Raja Ampat - tippek a paradicsomba készülőknek

Ha esetleg az előző posztunkkal kedvet csináltunk valakinek Raja Ampat meglátogatásához, itt megtalálhatja a gyakorlati tudnivalókat. Csak kalandvágyóknak javasoljuk: az angoltudásod, a booking.com, a Tripadvisor, a Google maps és hasonló közismert információforrások itt teljesen használhatatlanok - mivel tömegturizmus nincsen. Az egyik legnehezebb szervezés volt az eddigi utazásaink közül, az információkat nagyon sok helyről kellett összegyűjteni, valamint a nyelvi akadályok és az internet hiánya miatt a kommunikáció sem volt mindig egyszerű. Reméljük ezzel a poszttal segítünk a helyzeteden, ha ide készülsz.
A nászutunkon Misool, Kri és Yeben szigetén jártunk és innen kirándulgattunk - erről szól az összefoglaló. 

Raja Ampat (RA) több száz szigetből álló szigetcsoportja Indonézia legkeletibb részén, Pápua régióban helyezkedik el. Központja Sorong, ami tranzitvárosként működik a szigetvilág felé - szinte mindenki megfordul Sorongban, aki Raja Ampatra készül. Személyes tippünk, hogy nem érdemes időt szánni a városra, mert igazi látnivalók nincsenek és túlzottan hangulatosnak sem nevezhető. Ugyanakkor egy-egy éjszakát kénytelen itt tölteni az ember, ha nem akarja kockáztatni egy repülőjárat lekésését egy esetlegesen kimaradó hajójárat miatt (ami olykor azért a háborgó tenger miatt megesik).

Ha valaki ide tervez utazást, nem árt időben elkezdeni a tervezgetést, mert bizony itt hajó csak heti 2-3 alkalommal közlekedik egyes szigetek között, szállás pedig néhol csak alig áll rendelkezésre (amiket nem is egyszerű elérni, a booking.com itt használhatatlan). A tipikus "majd ott keresek szállást" backpacker szokással ellentétben itt érdemes előre foglalnod, ha nem akarsz transzfer és ágy nélkül maradni. Alább néhány pontban összegyűjtöttük, hogy mikre érdemes gondolni az utazás előtt.

Hasznos tippek, ahonnan az ismerősökön túl mi is sok információt gyűjtöttünk:

- Utazó vagyok nem turista (élménybeszámoló és információgyűjtés)

- Index fórum, Indonézia Balin túl (információgyűjtés)

- Stay Raja Ampat (információgyűjtés, szállásfoglalás)

- Facebook: Stay Raja Ampat Travellers' Forum (információk, tippek, útitárskereső kirándulásokhoz)

1. A közlekedésről 

Repülés
Sorongba érkeznek a belföldi és nemzetközi repülőjáratok egyaránt. Legtöbben Jakartából repülnek ide, ami egy 4 órás repülőút. A légitársaságok választéka nagy, mi a biztonsági értékelések és az ár együttese alapján a Batik Airt választottuk. Mellette még a nemzeti légitársaságuk a Garuda tűnik megbízhatóbbnak az utazók tapasztalatai alapján, de árban az legtöbbször jóval magasabb. Mindkét légitársaság napi több járatot is üzemeltet a főváros és Sorong között. (Pont ottlétünk alatt zuhant le a Lion Air jakartai járata. Mivel csak a szűk család tudta merre járunk, posztoltuk is megnyugtatásképpen, hogy nem voltunk rajta.)

Egy kis színes a jakartai repülőtér belföldi termináljáról: ne lepődj meg, ha a kijelzőn és a beszállókártyádon más-más kapu szerepel - de végül egy harmadikról indul, amit a hangosbemondón csak indonézül mondanak be. Ha ezt az akadályt sikeresen vetted és nem késted le a RA-ra tartó géped, akkor már nyert ügyed van :)

Szigetek közötti utazás

A szigetek közötti közlekedésnek két verziója van: a nagyobb távolságokon menetrendszerű hajóval tudunk utazni, kisebb távokon (az egyes szállások között, illetve a kirándulásokon) pedig a szállások saját transzfer csónakjaival, melyek minősége erősen szóródik az itthon már csak skanzenben kiállított lélekvesztő és a két darab száz lóerős Yamaha motorral ellátott modern hajók között.

Amit az express hajókról érdemes tudni, hogy a menetrend inkább tájékoztató jellegű, nem ritka a fél/háromnegyed órás késés (vagy komplett járattörlés), de ha itthon igénybe szoktad venni a MÁV szolgáltatásait, akkor ezen könnyen túl tudsz lépni. A hajókra kétféle kategóriájú jegyet tudsz venni: normál és VIP. A drágábbnak egyetlen előnye a tisztább WC, de cserébe szétfagyasztanak a légkondival (=folyamatosan ömlik rád a 15 fokos levegő órákon át). Az alacsonyabb kategória ugyanakkor amolyan szállítmányozó funkciót is ellát, a helyiek hoznak-visznek mindent amit csak el tudsz képzelni, a csirkétől a mosógépig. Rutinos utazóknak (akiket sem az utazóközönség sem a szagok nem zavarnak) simán bevállalható - szerintünk sokkal nagyobb élmény volt mint nyakig polárban sapkával ülni a jeges mobilklíma-szélben néhány Samsonite-bőröndös turistával. 

Sorong és Misool között heti háromszor közlekedik express hajó, ami a Sorong - Yellu falu (több homestay Yellu faluhoz van közel) távot nyugodt tengeren kb. 5 óra alatt teszi meg. Élelemmel azért készülj, mert hallottunk olyan sztorit amikor ugyanez hullámok és motorhiba miatt 12 óráig tartott. 250e rúpia egy útra a normál jegy, a VIP jegy ennek kb. két-háromszorosa.

Sorong és Waisai között naponta két alkalommal közlekedik gyorshajó mindkét irányban. Az út 1,5-2 óra, a normál jegy 100e rúpia (luxus jegy 250e rúpia).

Waisaiból a környező szigetekre a szállások saját transzferével lehet eljutni (kb. 200-500 ezer rúpia/út, de ez távolságtól függ és lehet rajta osztozni, ha találsz társakat az útra), ezeket célszerű előre leegyeztetni. Waisaiban egy pár száz méteres sétával érhető el a gyors hajó kikötőjéből a helyi transzferek kikötője, ahol (ha előre egyeztetted) már várni fog rád a szállásod transzferje. Waisai és Kri között a táv szállástól függően 10-15 km, kb. 1 órás idővel tudsz számolni egy kisebb csónak esetében. Készülj olyan öltözettel, amiben nem fogsz sikoltozni ha átcsap rajtad egy hullám és gatyáig vizes leszel.
Térképes segítségünket erre a linkre kattintva éred el:

2. Szállások

Szállások tekintetében azt tapasztaltuk, hogy a két szélső véglet között nincs átmenet sem árban, sem pedig színvonalban. A két opció a helyi viszonyoknak megfelelő kis bungalók/szobák és luxus resortok - ebből lehet válogatni. A kis bungalók között minimális komfortbeli eltéréseket tapasztaltunk csupán, mindezt átlagosan naponta fejenként 350-500 ezer indonéz rúpiáért (kb. 14-20 ezer forint két főre). Ázsiai viszonylatban ilyen színvonalért ez igencsak drágának tekinthető, kicsit azonban javít a helyzeten, hogy ebben az árban már mindenütt benne van a napi háromszori étkezés és korlátlan ivóvíz, tea és kávé fogyasztás is.

Foglalásnál érdemes kalkulálni azzal, hogy mivel nem mindenhol van internet, néha 2-3 napot kell várni a válaszra, így érdemes időben intézni! Legegyszerűbben a Stayrajaampat oldalon lehet foglalni Raja Ampat főbb részeire, de pl. misooli szállások ott nem foglalhatóak.

Raja ampat-i viszonylatban is nagyon kevés turista megy Misoolra, köszönhetően annak, hogy az odajutás hosszú és nehézkes, szállás alig van és azt is nehéz lefoglalni. nekünk hosszú kutatás után is kb. 5-6 helyet sikerült találnunk - ebből egy része horror árú luxusresort (1 hét = 2800EUR/fő). A mi választásunk smerős ajánlása alapján a Yaganan Island Homestayre (1 millió rúpia/éj) esett , ami kb. 5 perc csónakútra van Yellu falutól.

Ez egy apró (kb. 2-300m) privát szigeten helyezkedik el, egészen szép homokos partszakasza van, tele pálmafákkal. A ház sem az itt megszokott bambusz bungaló, hanem rendes fa/kőház, saját fürdőszobával. Ez az egyetlen szállás volt Misoolon, ahol a szállásadónkkal angolul tudtunk egyeztetni és foglalni (kontakt: +62 821 9882 4445, Mr Ahmad, Whatsapp-on elérhető), bár ő utána nem volt ott, csak az alkalmazottjai. A szobánkkal és az étkezésekkel is teljesen meg voltunk elégedve, a személyzet pedig szuper kedves volt. Bár alig pár szót beszéltek angolul, a google translate segítségével nagyon jól megértettük egymást. (Ugyanakkor pár héttel később egy ismerős pár pl. angolul is beszélő személyzetet kapott) A szoba egyszerű, de tiszta, fürdés dézsából és az ázsiában megszokott guggolós WC. A közeli Yalapale homestay-ról nagyon rosszakat hallottunk/olvastunk. A többi távolábbi szállás ezekhez képest drágább, bár közelebb vannak a látnivalókhoz, de a transzfer és a szállás jóval többe került volna. Az egyiknél (Nut Ton Ton) próbálkoztunk is, de sem angolul sem google translate segítségével nem sikerült értelmes válaszokat kapnunk, így feladtuk és a Yaganant választottuk. 

A személyzettől ne várjunk európai szolgáltatást! Ők nem profik hanem lelkes helyiek, fehér embert is alig látnak, fogalmuk sincsen hogy nekünk mire van igényünk vagy szükségünk! Ha bármi kell, kérjünk bátran, segítenek ahol tudnak! És aki egy privát trópusi szigeten szeretne lakni, az válasszon: vagy nyúljon igen mélyen a zsebébe, vagy elégedjen meg egy dézsával és sós vízzel a fürdéshez! Errefelé még nincs átmenet a kettő között....

"ensuite" WC/fürdőszoba a Yaganan homestay-ben (20e Ft/éj) ...  és a Cove Eco resortban (100e Ft/éj). 

Raja Ampaton jelenleg nincs köztes árkategória

Kri szigetén több ajánlásnak köszönhetően a Yenbuba Homestayre (900 ezer rúpia/éj 2 főre) tettük le a voksunkat. A 4db víz feletti bambuszkunyhó egyikében laktunk, de ezen kívül még volt 2 további bungaló a szárazföldön is.

Fürdő (dézsafürdő) és WC (angol és guggolós is) közös helyiségben, étkező kilátással a tengerre. Saját búvár központjuk is van, láthatóan jól felszerelt, de ezt a szolgáltatást mi nem vettük igénybe, de az ott lakó búvárok nagyon elégedettek voltak a szolgáltatásaikkal. A manager, Rose jól beszél angolul és a szálláson is látszott, hogy ő is sokat utazik, jobban próbál alkalmazkodni a nyugati turista igényeihez (amennyire ez a helyi viszonyok között lehetséges persze). A szomszédos szállásokon lakók véleménye alapján is a Yenbuba a legjobb választás a sziget délnyugati végében, ezt mi is csak megerősíteni tudjuk. A bungalók tiszták és igényesek, gondoltak olyan alapvető dolgokra, hogy van bent pl. asztal, amire tudsz pakolni. A kaja is bőséges és változatos, egyik nap sem volt ugyanaz. Kirándulás szervezéséhez is mindent segítséget megadtak. Sok a visszajáró vendég, ami sokat elmond a helyről. Rose emiatt már megteheti, hogy egy éjszakára nem is ad ki szállást. 

Mivel nászúton voltunk, beletettünk a végére pár nap luxust is. A Cove Eco resort Yeben szigetén egészen más kategóriát képvisel, itt tényleg luxus színvonalat próbálnak nyújtani (sikerrel), ami nem kis teljesítmény itt a világ végén. A legközelebbi város is 1,5 óra a szuper gyors hajójukkal. Az ételek nagyon finomak (4 csillagos jakartai szálloda éttermének a chef-jét szerződtették) és a személyzet is figyeli a vendégek igényeit. Természetesen itt már angol WC és meleg vizes zuhanyzó is járt a szobákhoz.

Ez a szállásminőség Európában nem tűnne kiemelkedőnek - de errefelé igen ritka. A színvonalhoz mérten itt már a kirándulások is magasabb áron vannak (szó szerint brutálisan drága, ezért inkább előtte máshol kirándulgattunk), de az alapárban már benne van egy fél napos kajakbérlés és egy egész napos kirándulás Piaynemo-ra és környékére. A Sorongtól és Kritől távolabb eső lokációja miatt ez a rész már sokkal csendesebb, garantált a kikapcsolódás. Snorkelezni a sziget körül viszont nem érdemes, alig van korall és így halak. Cápa viszont annál több (a "nem bánt" fajtából), aki nem ijed meg tőlük, élvezni fogja.

3. Étkezés

Étkezés errefelé csak a szállásokon lehetséges. És nyugi, nem fogsz a bőség zavarával küzdeni a Tripadvisort böngészve, hogy inkább máshol ennél - ugyanis éttermek sincsenek. Amúgy nem is lenne esélyed máshová menni, mert a legtöbb esetben a szállások távol vannak egymástól és még egy csónakra is szükséged van az átjutáshoz. Kivétel ez alól Kri, ahol a sziget keleti végében egymás mellett több is van. Az ételek egyszerűek, de mindenhol nagyon finomakat ettünk. Ebédre és vacsorára  is rizs, hal vagy csirke különféle zöldségekkel elkészítve, esetleg sült apróhallal vagy fermentált szójababbal megbolondítva. Reggeli változó, volt ahol sült banánt és édeskrumplit kaptunk, máshol már kicsit nyugatiasabb verzió volt (kenyér mogyoróvajjal, lekvárral). Kávé, tea és ivóvíz mindenhol korlátlan mennyiségben rendelkezésre állt. Kri-n pedig ebéd és vacsora között mindig volt friss gyümölcs is nassolni. 

Ha bármilyen snacket vagy egyéb innivalót szeretnél, azt vedd meg a városokban és vidd magaddal, mert a szállások környékén már nem fogsz boltot találni csak a falvakban, kikötőkben.

4. Kirándulások

Napi kirándulásokra szintén el tudsz jutni a szállások szervezésében, csónakot fognak mindig szerezni - olyan nincs, hogy nincs, megoldják! (A helyi halász sokkal többet keres ha Téged csónakáztat.) Egyedül vasárnap nincs semmilyen kirándulás, transzfer - az pihenőnap! Errefelé mélyen vallásosak (és Indonézia többi részével ellentétben főleg katolikusok) - ők tartják a vasárnapi "zárva tartást". Olyankor ne érkezz meg vagy távozz és lehetőleg ne próbálkozz fuvart szerezni. Általában távolságtól függ, hogy mi mennyibe kerül. A motorcsónak itthon sem olcsó, és Raja Ampaton a benzin kb. hazai árakon megy. Kri és Gam körül nagyon sok célpont rövid idő alatt elérhető, ezek árban is kedvezőbbek. Egy Piaynemo vagy Wayag kirándulásért már mélyebben a zsebekbe kell nyúlni. A kirándulások áráról már a szállás foglalásakor érdemes tájékozódni, mert vannak különbségek. Stayrayaampat oldalon ezek az infók is megtalálhatóak. Fontos, hogy az árak csónakonként értendőek, ha több ember megy együtt osztódik a költség. Emiatt is érdemes a Facebook csoportban vagy a szálláson társakat keresni. 

Egy jó tanács: hagyj időt a pihenésre is! Ne akarj minden nap menni valahová, dolgozd fel azt a rengeteg szépséget, amit láttál és élvezd a pihenést! Kri-n egy tökéletes nap lehet az is, ha csak snorkelezni mész a part körül - Kri-n a legszebb a tengeri élővilág az egész szigetcsoportban.

Sorrend! :) Mi először mentünk Misoolra, ami tájképileg olyan gyönyörű volt, hogy utána Piaynemo már nem sokat adott, persze elképesztően szép volt az is. Ha tervezel Misoolra látogatni hagyd az utad végére.

Amiket mi láttunk és bátran ajánlunk:

a) Kirándulások Misoolról

Misoolon a legnagyobb látványosság a megszámlálhatatlan számú kis sziget és a közöttük megbújó öblök, amik a kék és zöld minden színében pompáznak. Ha hosszú fehér homokos partszakaszokra vágysz, akkor ez nem a Te helyed, ide a kis szigetek miatt érdemes jönnöd. A két napos hajókirándulásunk keretében eljutottunk:

- Balbulol öböl: kristálytiszt vizű öböl bújik meg a magas sziklák között, hatalmas élmény volt teljesen úszkálni az öbölben.

- Namlol sziklái: a víz felett kiszélesedő csipkézett szélű sziklaformációk Misool egyik védjegyének számítanak. A sziklák az alacsony vízben körbesétálhatók.

- Lenmakana, medúzás tó: egy tó mely telis-tele van ártalmatlan narancssárga medúzákkal. Nyugi, tényleg nem bántanak :) Csak egy kisebb nyaktörő sziklamászást kell túlélni a tóhoz lejutásért, de megéri.

- Puncak Harfat kilátó: ha csak egy hely van, ahová elmész Misoolon, akkor az ez a kilátó legyen. Tájképileg a leggyönyörűbb hely, ahol jártunk Raja Ampaton (és talán nemcsak RA-on). Feljutni nagyon egyszerű, szépen kiépített lépcsősor visz a hegytetőre.

- Puncak Love kilátó: Puncak Harfathoz hasonló kilátó, előbbihez képest kicsivel szerényebb kilátással. Ottjártunkkor a lépcsőt bőszen építették, így hamarosan talán már nem kell majd ágakon és sziklákon kapaszkodva mászni a magasba.

- Yapap: víz felett kiszélesedő sziklák, csodás színű sekély vízzel párosulva. Kicsit hasonló Namlolhoz. Jó választás egy úszkálásra.

- Dafalem: karácsonyfa alakú szikla (szerintünk hasonlót többet is lehet látni az öblökben :))
- Banas sziget: csodás kis fehér homokos sziget, ahol garantáltan tiéd lesz az egész partszakasz :) és snorkelezni is lehet

b) Kirándulásaink Kri-ről és Yebenről:

- Friwen Wall: hatalmas függőleges korallfal körbe a sziget körül, korallok elképesztő változatossága található itt. Kriről és Gamról is könnyen elérhető. Olyan érzés úszni mellette, mintha repülnél.

- Pasir Timbul: hatalmas homokpad Kri keleti végében, apálykor érdemes menni, akkor a kis szigetet teljesen homok veszi körbe.

- Yenbuba jetty: a Kri körüli búvár és sznorkelező helyek között az egyik legjobb, mi soha összesen ennyi halat nem láttunk mint itt a mólóról a vízbe ugorva. Teljesen ámulatba ejt a szivárvány minden színében játszó megszámlálhatatlan fajta és méretű hal vagy halraj. Egy kis sétával is kombinálható, apálykor Kri nyugati végéből a homokpadon át lehet sétálni Mansuarra és a jettyhez. Csak indulj el időben visszafelé, nehogy a sodrás miatt ne érj haza!

Kicsit távolabb, Yebenhez közeli de Kri-ről is megközelíthető helyek:

- Secret Lagoon és Star Lagoon: az öböl egyik oldalán pazar kilátás (nem véletlen a hely neve, csillag alakú az öböl), a másik oldalán nyugodt, fürdőzésre is kiváló zárt öböl.

- Melissa Garden és Rufus Reef: az egyik legszebb sznorkelezős helyek közé tartoznak Yeben környékén, a Kri körüli vizek után kicsivel gyengébb a látvány, de nem RA-i szinthez képest nem lehet rá panasz.

- Piaynemo: kis Wayagnak is hívják, bár sokak szerint teljesen más és nem lehet összehasonlítani. Nekünk a Puncak Harfat és a misooli látkép után nem nyújtott sok újat, de kétségtelenül lenyűgöző a látvány.

5. Engedély/belépő

Minden Raja Ampatra érkező vendégnek belépőt/engedélyt kell váltani a nemzeti parkba. A belépők összegét a környezetvédelemre fordítják (állítólag). A névre szóló (útlevélszámmal ellátott) belépő 1 millió indonéz rúpiába kerül (kb. 19 ezer forint, 2018. októberben) és a kiállítástól számítva egy évig érvényes. Nem rossz ösztönzés, hogy visszatérj :)

Legfrissebb információk szerint Sorongban már nem, hanem csak Waisaiban lehet megvenni az engedélyt. Egy kis bódéban tudtuk beszerezni a kis kikötőben, ahonnan a privát transzferek indulnak. Biztos megtalálod, oda fognak terelni és nem is tudod kikerülni. Az engedélyt utána sehol nem kérték tőlünk, végig a táskánk mélyén lapult a szállásunkon.

6. Egyéb hasznos információk

Pénzváltás

Raja Ampat-on egyedül a készpénz és abból is a rúpia ér valamit. A bankkártyáddal legfeljebb a sarat kaparhatod ki a szandálodból. Néhány ritka szofisztikált szállásadó vészhelyzet esetén el-elfogad kerülőutas megoldást (paypal, stb - már ahol van térerő) de inkább bőséges készpénzzel készülj. Rúpiát legkésőbb Sorongban kell váltani, és ne lepődj meg ha nem tudod átfogni a köteget, ugyanis a legnagyobb címlet a 100e rúpia (1900Ft) így a váltott pénzösszeg egészen biztosan nem fér majd el a tárcádban és a zsebedben. A költség-tervezés ugyanakkor relatíve egyszerű: a szállások árában minden fogyasztás benne van és kirándulásokon kívül esélyed sincs másra költeni. (Se bolt, se bár... csak a robinzoni idill...) 

SIM kártya

Mindig szeretünk helyi SIM-et vásárolni, mert sokszor a wifi nagyon gyenge, viszont mobilnet már szinte a világ bármely részén elég jó minőségű van, így itt sem tettünk másként. Wifi itt csak a luxus resortokban van és ott is alig, így ha nem ilyen helyen szállsz meg érdemes beruházni egy helyi kártyára. Egyedül a Telkomsel szolgáltatót érdemes választani, mert annak van csak lefedettsége a régióban. Ez azt jelenti, hogy pl. Misoolon alig-alig volt térerő és net, Yebenen gyakorlatilag semmi, viszont Kri-n 4G internetünk volt. A Telkomsel kártyái közül a Simpatit választottuk, amit 180 ezer rúpiáért (kb. 3400 forint) tudtunk megvenni a reptéren egy többféle SIM-et árusító boltban a 2-es terminálon. A városban ezt olcsóbban is megveheted, de ha nem mész be RA-ra menet Jakartába, akkor már érdemes a reptéren beszerezni a SIM-et.

Nyelvi akadályok

Eddig bármerre jártunk a világban, szinte sehol nem volt gond az angol nyelv használatával - no itt igen. Mivel a turizmus itt még csak gyerekcipőben jár, csak nagyon kevesen beszélnek angolul. Már előre felkészítettek minket, hogy erre számítsunk, így vittük a kis nyelvi túlélőkészletünket: a Google offline szótárt a telefonunkon és a Point it dictionary-t

A Point it dictionary egy kis képes szótár, arra az esetre, ha activityre kerülne a sor. Mindenkinek javaslom egy ilyen kis szótár beszerzését, mert semmi helyet nem foglal és nagy szolgálatot tehet. A szótárt végül nem használtuk, mert soha nem merült le a telefonunk, helyette az angol-indonéz offline szótárt nagy szolgálatot tett Misoolon. Ennek viszont az a feltétele, hogy akivel beszélsz helyesen tudjon a saját nyelvén gépelni - ebben szerencsénk volt. 

Higiénia és egészség

Fürdés enyhén sós hideg vízzel, dézsából, de legalább megtanulod, hogy 4-5 bádognyi vízzel is le lehet fürdeni. WC a legtöbb helyen a guggolós WC, természetesen vízöblítést se jár hozzá.

Érdemes felkészülni a szúnyogokra, védekezz szúnyogriasztóval, hosszú ruházattal, mert elég magas a maláriaveszély. Egyes részeken (Yebenen volt) a sandfly (homoki légy) nevű szörnyűséggel is találkozhatsz. Mi már jól ismertük Új-Zélandról, eme "kedves" lényt, amit nem látsz, de halálra csípked. Csípése sokkal rosszabb, mint a szúnyogé, viszont jó hír, hogy maláriát nem terjeszt.

és a dolgok elkeserítő oldala...

Aki járt már Ázsia fejlődő országaiban mindenhol tapasztalhatja az óriási szemétmennyiséget. Sajnos a helyiek nem fogják fel egyelőre, hogy az eldobált műanyag nem bomlik le, mivel el nem szállítják tőlük ezért eldobálják. Jobb esetben összegyűjtik és így nem az óceánban végzi - de akkor pedig elégetik. Az idilli tengerpartok helyett pedig sokszor nem idilli látvány fogad, ha kicsit is kimerészkedsz a szállások jól karbantartott környezetéből.

Amit tehetsz ellene, amit magaddal vittél itthonról vittél (pl. samponos flakon) és kiürült ne ott dobd el (hozd haza!) és ne vegyél felesleges dolgokat, ami úgyis csak a szemétben végzi ott.

Most, hogy már minden információ birtokában vagy, elindulnál? Mi bármikor visszatérnénk :)
Raja Ampat tényleg a földi paradicsom... élménybeszámolónkat itt olvashatod. 

Raja Ampat - nászút a paradicsomban

"Hová mentek nászútra, ha már az egész világot beutaztátok?" tette fel mindenki a kérdést, és hát nem volt egyszerű megfelelő választ találnunk. Próbáltuk elkerülni a "sablon" nászutas helyeket, bár mindenképpen szerettünk volna meleget, tengerpartot... de azért valami kalandosat is, önmagunkhoz méltóan. Így találtunk rá Indonézia alig ismert gyöngyszemére, Raja Ampatra.

Ha Indonézia kerül szóba, szinte mindenkinek Bali jut elsőként eszébe - a Google 360 millió találatot mutat, ha rákeresel a helyre. Ha beírod, hogy "Raja Ampat" már kevesebb, mint 9 milliót. Na, pont ezért jöttünk ide:). Zsana bukkant rá néhány utazós blogon, és szinte mindenütt csak pozitív véleményeket írtak a hozzánk hasonló (hátizsákos) utazók. A végső lökést pedig az a magyar blogger adta meg, aki az eddigi tengerparti kedvencünkhöz (El Nido - Fülöp Szigetek) hasonlította - hozzátéve, hogy Raja Ampat sokkal szebb és alig van turista. Más se kellett nekünk, rögtön meg voltunk győzve!

A nászutunk időpontja már az esküvő időpontja előtt megvolt. Nem volt kérdés, hogy idén is  kihasználjuk a hosszú hétvégék nyújtotta "kevés szabadságból sokat utazni" lehetőséget. Mivel kilenc napot már ellőttünk Kubára, és az esküvőre is kellett pár nap, így spórolni kellett a szabival. Az október 23-i és a november 1-jei hosszú hétvégéket pár nap extra szabadsággal megtoldva végül 2,5 hetes utazás vehette kezdetét. (Az út megszervezése nem volt egyszerű, de erről egy másik "tippek és praktikus tanácsok" posztban írunk majd részletesen azoknak a bátraknak, akik a cikkünk után esetleg Raja Ampatra szeretnének menni.)

Indonéziába utazni már önmagában egy hosszú repülés, és még az országon belül is simán vannak akkora távolságok, mint ide Lisszabon. Kicsit mosolyogtunk is a "de hát ahova mentek, ott volt épp most volt földrengés meg cunami" megjegyzéseken, elvégre itthon sem halasztjuk el a párizsi utazást, ha Szicíliában kitör az Etna. Tizenhét órás utazás után érkeztünk meg Jakartába, ahonnan egy közeli "kisvárosba" (Bogor - potom 900 ezer fő) mentünk, a péntek esti csúcsforgalomban 2 óra alatt érkeztünk meg. Itt a belvárosban, a kínai negyedben szálltunk meg, ahol az előzetes információink alapján rengeteg street food-os hely található, valamint az egyetlen általunk érdemlegesnek ítélt látnivalóhoz, a Botanikus kerthez is nagyon közel volt. A szállodában mi voltunk ez egyetlen nyugati vendégek, ránézésre helyi indonéz családok töltötték ott a hétvégéjüket. A következő meglepetés másnap ért minket a botanikus kertbe lépve, ahogy egy iskolás csapat lépett mellénk, hogy "foto-foto-selfie"? A sokadik iskolás csoporttal fotózkodás után rá kellett jönnünk, hogy igazi látványosságnak számítunk itt fehér nyugati emberekként (plane Zsana, mint rövid hajú fehér nő), amit később nem is furcsálltunk már, mert a Bogorban töltött két napunk alatt 5 fehér emberrel találkoztunk összesen. Két napig igazi sztároknak érezhettük magunkat és el kell mondjuk, hogy az első percekben még szórakoztató, de aztán nagyon fárasztó a sztárság :).

A sok szelfizés mellett azért volt szerencsénk jól bejárni a botanikus kertet is, ami hatalmas, így mi mindkét nap eltöltöttünk néhány órát a kertben sétálgatva. Igazi különlegességekre is bukkantunk és a 30 fok feletti melegben az árnyékban ejtőzni tűnt a legjobb választásnak. Természetesen nem hagyhattuk ki a street-foodok tesztelését sem, aminek egy egész délutánt szenteltünk és sorban kóstoltunk mindent, ami szimpatikus volt és szembejött velünk. Kellett is az energia, hogy egy több mint harminc órás nap után eljuthassunk fő célpontunkra, Misoolra.

Misool - a földi paradicsom

Két földgömbünk is van itthon, és ez az alig 60km-es szigetcsoport mindkettőn névvel szerepel - most már értjük, miért. Ugyanakor annyira távol van mindentől, hogy ide tényleg csak a legbátrabb turisták merészkednek el. Misool-on nincsenek se szállodák, se éttermek, és boltok is alig. A Google Maps szerint nagyjából semmi nincs itt - (nem véletlen, hogy soha nem ezt használjuk utazáskor). Egy soha véget nem érőnek tűnő repülő-, hajóút és hosszas várakozások után érkeztünk meg a Yaganan Island Homestaybe, amibe első pillantásra beleszerettünk. A kis hajónk kikötött a móló végében ami az alig 300 méter hosszú szigetre vezetett, és a szálláson rajtunk kívül nem volt egyetlen vendég sem.

Micsoda mázli! Nem kicsit örültünk neki, hogy van egy privát trópusi szigetünk 3 napra - mindez két fős személyzettel. Az viszonylag hamar kiderült, hogy a vendéglátóink a "yes-no-okay "szavakon  kívül sajnos nemigen beszélnek angolul, mivel a "do you have children?" kérdésnél lefagyott a beszélgetés.  De szerencsére az okostelefont tudták kezelni, így az offline Google fordító minden problémát megoldott. (Még szerencse, biztos vicces lett volna elmutogatni másnap, hogy egyikünknek megy a hasa és csak nyers banánt szeretne enni. Csak gondold végig, hogyan mutogatnád el Te :)

Az első napunkon a szigetünktől távolabb eső látnivalók felé vettük az irányt. Első megállónk a Balbulol-öböl volt, ahová még kicsit ködös, párás időben érkeztünk meg, de a hely szépsége így is leírhatatlan. Ha ez a hely a Fülöp-szigeteken, El Nidoban lenne, akkor az öböl bejáratánál hajók sorakoznának és naponta több száz turista lepné el a helyet, de itt nem találkoztunk senkivel. Örömmel vetettük bele magunkat a sekély vízbe és sétáltunk, úsztunk a sziklák között.

Az örömből az sem vett el, hogy Zsanát "megharapta" egy hal a vízben sétálva. Gondoltuk, jól kezdődik a kaland elvégre pont a halak, az élővilág miatt jöttünk ide :). Az öbölben még alig-alig láttunk halakat, de ahol ezután megálltunk sznorkelezni, ott már nem panaszkodhattunk. Gyönyörű koralloknak és színes halaknak lehettünk szemtanúi... (és akkor még nem sejtettük, hogy békaemberekkel is fogunk találkozni).
A Balbulol-öbölt követően Namlol szikláihoz hajóztunk. A Misool jelképének is tekintett, a víz felett kiszélesedő csipkés sziklák mellett pálmafák árnyékában fogyasztottuk el ebédünket. (Ami egyébként két hétig kb. minden nap ugyanaz volt: hal, rizs, zöldség.) Ilyen panoráma mellett még soha nem volt alkalmunk enni, az egészen biztos.

A sziklákat körbesétáltuk a sekély vízben és számtalan kék "Patrikot" (=tengeri csillag) láttunk a türkiz vízben  előbukkanni. A harapós halak és a tengeri csillagok után izgatottan vártuk a következő megállónkat. A kis sziget belsejében található medúzás (Lenmakana) tavat csak harmadik próbálkozásra találtuk meg. Vicces, hogy bár mindenkinek van okostelefonja, mégsem használnak GPS-t: a sziklák formája alapján tájékozódnak. A helyszínt egy 15 perces sziklamászással értük el, és lenyűgöző volt a sok kis narancssárga lény, ahogy lebegtek, úszkáltak a vízben. Bár tudtuk, hogy ezek amolyan barátságos, nem csipkelődős medúzák mégis csak rövid hezitálás után merészkedtünk közéjük. Az első percekben furcsa volt a több ezer kis lény között úszni és érezni, ahogy hozzád érnek ezek a kis "takonylabdák".

A visszafelé úton találkoztunk egy indonéz kis csapattal - nos, egész nap ők voltak az egyetlen turisták, akikkel összefutottunk, mindenhol zavartalanul élvezhettük a tájat. Ha nem lett volna elég jó ez a nap már így, este a mólón ülve kókuszdiót szürcsölve néztük életünk egyik legszebb naplementéjét. Kell ennél több? Igen, egy isteni finom vacsorát kaptunk, amivel megkoronáztuk a napot.

Egy ilyen erős első nap után izgatottan vártuk, hogy mit tartogat még a második misooli napunk. Elsőként a Puncak Harfat kilátóba végig lépcsőn kiépített útvonalon baktattunk fel a hegyre, a végére így is kifulladtunk a 30 fok körüli melegben, de bőven megérte. A látvány valóban leírhatatlanul szép, összenéztünk és egyszerre mondtuk, hogy ez bizony a legszebb hely, ahol valaha jártunk eddigi életünkben. (Pedig ez már a harmincadik közösen meglátogatott országunk volt).

Itt is néhány környékbeli indonéz turistába botlottunk, és a kérdésükön - "vannak ehhez hasonló helyek Magyarországon is?" - először csak mosolyogtunk. Itt Misoolon már csak a sziklaformációk között hajózni is élmény, az ember nem győz eleget fotózni és ámulni. A kilátóból leérve ismét pazar panoráma mellett fogyasztottuk ebédünket, gondoltuk ezt már nem lehet majd fokozni. Elhajóztunk Yapap sziklái között majd fákba, gyökerekbe kapaszkodva felmásztunk a Puncak Love kilátóhoz. Nem véletlen a név, egy szív alakú forma rajzolódik ki a magasból letekintve a vízre. A látvány innen is magáért beszélt.

A két hegymászás után viszont már csak egy jó fürdésre vágytunk. A fürdőzésre kiszemelt hely felé tartva még megnéztük a karácsonyfa (Dafalem) sziklát, bár szerintem több ilyen szikla is volt, amire ráillet, hogy úgy néz ki, mint a karácsonyfa. A fürdőzős, sznorkelezős helyünk pedig egy ici-pici sziget (Banas) volt, gyönyörű fehér homokkal, ami Zsanát megihlette, hogy itt bizony angyalká kell csinálni a homokban. A két túravezetőnk elég furcsán nézte, hogy mit művel ez a hibbant nyugati turista, így Ábel próbálta elmagyarázni, hogy mi az a "hóangyalka", és hogyan készítjük mi ezt otthon. (Na meg persze mi az a "hó"). Zsanának utána 2 napig pergett a homok a hajából. Ábelnek nem :)

Kri - minden búvár álma

Misoolról Kri szigetére átjutnunk egy majdnem fél napos hajókázásba telt, aminek az utolsó részét már kevésbé élveztük. Waisaiból egy kis csónakkal mentünk át, amin egy indonéz család volt velünk. Bár sütött a nap, de az erőteljes hullámzásban csuromvizesek lettünk, ahogy a kis fa ladik alja néha egy méterről csapódott a víznek. Elgondolkoztunk azon is, vajon ki tudnánk-e úszni a kb. öt kilométerre levő legközelebbi szárazföldre. Mivel se a csónakvezetőn se a velünk utazó kisgyerekeken nem látszott semmi félelem, végül mi is megnyugodtunk. A bungalónk előtti látvány aztán duplán kárpótolt minket a viszontagságos hajókázásért.

Kri-n a napjaink amolyan nyugdíjas tempóban az étkezés/sznorkelezés/pihenés hármasának váltakozásával teltek. Ábel első nap a bungalónk előtti halhelyzet felmérése után azzal a felkiáltással tért vissza, hogy ehhez képest Misoolon sznorkelezni olyan volt, mintha otthon a fürdőkádban tettük volna. Ezek után el tudjátok képzelni milyen tempóban igyekezett Zsana is a vízbe érni. Ott aztán láttunk mindent, amit csak reméltünk, bohóchalak, rengeteg tengeri csillag és a sok-sok ismeretlen hal mellett egy-egy teknős is feltűnt. Egy velünk együtt lakó búvár srác javaslatára a sziget túloldalára is átmerészkedtünk, ahol végre cápát is láthattunk.

 

Másnap pedig egy kis lélekvesztővel, elhajóztunk sznorkelezni a Friwen wallhoz, ahol korallok elképesztő változatosságát csodálhattuk meg.

Közben szerencsére csodaszép sima volt a tenger, bár ez a hajó sem volt a legjobb állapotban. A fa repedésein folyamatosan bugyogott fel a víz, amit a sofőrünk egy műanyag pohár segítségével faarccal mert ki menet közben. (Biztos nagyon szerencsés a bácsi, hiszen tudjuk: aki mer, az nyer!) Ábel persze meglátta a tökéletes fotó lehetőségét és az alábbi gyönyörű képeket készítette útközben.

Kri sziget végében van egy hatalmas homokpad, a Pasir Timbul, ami apálykor óriási homokpadként előbukkan, majd dagálykor eltűnik. Mi kicsivel az apály tetőzése után értünk oda, de még így is gyönyörű látványban volt részünk. Rögtön eszünkbe jutottak a férfimagazinok fantasztikus helyeken készült képei, Zsana rögtön pózolni is kezdett. Mivel volt pár helyi turista, ennél erotikusabb képek nem készültek. (És amúgy sem posztolnánk ide, bibibí)

Kri másik végében, a szállásunk mellett is volt egy hasonló homokpad, amin apálykor át tudtunk sétálni a szomszédos szigetre Mansuarra. Ennek kétszer is nekivágtunk. Első alkalommal jól leégtünk a séta közben és nem jutottunk át, mert rosszkor indultunk és már elkezdődött a dagály. Másodszorra már sikerrel jártunk és átjutottunk a Yenbuba mólóhoz sznorkelezni. Erről csak annyit, hogy életünk legjobb merülése volt: óriási halrajokban úszhattunk, cápákkal együtt - leírhatatlan élmény volt.

Így teltek a napjaink, amivel nyugodt tempóban, de nagyon gyorsan elrepült az a 4 nap Kri-n. Megértettük, hogy Raja Ampat miért van ott minden búvár bakancslistáján. Itt valóban olyan változatos és gazdag a tenger alatti élővilág, hogy sokszor alig látod a vizet a sok haltól. Csak nézel, hogy halak, mindenütt csak halak. Ebben a videóban összefoglaltuk, milyen is a víz alatti világ Raja Ampaton.

Yeben - cápák és egy kis luxus 

Nászút révén úgy gondoltuk, hogy egy kis luxust azért megengedünk magunknak az utazás végére. A "resort"-ok hosszas böngészése után bukkantunk rá a Cove Eco Resortra, amiben (a "relatíve" alacsony ára mellett) nagyon megtetszett, hogy Misool-hoz hasonlóan távol van mindentől. Bár itt Raja Ampaton szinte mindenhol olyan érzésünk volt, hogy a világ végén vagyunk, de a Cove-ban pláne, hiszen egy kis magánsziget adott otthont neki. Tömeg itt sem volt, összesen 12 vendég osztozott a mindössze 2km hosszú sziget nyugalmán. (Bár a misool-i privát szigethez képest túl sokan voltak :) A luxust az jelentette, hogy egy európai négy csillagos színvonalat hoztak mind a szállás mind az ellátás tekintetében - mindezt 150km-re a legközelebbi várostól, a nyílt tengeren.

A sznorkelezés hal és korallok tekintetében itt nem jelentett akkora élményt Kri után, viszont itt láttuk a legtöbb szirticápát, nem tudtunk úgy a vízbe menni, hogy ne láttunk volna legalább egy CáPalit és CáPetit (csak hogy gyerekkorunk mesehőseire asszociálhassunk). Bár ezek nem veszélyesek az emberre, Zsana azért sietve "megunta" az úszkálást egy délután, amikor egyszerre négy másfél méteres példány siklott el mellette. A legcukibbak pedig a fél méteres vízben cirkáló, halakat kergető fél méteres kölyök cápák voltak.

A tenger alatti világot egy alkalommal egy üvegfenekű kajakból is próbáltuk szemügyre venni. A nyugalom szigetéről egy egy napos kirándulás keretében eljutottunk Piaynemo-ra is. Bár a képek között ez az első találat a "Raja Ampat" keresésre, valójában Misool és a Puncak Harfat messze lekörözi az itteni kilátást. Itt is újra a fotózkodni vágyó helyi fiatalok célpontjaivá váltunk.

Piaynemo mellett megpihenhettünk a Secret Lagoon-ban, és egy újabb kis hegymászással a Star Lagoonba is benézhettünk, hogy valóban csillag alakot formál a magasból a lagúna. Mindezek mellett Yeben maga a nyugalom szigete, ahol még a helyiek csónakjainak hangja sem veri fel a csendet. Élveztük a fehér homokot, a pálmafákat, a luxust (angol WC, meleg víz, kényelmes ágy) és természetesen a finom ételeket. A resort egy négycsillagos jakartai hotel séfjét szerződtette le, aki készégesen megosztotta velünk a recepteket is ha rákérdeztünk valamite. Az utolsó esténken pedig a szuper kedves személyzettől egy kis meglepetés műsort is kaptunk búcsúzóul. Tetszett, hogy nem egy betanult, hanem egy aranyosan amatőr, rögtönzött műsor volt, amibe egy kis tánc erejéig mi is becsatlakoztunk.

Jakartában egyetlen ok miatt töltöttünk el másfél napot: nem akartuk kockáztatni egy belföldi járat késése miatt a súlyos százezrekbe kerülő hazautat. A legtöbb helyen írják, hogy Jakartára nem érdemes időt szánni, mert a többi ázsiai nagyvároshoz képest nincs látnivaló - sajnos ezzel egyet kell értenünk. Elsőre a régi városrész felé vettük az irányt (ahol nem tudjuk, hogy csak a vasárnap miatt volt-e ennyi ember, amennyi) de hatalmas tömeg volt és ismét jött az interjú és fotó kérések tömege. Furcsa, hogy egy tízmilliós nagyvárosban is ennyire ritka a fehér ember. A szelfik elől menekülve innen gyorsan továbbsétáltunk a kínai negyedbe (Glodok). Kis utcák, közötte piac és kajás standok, de bevalljuk: azt a street foodot, ahogy ezek kinéztek, itt nem mertük bevállalni. Nemsokára meguntuk a nézelődést és a plázázást választottuk. A híres emlékművet (Monas) már csak a taxiból ülve "csodáltuk" meg, úgy ítéltük meg, hogy az is elég lesz.

Ha valaki kedvet kapott Raja Ampathoz, gondolja át az előnyét-hátrányát is annak, hogy itt alig van turizmus. A szállások emiatt egyszerűek de drágák a minőséghez képest, és a helyieknek fogalma sincs, hogy mire van igénye egy nyugati turistának. (Angol WC nincs a legtöbb helyen, akárcsak zuhanyzó vagy WC papír.) Mivel boltok sincsenek ahol ezeket be tudnád szerezni, a szállásadódra vagy utalva. Azt viszont biztosan tudják, hogy nem akarnak Bali lenni: foggal-körömmel védekeznek a szállodák építése és a tömegturizmus ellen - jogosan.
Ugyanakkor a kevés turista miatt a helyiek még nagyon kedvesek és őszintén érdeklődőek. A látnivalóknál pedig alig találkozol másokkal, és az élővilág sem viseli a turizmus nyomait (sértetlen korallok, embertől nem félő rengeteg hal, stb). Itt fehér emberként Te vagy a látványosság. Üröm az örömben, hogy a tengerek szennyezettsége már ide is elér: műanyag palackok, szatyrok sodródnak partra ott is ahol száz kilométerre nincs település.

Ha szeretnéd Robinsonnak érezni magad, ez a Te helyed. De vedd figyelembe, hogy Robinson sem tudott este meleg édesvízzel zuhanyozni, éttermet választani, leugrani a boltba egy kóláért vagy orvost hívni ha beteg lett. Akit ez zavar, menjen Balira! Mi bízunk benne, hogy Raja Ampat megőrzi varázsát és megmarad továbbra is a földi paradicsomnak - mert bár sokszor dobálózunk ezzel a kifejezéssel, de ez valóban megérdemli. 

És nászútnak a lehető legjobb választás volt - számunkra. Ezúton is köszönjük a teljes násznépünknek, hogy hozzájárultak ehhez a fantasztikus kalandhoz!