Gourmet Fesztivál 2018

Nagy dilemma volt, hogy a pünkösdi hosszú hétvégen melyik szenvedélyünknek hódoljunk. Kihasználva az egy extra napot elutazzunk, vagy inkább maradjunk és immár sokadik éve most is teszteljük mivel készültek a legjobb hazai éttermek. A címből már mindenki kitalálhatta, hogy az utóbbi lett a befutó.

A Gourmet fesztivál lényege (ha esetleg valaki nem ismerné), hogy a Millenáris parkban kis bódékban több tucatnyi étterem készül 2-3 kreatív, ikonikus fogással (ezek kb. 1000Ft alatt olcsónak, 2000 felett drágak számítanak), amik apró adagok, de többnyire remek alapanyagból és technikával készülnek. Ezekből két ember kényelmesen végigkóstol 10-15 adagot... amivel ha nem is olcsón, de fejenként egy jobb budapesti éttermi menü árából rengeteg ételt/éttermet kipróbálhat.  A standok között csatangolva pedig érdekes "workshopokra" is lehetett bukkanni... itt alul például épp Sárközy Ákos (a Borkonyha séfje) készített egy asztalnyi desszertet a nézőket bevonva.

A teszteléshez most is a szombatra esett a választásunk, amikor a fesztivál első két napja már eltelt, így már előre elolvashattuk, hogy mások szerint mit érdemes kóstolni. Újításként egy mobil-applikációt is készítettek idén a fesztivál szervezői, melyben be lehetett jelölni a számunkra fotó/leírás alapján érdekes fogásokat - majd azokat értékelni is.

Idén több régi jó ismerős étterem nem volt kint (Anyukám Mondta, Erhardt), ezzel lehetőséget hagytak nekünk, hogy új helyeket fedezzünk fel. Így például a Tigris éttermet, amiről korábban sosem hallottunk, mégis a fesztivál (szerintünk) magasan legjobb fogását hozták össze. 

Libamáj brulee - Tigris Étterem

Szarvasgombás libamáj brulee, pezsgő zselé, sárgabarack-kaviár

A libamájhoz köztudottan jól passzol az édes és a gyümölcsös ízvilág is. A Tigris az előbbit úgy oldotta meg, hogy a cukorral bevont krémes májat zsebsárkánnyal karamellizálta, ahogy egy jó creme brulée-hez illik. A gyümölcskaviár és a zselé feledhető volt, de a máj és a házi briós remek ízvilága feltolta a listánk élére a fogást.

Lángguszta

Szilvapálinkában pácolt bükkfa lángon füstölt lazac 

Mivel májjal kezdtük a kóstolást, kicsit tisztulnia kellett az ízlelőbimbóinknak, mire felfedeztük a pálinkás pácolás hatását - az első pár falat csak egy "szimpla" füstölt lazac íze volt. Utána lassan éreztük a különleges pácot is, de így sem volt elég markáns. A köret sem nyújtott maradandót sajnos, egy egyszerű salátát gondoltak mellé kapribogyó dresszinggel, amiben a kapri ízét alig lehetett felfedezni. Inkább megittuk volna azt a finom pálinkát mellé :)

Villa Medici

Eperborban érlelt libamáj csilis mangó, eperkaviár, pezsgőhab

Érdekesen hangzó koncepció, de a kivitelezés lehetne jobb is. A pezsgőhab hamar összeesett és szinte alig volt íze, az eper "semmi különös". A chilis mangó jól hangzott, de nem volt elég markánsan pikáns (nem úgy, mint az ausztrál Aldi 200 Ft-os mangós-chilis tonhala!). A legfinomabb a mazsolás kenyér volt, de a remekül elkészített májjal együtt sem dobta fel a tányért az elvárt szintre.

Digó Nápolyi Pizza

Pizza Margarita 

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy "na, ezt nem lehet elrontani", le kell szögezzük, hogy a pizzák közül pont ezt a legnehezebb finomra készíteni. Itt nincs ugyanis olyan, hogy a finom pármai sonka feltét elnyomja a rossz szószt vagy tésztát. Ha ezek közül bármelyik nem a kellő minőség, ugrik az "olasz" élmény. Direkt nem a szardellás verziót kértük, hogy meglássuk, mennyire tudnak a "digók" pizzát sütni. Nos, tudnak! Eredeti nápolyi pizza fatüzelésű kemencében sütve. Hamisítatlan ízek akár csak Itáliában. Tökéletes vékony tészta, napérlelte paradicsom, bivalymozarella, pár szem bazsalikom, más nem is kell a boldogsághoz.

Elektrolux kóstoló falat

"Banh mi bao"

A belépőhöz jár ez az ingyenes fogás. Eddig minden évben kiemelkedően remek fogást kaptunk itt, de most feledhetőre sikeredett. Azt ne firtassuk, hogy a "banh mi" és a "bao" nevek hogyan passzolnak össze, hiszen az egyik vietnami, a másik kínai étel. Ízében inkább egy hamisítatlan banh mi szendvicset kaptunk, remekül pácolt zöldségekkel - de csontszáraz és ízetlen hússal. Reméljük jövőre ismét jobb lesz...

Sauska 48

Malacfül ceviche

A ceviche alapvetően tengeri herkentyűből készül (amit a citrom és lime savas leve "főz" meg), így kíváncsian vártuk mit takar a malacos verzió. Akinek mond valamit Bicsár Attila neve, az bizonyára sejti, hogy miért kellett megkóstolni az általa kigondolt (és általa is tálalt) fogást. Szeretjük a hagyományos magyar konyha "újragondolását", ennek Bíró Lajos a nagymestere, de ez is remekül sikerült. A vékony csíkokra vágott malacfül kocsonyás de roppanós állagra készült, savanykás ízzel, amit az avokádókrém remekül simított el, és a kis ropogós "pita" is jól egészített ki. 

Percze Étterem

Kecskecurry quinoa saláta, füstölt padlizsán

Ázsiából hazatérve nagyon beleszerettünk a curry jellegű ételekbe - ami millióegy féle fűszerkeveréket jelenthet, nem csak a bolti "Kotányi Curry"-t. A Percze étterem pultjánál éppen senki se járt, volt lehetöség beszélgetni is, így megtudtuk, hogy házi kecskét eszünk Mád környékéről a Szepsy borbirtok szomszédságából, és a curryfűszert a séf saját maga keverte ki. A fantasztikusan omlós húst a csípős-édeskés szósz nagyon jól kiegészítette, de nem nyomta el. A csípősséget pedig a tetején levő hideg joghurt és a lime-os quinoa (némi gránátalmával fűszerezve) remekül ellensúlyozta. Nem véletlen, hogy az erősen csípős ázsiai konyhákban is mindig ott van valami tejtermék az erős kaja mellett. Remek fogás volt. A Szepsy furmint pedig a markáns íze ellenére is jó kísérője volt az ételnek.

Sauska 48

Joghurt terrine, yuzu kaviárral, matcha porral, eperrel

Zsana kifejezetten szereti a yuzut (ázsiai jellegzetes ízű citrusféle), így nem volt kérdéses, hogy meg kell kóstolni. A jól ismert édes bazsalikomos eper ízével nagyon jól harmonizált a yuzu különleges íze. A joghurt nagyon jó átkötő közegként viselkedett a két eltérő íz között. A matcha por pedig már csak hab volt a "tortán". Tökéletes példája, hogy egy desszertnek sem túl édesnek, sem túl nehéznek nem kell lennie... és szerintem kalóriában sem volt túl terhelő.

Natura Hill

Naplemente a Dunán

A desszertet a zebegényi étteremnek a váci Mihályi Patisserie (régebben Desszertszalon) tulajdonosa, Mihályi László cukrászmester készítette idén. A Desszerszalonnak nagy rajongói vagyunk, évek óta gyakori program, hogy kocsiba pattanunk és megyünk Vácra sütizni... habár szerencsére már Pesten is van méltó kihívó (desszert.neked). A mérce így magasan volt, de a süti nem okozott csalódást. Vékony piskótakorongon lágy gyümölcs-mousse a tetején málnás robbanócukorral érdekessé téve. A szellősen lágy piskóta dekoráció pedig, málna, pisztácia és mák ízesítést kaptak. tökéletes ízharmónia. 

Ha mindez nem lett volna elég, egy ráadás desszertet is kaptunk, OTP ügyfélként (igaz, csak SZÉP kártya... értelmes (ex)bankár sosem vesz semmi komoly szolgáltatást az OTP-től). A Dunakavics lényegében, mint egy egyszerű kókuszgolyó tészta, melynek erőteljes kakaós ízét a belsejében lévő meggy savanykás íze ellensúlyozta. Díszítésként itt is visszaköszönt a mákos és pisztáciás piskóta. Ezzel a két desszerttel lehet, hogy idénre megspórolták nekünk a váci kirándulást :-)

A "felhőtlen" gasztronómiai élményt mindössze egy órás felhőszakadás szakította félbe. Bár az accuweather nem adott esőre esélyt, az mégiscsak előbukkant. (Hiába, május van!) A helyszín egyetlen nagyobb fedezéke alá húzódva szerencsénk volt összefutni egy siófoki fiatalemberrel, aki "némi" alkohol hatása alatt kifejtette, hogy "ez a fesztivál egy sz_r", különben is "itt nem lehet semmi jót enni" és amúgy is hülyeség, hogy nem lehet készpénzzel fizetni, mert ő csak abban hisz és nem a bankkártyában. Először azt hittük, hogy Dorothyhoz hasonlóan biztos egy hurrikán dobta le ide, mert magától mit is keresne egy évek óta készpénzmentes gourmet fesztiválon, ahol idén már a papír karszalagba épített NFC chippel is lehetett érintésmentesen fizetni.

Hamar beláttuk utána, hogy ő testesíti meg az "átlagmagyart", aki szerint ezek az ételek (a bankkártyák hókuszpókuszához hasonlóan) csak úri flancolást jelentenek és egy ropogós Rákóczi-bankóért vett sajtos-tejfölös lángosra elcserélné bármelyik puccos fogást. Nos, mi is szeretjük a sajtos-tejfölös lángost (persze megmondjuk, melyik készült egyhetes olajban)... de ez a kaland nem erről szól. Van olyan ember (nem is kevés), aki egy hónapban tízezreket költ cigire... más meg hetente fodrászra, százötven TV-csatornára, stb. Mindenkinek megvan a maga (drága) hobbija. Aki szeret jókat enni, annak ár/érték arányban ez a fesztivál még mindig megéri - bár tavaly óta érzékelhető a drágulás. Akinek meg az étkezés csak kalóriabevitel, az egyen egy finom zsíros kenyeret -  abban is lehet öröm! 

Jó étvágyat kívánunk!