudtunk volna oda repülni.

A belföldi utazásokat többnyire busszal intézzük. A lehetőségek közül általában a tripadvisor értékeléseit elolovasva döntünk. Egy hat-nyolc órás utazás alatt sokkal inkább számít, hogy milyen a szolgáltatás, mint egy két-három órás repülőút alatt. Van persze, amikor az egyetlen lehetőség másfél csillagot kap az ötből - de ha nincs alternatíva, nincs kérdés sem.

Városon belül többnyire gyalog szeretünk közlekedni, eddig ez általában áthidalható távolságokat jelentett. A taxisokkal mindig csak a baj van: eleve egy kemény alkuval kell indítani, vagy ahol az óra méri a távolságot, ott az sokszor meg van hekkelve. Szerencsére az Uber már Ázsiát is meghódította: Hanoi és Saigon utcáin gond nélkül tudsz a taxi árnál jóval olcsóbban autót szerezni, és az átverés kizárva. A "helló" és "köszönöm"-ön kívül mást nem is kell beszélni a sofőrrel. Nagyon sajnáljuk, hogy a kretén kormányok egyre több országban tiltják be a közlekedésnek ezt az olcsó, hatékony és átverésmentes módját.

Szállások

Bár eredetileg aktív Couchsurfing használatot terveztünk, sajnos ez nem jött össze. Tucatnyi embernek írtunk több országban is, de valahogy senki nem akart minket befogadni. Lehet, hogy a referenciák hiánya miatt: sajnos Budapesten egy hónappal az indulás előtt jutott csak eszünkbe, hogy esetleg hasznos lenne nekünk is fogadni embereket. Vietnamban már nem is erőltettük a dolgot: amikor az ember 3-4000 forintért szállást találhat magának, nem annyira motivált erre. Majd a fejlett országokban visszatérünk rá - amikor 10-20 ezret lehet spórolni vele éjszakánként.

Az airbnb-vel többnyire pozitív tapasztalataink vannak: Ománban kétszer is egy igazi családi vendégszobát kaptunk, ahol sikerült jót beszélgetni is a szállásadóinkkal. Az egyik legkellemesebb esténk is pl. Birkat Al Mouzban volt, ahol a vendéglátónk Mamdouh a barátait hívta át filmezni/vacsorázni és mi ennek a kis társaságnak a közepébe csöppentünk és szeretettel kérdezgették a messziről jött utazókat.

Sajnos azonban az airbnb piac is kezd kommercializálódni: a profilokból nem derül ki, hogy a szállásadó is ott él-e ahol Te leszel, vagy lényegében egy szállodai szolgáltatást kapsz. Sok hotel is fent van airbnb-n. Mi Saigonban szívtuk meg nagyon az airbnb-vel, ahol kifejezetten egy családnál szerettünk volna megszállni, hogy beszélgessünk velük egy kicsit. Ehhez képest a szállásadónkat (aki angolul alig beszélt) az első nap után nem is láttuk, és kiderült hogy két lakást is ad ki, a jó értékelések pedig nem a mi szobánknak szóltak - ami kb 8nm-es volt, ennek fele kb 120cm magas, a matrac iszonyat kemény, az ágynemű koszos és a szoba fülledt meleg. Mindezt egy hotel árának kb. 2/3-ért. Itt fogadtuk meg, hogy Ázsiában többet nem próbálkozunk airbnb-vel.

A szállodai foglalásokat online intéztük, egy-két napra előre (néha aznap út közben), és  minden esetben olcsóbb volt, mint a szállásokon kapható árak.  Hallottunk olyanról, hogy az online foglalás drágább, mintha a szálláson próbálkozás, de ennek épp az ellenkezőjét tapasztaltuk eddig. Az igényeink igazából nem magasak: saját szoba, lehetőleg tiszta ágynemű, kényelmes matrac, meleg zuhany és egy akkora szoba hogy a két hátizsákból ki tudjuk pakolni kényelmesen (ággyal együtt 12-15nm megteszi). Persze ennél jóval olcsóbban is lehet utazni, ha ezekből is enged az ember... de mi az utazás előtt úgy döntöttünk, hogy az anyagi lehetőségeinkből ennyit rá akarunk szánni erre. Persze a Himalájában ebből is engedni kellett, de ez más kérdés - néhány napig ez elviselhető.

A szállások kapcsán egy fontos tapasztalatot el kell mondanunk: az értékelés nem az adott szállás abszolút minőségét jelenti, hanem azt, hogy a foglaláskor ígért és elvárt színvonalat mennyire hozta! Hanoi egyik legmagasabb értékelésű szállása pl egy vaságyas hostel - nyilván ezt nem foglalja le a luxus utazó (így értékelni sem fogja), ugyanakkor aki a képek alapján lefoglalja az teljesen elégedett is lesz vele! Erre érdemes odafigyelni mindenkinek, aki utazni készül! Lehet, hogy egy akciósan szuperolcsó felső kategóriás hotel 7.5-es értékelése néhány hülye amcsi plázapicsa nyavajgása miatt van csak... és a kommentekből kiderül, hogy a legnagyobb bajuk az volt hogy kicsi a minibár választéka, rossz illatú az ingyen tusfürdő és a takarítónő hajszálat felejtett a csapban. Ez sokszor jobb szolgáltatást jelent, mint egy normál szálloda 9-es minősítése!

Étkezés

A világutazó gyomrának nélkülözni kell az állandóságot. Nem tudsz minden reggel ugyanabba a pékségbe menni, ugyanazt a kávét inni, ugyanazt a márkájú sajtkrémet enni vacsorára. Ez kezdetben kellemetlen érzés, de néhány hét után megszokja az ember. Az első hetekben ölni tudtam volna egy felvágottas vajas kenyérért paradicsommal... aztán amikor tegnap az ötvenkettedik napon elém került a szállodában egy kis gépsonka, már nem is kívántam annyira.

Ha a szállásunkon nincs reggeli, akkor általában valami péksüteményt próbálunk szerezni. Ez pl. Nepálban lehetetlen küldetés, alig találni olyan helyet ahol friss pékáru kapható. Szükség esetén csomagolt is megteszi, de ez ritkán múlja felül az otthoni Chipita croissant színvonalát. Sajnos másra nincs igazán lehetőség: egy otthoni típusú (kenyér-felvágott-lekvár-vaj...stb, stb) reggeli a hűtő állandó hiánya miatt nem kivitelezhető.

Az ebéd időpontja az utazó számára igencsak tág intervallumba kerül. Nem akkor eszünk, amikor ránk tör az éhség - hanem amikor van rá lehetőség. Mindkettőnkre jellemző, hogy ha éhesek vagyunk akkor nyűgösek is leszünk... ennek elkerülésére vezettük be a "túlélő kaja" fogalmát. Ez bármilyen nasit jelenthet, ami tetszőleges mennyiségben fogyasztható (akár jóllakásig), és ami fontos: sós. Az édes ételek ugyanis nálunk nem enyhítik az éhséget, ettől jellemzően csak megfájdul a hasunk/fejünk és nem okoz jóllakottság érzést. Emiatt minden szupermarketben vadászunk a "Tuc" kekszhez hasonló sós krékerekre, ami ennek a célnak a leginkább megfelel - és ebből mindig van a hátizsákunkban is. Volt, hogy egy szakadó esős napon Hoi An-ban attól mentett meg minket a keksz készlet, hogy egy kilométert kelljen sétálni az esőben a legközelebbi étteremig.

Az éttermek választásánál a fő szempont: kerüljük el a turistás helyeket és mindig ott együnk, ahol a helyiek sokan! Még jobb, ha a helyiek gyerekekkel esznek ott - ez garancia arra, hogy jót fogsz enni és nem lesz tőle bajod. Ez a statégia mindig, kivétel nélkül működik. Pesten se ülsz be a Váci utcán egy étterembe gulyást enni, ugye? Miért is?

Lehet, hogy a mi gyomrunk kicsit más, de eddig az ötven nap alatt egy-egy néhány órás hasmenést leszámítva semmi problémánk nem volt. Igaz, minden étkezés után elfogyasztunk kb 2cl tömény szeszt (gin, whiskey, rum, stb) fertőtlenítés gyanánt - lehet, hogy ez is segít. Ugyanakkor legnagyobb gasztoélményeink mindig olyan helyekhez kötődnek, amelyeket már szemüveg nélkül ötven méterről bezáratna az ÁNTSZ. (Kivétel ez alól a tegnapi fine dining kalandunk a Cousine Wat Damnak-ban, de ez más kategória)

Az ivóvíz egy fontos kérdés. Ázsiában a legtöbb helyen nem iható a csapvíz - de nehéz arról információt szerezni, hogy miért. Hoztunk magunkkal egy Sawyer mini vízszűrőt, ami a baktériumokat kiszűri a vízből, de a vírusok, nehézfémek és vegyi anyagok átmennek rajta. A tisztító tabletták is csak a vírusokon segítenek - de az egyéb vegyi anyagokon nem. A szűrt vizet pl. Nepálban gond nélkül megittuk, ahol nem kell aggódni ezek miatt - de Vietnámban (ahol a kedves amcsik tonnaszám szórták a mikrogrammnyi mennyiségben is halálos dioxint az Agent Orange-gal) inkább a palackozott vízben bízunk csak. Egy 5l-es víz 350 Ft-ot kóstál - ez azért nem éri meg a kockázatot.

Tervezés

Nemigen szeretjük túltervezni a dolgokat. Amikor megérkezel valahova és tetszik a hely, kellemetlen amikor másnap már tovább kell állnod mert buszjegyed/szállásod van már kifizetve. Néhány napra előre élni a legkellemesebb. Így el is lehetne tölteni a hat hónapot, ha nem lennének azok a fránya repülések - amelyeknek az ára igencsak megemelkedik, ha utolsó pillanatra hagyod. E kettő adja meg nagyjából a kereteinket: a repüléseket hetekre/hónapokra előre foglaljuk, a szállásokról viszont egy-két napra előre gondoskodunk. Kivétel ez alól pl. a karácsonyi és szilveszteri időszak: itt igyekszünk előre tervezni, hogy a jó helyek nehogy elfogyjanak.

Tájékozódás és kommunikáció

A GPS, mobilinternet és okostelefon korában csak az tud elveszni aki azt szeretné.... vagy teljesen hülye. Azt, hogy hol vagy, megmondja a telefon. Hogy ezt térképen is lásd, használhatsz offline (maps.me, OSM) vagy online (google maps) térképeket. Eddigi tapasztalataink szerint ezek inkább kiegészítik egymást, mintsem egyetlen legjobbat hirdethetnénk. Mindenesetre valamelyikkel biztosan meg tudod nézni, hogy a szállás/étterem/bolt amit éppen keresel, az merre is lesz. (Aztán vagy ott van, vagy néha nem :)

Sokat használjuk a wikitravel oldalt is. Nagyon hasznos tippek vannak benne minden városról, különösen, hogy miként jussunk be a reptérről, miket érdemes megnézni és mivel próbálnak majd lehúzni a helyiek. A Lonely Planet-nél annyiban hasznosabb, hogy mindig friss infók vannak benne, pl. xy buszpályaudvar egy hónapja bezárt és máshonnan mennek a járatok, stb. Mindenutazónak jó szívvel ajánljuk!

Amin egész egyszerűen nem érdemes spórolni, az a helyi SIM kártya mobil internettel. Ez minden országban 700-3000 Ft közötti tétel, de már egyetlen alkalom után is behozza az árát, amikor pl. találsz egy olcsóbb szállást vele, vagy lefoglalsz egy kirándulást, vagy megnézed mit kell tudni az étteremről amibe éppen botlottál. Ugyan a szállások többségén van egész jó wifi - de többnyire nem a szálláson töltöd a napodat, ugye?

A családdal kapcsolatot tartani a Whatsapp és a Viber amit használunk. Egyetlen csoportban látja minden fontos ember, hogy éppen mit látunk/gondolunk. Jó wifi esetén pedig csevegni is lehet velük, csak egyeztetni kell az időeltolódást.

Vészhelyzet esetére a Life360 applikációt is használjuk: bekapcsolt GPS és mobilnet/wifi esetén látható az utolsó tartózkodási helyed, és látni azt is, hogy csak az akkumulátorod merült-e le ha eltűntél a térképről.

A temérdek mennyiségű fénykép és videó kezelése is külön hadművelet. A memóriakártyák korlátozott kapacitása miatt azok hamar betelnek. Szerencsére mivel nem Apple fanok vagyunk, az Android OTG kábele és egy USB kártyaolvasó segítségével könnyen át tudjuk memóriakártyáról másolni a képeket/videókat telefonra, ahonnan egy 100GB Onedrive tárhelyre szinkronizálódik automatikusan. Így amíg ezek bírják, egyszerre online és offline mentés is rendelkezésre áll, nem kell félni az adatok elveszítésétől.
Adatkapcsolathoz minden esetben VPN-t használunk, hiszen soha nem szabad megbízni egy szálláshely wifi-jében - pláne nem amikor pl. repjegyet vásárolsz online. A Cyberghost ingyenes verziója mellett a FastSecureVPN fizetős verziójával (17 USD egy évre) toljuk fel a gigabyteokat a Onedrive-ra.

Higiénia és egészség

Ahogy az öltözködésnél már említettem, az emberben óhatatlanul átalakul egy ilyen utazás során a tisztaság fogalma. Próbálunk azonban odafigyelni, nehogy bármilyen higiéniai probléma gondot okozzon. A WC használata az, amit az emberek többsége túlmisztifikál: százszor több károkozó baktérium él otthon a vágódeszkádon, mint amennyi egy nyilvános WC deszkáján található. Indiában és Nepálban népszerű a "tappancsos-pottyantós" verzió, ami ráadásul ezt a problémát is kiküszöböli. Minden étkezés előtt előkerül az otthonról hozott folyékony kézfertőtlenítő, ami szerencsére itt is kapható. A szájon át bevitt dolgok higiéniáját az étkezések utáni töményszesszel próbáljuk fenntartani. Egy-egy kimerítőbb nap, vagy egy kezdődő nátha/rossz közérzet esetén pedig nagy adag C-vitamin (több gramm, por alakban) segíti a regenerálódást. Az elmúlt ötven nap szerencsére kisebb hasmenésekkel és egy-két náthával átvészelhető volt.

Szépség

A végére hagytunk egy kis csemegét a női olvasóknak is. Utazás közben nagyon átalakul, hogy szerinted mikor nézel ki jól. Otthon olyan nőtípus vagyok (Zsana), aki nem sokszor mászkál minimál smink nélkül az utcán (boltba azért lemegyek nélküle :-)), de ezt itt pár nap után feladtam. Az első napokban Dubajban még némi smink, szépen lakozott körmök és jól összeválogatott ruházat (amit otthon is felvennék bátran), de ezt gyorsan elfelejti az ember, azt veszed fel ami épp tiszta, a smink a melegben csak lefolyik a fejedről, tehát felejtős, ami maradt az a lakozott lábkörmök, igaz mindig rózsaszín, mert többet nem hoztam magammal, de nem is zavar.
Legjobban a fodrásztól rettegtem, hogy jesszus milyen fejem lesz a hajvágás után. Rövid hajam lévén egy hónap utazás után Hanoiban úgy döntöttem inkább ott, mint egy vidéki kisvárosban. Két napig gyűjtöttem a bátorságot míg végül be mertem menni a szálloda melletti fodrászatba. Azt nem sikerült eldöntenem, hogy én féltem jobban az eredménytől vagy a helyi fodrász fiú az előtte álló feladattól. Mindenkit megnyugtatok, hogy kár volt félni :-) Otthoni fodrászunknak át is küldtem a képet, hogy konkurencia akadt, féláron - bár Pestről kicsit nehezen elérhető helyen :)

Ami pedig a legjobb az egészben, hogy nem is hiányzik a sok szépítkezésre fordított idő. Mennyivel egyszerűbb az élet, ha csak pár ruhája van az embernek :-)

(A "mennyi ruha kell a boldogsághoz" témában ajánljuk mindenkinek a A mennyország gyermekei c. filmet - utána kicsit átértékeled magadban a ruhatár kérdését!)

Egyelőre ennyi jutott eszünkbe a témában, de ha van kérdésetek, írjátok meg kommentben, vagy a zsanaabel(kukac)gmail.com-ra!