Madeira, avagy egy kis Új-Zéland és Hawaii Európában

Madeira szigete régóta a bakancslistánkon volt, de az utóbbi években egy-egy hosszabb szabadság alkalmával mindig távolabbi célpontot választottunk. Zsana még a nászutunk választásakor is felvetette mint ötletet, de Ábel úgy gondolta: "Madeirára kisgyerekkel is bármikor el lehet jönni". Nos, ez az apropó szerencsére hamar elérkezett: immár hármasban a kis pocaklakóval kerestünk valami célpontot és pont kapóra jött, hogy épp ide találtunk olcsó repülőjegyet a TAP légitársasággal. A program tervezésekor számoltunk persze azzal, hogy négy hónapos várandósan Zsana már valószínűleg nem bírja a túlzott túratempót, ezért pihenésekkel dúsított 10 napot szántunk a szigetre.
Nem bántuk meg: Madeira még egy hozzánk hasonló világlátott utazó páros számára is fantasztikus élmény, tele meglepetésekkel. Nászút gyanánt is jó szívvel ajánljuk bárkinek :)

Egy hosszabb lisszaboni átszállás után, késő éjjel érkeztünk meg Funchalba a Cristiano Ronaldo reptérre. Igen, a híres focista Madeiráról származik, ahol ennek tiszteletére a repülőterük az ő nevét vette fel. És nemcsak névadójáról, hanem arról is nevezetes, hogy az egykor a világ egyik legveszélyesebb reptere volt a rövid kifutópálya miatt. Azóta viszont immáron meghosszabbítva, sok-sok betonoszlopon benyúlik az óceán felé - ez is egy látványosság.
Az éjszakai érkezés miatt csak reggel szembesültünk vele, hogy már a szobánk teraszáról milyen gyönyörű panoráma tárult elénk az óceánra és a sziklákra és látnivalókban pedig összességében sem volt hiány.

Városok

Az első napunkat városnézéssel töltöttük Funchalban. Megnéztük a kikötőt, a katedrálist, séta közben egy nagyon helyes kis parkba is belebotlottunk, telis-tele virágokkal. A hegyre felvonóval, Monte kisvárosa felé vettük az irányt. Szebbnél szebb virágok között besétáltuk a Monte Palace Tropical Gardent (az egyik botanikus kert), felsétáltunk a Miasszonyunk templomhoz, ahol IV. Károly, az utolsó magyar király nyugszik. A toboganon (fatalpú szánkó) hegyről lecsúszást inkább csak néztük, de nem próbáltuk ki - de már a látvány is vicces volt. Ebédre lent a városban megkóstoltuk a helyi kenyér specialitást a bolo da caco-t (kör formájú lepénykenyér) és az új energiával töltve a Zona velha, bohém negyed színes ajtóit is szemügyre vettük. A gyümölcspiacon pedig érdeklődve szemléltük a különlegesnél különlegesebb helyi gyümölcsöket.

Egy pihenős, autós városlátogató napon végigjártuk a sziget északi oldalának kisvárosait. São Vicente, Ponta Delgada, Seixal és Porto Moniz voltak a célpont. Szezon előtt igazán sok turista sehol nem volt, mindenhol élvezhettük a nyugodt hangulatot. Seixalban pihentünk a fekete homokos strandon, Porto Monizban megnéztük a temészetes strandmedencéket, amiket az óceán tölt fel vizével. A vízbe pedig nemcsak azért nem mentünk be, mert nem vittünk fürdőruhát, hanem mert nem voltunk annyira bátrak, hogy a kb. 16 fokos vízbe bemerészkedjünk. Santanában a földig érő nádtetős házakat is megnéztük egyik túránk után és végre beszereztük a már régóta vágyott különleges madeirai gyümölcsöket.

A déli kisvárosok sem maradhattak ki Paul do Mar, Jardim do Mar, Ponta do Sol, Ribeira Brava, Santa Cruz, strandolás Calhetában (ha a fekete homok máshol nem lett volna elég jó, itt egy kis Afrikából hozott homokon süttetheted magad). A kedvencünk Jardim do Mar volt, ahol a tengerparton a sziklafalat bámulva pont olyan érzésünk volt, hogy ez a hely akár Hawaii-on is lehetne.

Túrák

Madeira egyértelműen a túrázók paradicsoma, szerintünk éveket el lehet itt úgy tölteni, hogy ne járd végig kétszer ugyanazt a túraútvonalat. Bár a sziget alig 20km széles, a domborzatról sokat elmond hogy a természetesen tengerszinten levő tengerpartok mellett 1800m feletti csúcsok is vannak  középen.

Az első túránk a Szent Lőrinc-félszigetre vezetett. Csodaszép napos, de szeles időben vágtunk neki a túrának. A kicsit holdbéli táj már az első lépések után az új-zélandi Tongariro Nemzeti Parkra emlékeztetett minket, amire azóta is mint egyik legszebb túránkra emlékezünk vissza. A kicsit kopár táj, sárga, barna és zöld színei a hatalmas óceánba vesző sziklafalakkal rengeteg megállót ígértek, alig győztünk fotózni. A sok fotólehetőség pedig egyúttal jó kismama pihenőnek is bizonyult. Ezek közül az alábbival tudattuk a nagyvilággal, hogy Zsana a negyedik hónapba lépett és így már a nagyközönség is megtudhatja: kisbabánk lesz.

A sziget nagy részén már alagutakkal sűrűn tűzdelt jól kiépített úthálózat van, de az északi részeken még találunk szép kis szerpentines szakaszokat. Északnyugati irányból közelítve a Pico Ruivo felé vezető út például pont ilyen. Hálát adtunk az égnek, hogy nem kaptunk nagyobb (szélesebb) autót és így mindenhol elfértünk, persze közben végig erősen szurkoltunk, hogy jobb, ha sehol nem jön szembe senki.

A Pico Ruivo (a sziget legnagyobb) csúcsának meghódításához nyakig a felhőkben és 6 fokban vágtunk neki. Már az 1600 méter magasan lévő parkolóban felhőbe burkolózott minden, de azért vártuk a csodát, hogy hátha mire felérünk a csúcsra a felhők felett kisüt majd a nap. Felfelé haladva nem változott semmi, végig a felhőkben sétálva haladtunk, mely így kicsit földöntúli hangulatot kölcsönzött a tájnak. A mordori táj a csúcsra érve sem változott, ott is sűrű felhőbe burkolózott minden. Állítólag az év legtöbb napján ez a látvány fogadja az embert, de mi kitartóan vártunk - elvégre Milford Sound-nál Új Zélandon is kifogtuk a ritka napok egyikét amikor sütött a nap. Közben megfőztük a jetboil ebédünket és a végére már a nap is előbújt a felhők mögül. A türelmes várakozás jutalmaként (ami kb. 2 óra volt) néha a völgyet is megpillanthattuk, de zavartalan panorámában sajnos nem volt részünk.

A madeirai túrák között érdekességnek számítanak a "levadaák", amik vízelvezető árkok és mellettük nagyon sok túraútvonalat építettek ki. Előnyük, hogy az alacsony kiépített lejtés miatt gyakorlatilag észrevétlenül lehet nagy szintemelkedéseket sétálni, bár a levadákhoz általában odajutni nem könnyű menet. Ha viszont már mellettük visz az utad, nem kell aggódni a szintemelkedés miatt. A levada túrák közül az egyik legnépszerűbbre esett elsőre a választásunk, a 25 Fontes (25 forrás) túrára. A levada rész elérését egy meredek lefelé ereszkedés előzte meg. A levada mellett pedig sok helyen igencsak vékony és csúszós peremen egyensúlyoztunk, de megérte, a túra végén a vízesés alatt élvezhettük a látványt és a friss meleg (ismét jetboilban készül) ebédünket amit sok sóvárgó, hideg szendvicset evő szempár volt kénytelen végignézni.

Mivel Zsanának minden második napon jól esett a pihenés, így a többi, kismamaként már megerőltetőbbnek ígérkező túra helyett egy könnyű levada sétát, a Balcoes-t választottuk még. A látvány bizonyította, hogy a szépség eléréséhez nem mindig vezet fáradtságos út.

Madeira második legmagasabb csúcsára a Pico do Arieiro-ra, pedig gyönyörű tiszta, napsütéses időben autóztunk fel. Köszönhetően annak, hogy egy NATO radarállomást telepítettek a csúcsra, autóval is jól megközelíthető. A teljes körpanoráma most szerencsére összejött, lenyűgöző volt, bőven kárpótolt minket a Pico Ruivon elmaradt élményért. A két csúcsot egy nehezebb túraútvonal köti össze, mi ezt már nem vállaltuk be, helyette viszont a "panoráma főzés" természetesen itt sem maradhatott el, nagyon adta magát a helyszín. A szélmentes helyszín megtalálása azért kisebb kihívást jelentett, hiszen az 50-80km-es széllökések szinte állandóak voltak aznap.

Látnivalók

Mindenhol kötelezőnek írják a Cabo da Girao kilátópont meglátogatását, így mi sem hagytuk ki. Nem mindennapi érzés úgy állni egy üvegpadlón, hogy közben alattad több, mint 500 métere mély szakadék tátong, ami Európa legmagasabb tengerparti sziklafala. De ami még jobban tetszett az a kilátás, az ahogy az óceán felé tornyosulnak a hatalmas sziklák. Nem hiába mondják, hogy nem lehet betelni a látvánnyal, így jó turisták lévén meg is éheztünk. :)

Egy kis gyors kajáldában, felfedeztük a helyi specialitást a "prego especial"t, azaz a steak húsos bolo da caco szendvicset (hogy mi is ez pontosan, arról lentebb írunk még). Mivel nincsenek csúcsok völgyek nélkül (mint ahogy Ábel kedvenc világlátott merinói pulcsijának felirata is hirdeti), így a kilátó után a Nuns Valley felé vettük az irányt. Egy kávézó teraszán hosszan élveztük a völgy pazar látványát, körben a magas hegycsúcsokkal.

A szigetet bejárva néhol olyan érzésünk volt, mintha Új-Zélandon lennénk, a Szent Lőrinc-félsziget kicsit holdbéli tája sokban hasonlított a Tongariro Nemzeti Parkra, a tengerpart menti magas sziklafalak abuja zöld növényzettel és virágokkal pedig sokszor Hawaii-t idézték. Így a sziget nekünk egy kicsit Hawaii és Új-Zéland ötvözete volt, de nagy szerencsénkre mindkettőnél sokkal közelebb van Magyarországhoz.

A végén pedig a gasztro vonal sem maradhat el tőlünk :)

Étkezés

Tenger, óceán mellett ahol csak van lehetőségünk a tengeri ételekre voksolunk, most sem tettük másként, de azért teszteltünk egy-egy húsos specialitást is.

Bolo da caco

Kör alakú, lapos kenyér. Az utcán street foodként érdemes kipróbálni, mindenfélével megtöltik (bacon, kolbász) és összesütik.

Prego especial

Vékony marha steak husi, sonka, sajt, tükörtojás, (esetleg bacon) és zöldségek (saláta és paradicsom). Mindez bolo da caco-ba töltve nagyszerű szendvics. Néhol finom házi öntet is párosult a már egyébként is fantasztikus ízekhez. Hatalmas adag, garantáltan nem maradsz utána éhes.

Pastel de nata

Régi jó ismerős már Portugáliából, egyszerűen nem lehet megunni a ropogós leveles tésztába töltött vaníliás tojásos krémet. Amilyen egyszerű, olyan finom. Otthon is érdemes kipróbálni, tényleg egyszerű és mindenkinek ízleni fog. Apró mellékhatása, hogy kalória számolgatással fogyasztva enyhe  lefolyású szívinfarktust okoz.

Érdekes gyümölcsök

Elég sok különleges gyümölcsöt sikerült már megkóstolni is, melyeket sokszor visszasírunk itthon, de itt eddig teljesen ismeretlen újdonságokra bukkantunk.

Ananász-banán, vagy más néven "monstera deliciosa" - egyértelműen a legfurcsább gyümölcs névvel illetném, amit eddig láttunk. A filodendron (vagy könnyezőpálma) termése ez az első majd második ránézésre is érdekesen kinéző finomság. Először azt sem tudtuk, hogy érett-e már egyáltalán, amit vettünk, így youtube videókból okosodtunk. Nagyon nem volt érett, haza kellett hoznunk és a kukoricacső méretű gyümölcs elpusztítása 5 napba tellett. No nem azért, mert annyira rossz volt, sőt isteni finom, hanem ilyen tempóban érik meg. Minden nap csak egy kicsit ehettünk az ízében ananászt-banánt és epret is mixelő gyümölcsből. Aki mohóbb és az éretlen részt eszi az állítólag szörnyű kínokat él meg. Innen a spanyol neve is: az "ízletes szörnyeteg". Kár, hogy itthon nem lehet kapni, nagy fogyasztói lennénk.

Banán-maracuja

Ránézésre, mint egy mini banán, de ha kettévágod a belseje már egyértelműen maracujára emlékeztet a sok kis maggal. Az íze is egyértelműen a maracujára hasonlít, bár ez esetben a sima verziója szerintünk finomabb.

Tamarillo

A tamarillo vagy paradicsomfa termése egy kicsi piros paradicsomra hasonlító gyümölcs, mely ízében inkább üde és egy kicsit fanyar, mint édes és egyáltalán nem hasonlít a paradicsomra.

Ezek mellett persze mindenhol fellelhető az ananász, maracuja, papaya és a banán számtalan fajtája.

Tippek Madeirához:

1. Bérelj kocsit, mert a sziget kicsi és azzal kényelmesen bejárható, tömegközlekedéssel nem sok helyre lehet eljutni. A bérlés maga olcsó, biztosítást viszont ne a kölcsönzőtől hanem külsö biztosítótól (pl. icarhireinsurance.com) vásárolj. Így egészen nevetséges áron (8-10 euró/nap) juthatsz bérelt autóhoz, hiszen a profitjuk többsége a durván túlárazott biztosításból jön. Ha már döntöttél a bérlés mellett, akkor válassz minél kisebb autót, hogy elférj vele a szerpentineken. Az X5-ös BMW és hasonló méretű autók egyike sem lesz itt a barátod. Mi nem mini, hanem economy kategóriát választottunk, egy Citroen C3 Aircross-t kaptunk, ami nem egy nagy autó, de néha még ez is túl szélesnek bizonyult.
2. Több "városban" szállj meg, hogy Funchal mellett a kisvárosok hangulatába is belekóstolhass. Ugyanakkor számíts rá, hogy az északi oldalon az idő mindig hűvösebb és felhősebb. Itt minden nap fűtenünk kellett, de erre egyáltalán nem volt szükségünk délen, ahol nagyon élveztük a napsütést. Ha nem a legmelegebb időszakban jössz és sok-sok napsütésre vágysz, inkább a déli oldalt válaszd. A Ribeira Brava melletti szállásunk tökéletes választás volt.
3. Menj szezonon kívül, ha kevés turistára vágysz és nem a strandolás érdekel. A márciusi időpont nekünk nagyon bevált. Kevés turista, tökéletes időjárás. Sok napsütés, sok szél és elvétve kis csapadék - erre készülj.  
4. Ne rohanj! Szánj elég időt a sziget felfedezésére, mert mindenhol csodákat tartogat a természet. Új-Zélandon sok helyen volt az utak mellett egy tábla, hogy: "Az új-zélandi utak mások, hagy időt rájuk". Úgy érzem ez Madeirára is teljesen igaz. Ha a bölcs új-zélandiak még nem védjegyeztették le mi a madeiraiak helyében biztos lenyúlnám ezt a mondást. :)

Miért nem szeretünk hotelekben megszállni

Negyven ország és több száz szálláshely meglátogatása után elég sok szélsőséggel találkoztunk. Aludtunk a guatemalai dzsungelben egy tisztáson függőágyban és a menőbb szállodaláncok egységeiben is. Manapság azonban kényelemre vágyva is inkább kerüljük a hoteleket és kisebb családi panziókban vagy airbnb szállásokon szeretünk megszállni. Nem csak azért, mert sokszor közvetlen kapcsolat alakul ki szállásadóval (pl. megemlítjük, hogy imádjuk a burrata sajtot - és másnap ott van a reggelizőasztalon) hanem azért is, mert ezek színvonala egyre kiemelkedőbb, a szállodák viszont a múltbeli elvárások rabjaivá váltak. Nem haladnak a korral, de a világ elmegy mellettük. Ahogy a Nokia vezérigazgatója fogalmazott sírva: "nem csináltunk semmit rosszul, és mégis valahogy veszítettünk". A hotelek makacsul ragaszkodnak nem létező elvárásokhoz, mint egy rigolyás vénasszony - és nem veszik észre az újakat. Amikor pedig a kapitalizmus szembesíti őket, hogy a mai utazók igénye nem ez (pl. airbnb elterjedése jó példa) akkor a szabályozásokra mutogatva keresnek kifogást - ahelyett, hogy az utazók valós igényeire koncentrálnának. Az alábbiakban olyan dolgokról lesz szó, amelyen mind lehetne változtatni - ha lenne rá szándék. Mégis értelmetlen rutinként öröklődnek tovább. 

Minden nap takarítás

Emelje fel a kezét, aki kifejezetten kérné (és hajlandó lenne fizetni is azért), hogy minden egyes nap ki legyen takarítva a szállodai szobája! Na ugye. "Magdianyus" mégis minden nap végigjárja az összes szobát, és időt nem kímélve elvégzi azt a munkát, amire az utazók 99%-a igazából nem is tart igényt. Persze a legvégén mi fizetjük ki a szálloda árában a felesleges munkát. És nem érzem azt sem, hogy növeli a komfortérzetemet – éppen ellenkezőleg! El is mesélem, miért...

Amikor megérkezek egy szállodai szobába, szeretném néhány napig az otthonomnak érezni. Ahol tudom, mi hol van - és minden úgy vár, ahogy ott hagytam. Ahol nem zavarnak akkor, ha nem akarom. Ehelyett nem hagyhatom akárhol a ruháimat, mert Magdianyus elpakolja oda, ahová szerinte való. A párnámra teszi az ágy végében hagyott pólót (honnan tudja, hogy az az alvós ruhám és nem abban voltam az edzőteremben?), a szennyes ruhát a tiszta mellé, stb. Nem hagyhatom kint az előző esti borozásból megmaradt boros dugót sem (amit mellesleg gyűjtünk) mert szemét gyanánt kidobja és rögtön el is viszi. Ráadásul a "ne zavarjanak" táblát úgy értelmezik néha, hogy kopogok de utána azonnal bejövök. 

És ez még mind semmi, de Magdianyus teljesen felesleges dolgokat is csinál, amit ép eszű ember nem tud agyilag felfogni:

Matrac alá betűrt ágynemű

Meg nem erősített gyanúm szerint a szállóvendégek túlnyomó többsége három dimenziós (kivéve a Plakátfiút… ő nem tudom mennyit utazik), ami nehézkessé teszi a matrac alá betűrt takaró alá bebújást. Értem én, hogy szép sima lesz a lepedő, na de így minden este lefekvés előtt komoly küzdelem zajlik a gyapjútakaró-lepedő kombóval, amíg az ember végre be tudja magát csúsztatni az ágyba. Miért nem lehet csak elsimítani, ha már mindenképp hozzá akar nyúlni? Amúgy meg ugye kezet mos a WC takarítás után, mielőtt az ágyneműmet igazgatja? 

Háromszögbe hajtott WC papír

Na, ezt a hülyeséget ki találta ki? Melyik utazó érzi jobban magát tőle? Ezzel azt szeretnék üzenni, hogy “kitakarítottam a WC-t is”? Néhány helyen még egy papírszalagot is tesznek a buditetőre, hogy “kitakarítottuk”. Szuper. Mínusz egy fa élete, per nap per szálloda.

Bedugaszolt csap lefolyó

Értem én, hogy le kell csukni ahhoz hogy kitöröljük, meg szép csillogó… na de utána miért nem lehet kinyitni? Mekkora esély van arra, hogy visszaérkezve egy borotválkozással indítok kézmosás helyett? Különben meg nagyon szeretem a hatalmas átmérőjű, tükörsima krómacél lefolyódugókat, amelyeken minden fogmosás alkalmával végignézhetem, milyen látvány lenne arcon köpni saját magam.

Miért gondolják a szállodák, hogy a napi takarításra van igény? Ha ezért jár a csillag (amúgy ki nézi manapság a csillagokat foglaláskor?), miért nem fognak össze, hogy “bocsi, de ezt a felső tízezer kivételével senki nem igényli”? Nem véletlen az airbnb előretörése: értem én, hogy nem fair a verseny (az airbnb-be nincsen sprinkler csatlakozó meg tűzálló függöny), de emellett pont annyit ad amire szükség van, és semmi többet.

 

Kártyás áramkapcsoló

Az egyetlen előnye, hogy pontosan tudod hol van a kártya. Na de így a szobában csak akkor van áram, ha ott vagy – ha kiveszed a kártyát (ami egyben a szoba kulcsa), már nincs. Persze ez azt is jelenti, hogy nem lehet a telefont/laptopot tölteni hagyni a szobában a reggeli/vacsora idejére. Ez a gyakorlat mesteri példája a teljes hülyeségnek. Mi értelme és célja van ennek? Tegyük fel, hogy bekapcsolva hagyom a TV-t és a lámpákat egész napra. Magdianyus úgyis jön még délelőtt – ha pedig nem, rossz esetben maximum 100 forintnyi áramot fogyasztok el egy nap alatt. Komolyan ezért szívatjuk a népet?

Ezt az agyrémet egyféleképpen lehet kijátszani: meg kell keresni a minibár dugalját, azt kihúzni és ebbe tenni a töltőt addig, amíg nem vagyunk a szobában. (Már ha ehhez nem kell az egész szekrénysort elmozdítani... de erre mindjárt visszatérünk.)

Elektromos dugaljak hiánya

XXI. század, Európa. Mire van szüksége egy turistának? Egy konnektorra az ágya mellett, hogy az ágyból megoszthassa az aznapi történéseket Facebookon. Van szabad konnektor az ágy mellett? Nincs. Ugyan miért is kell kihúznom az éjjeli lámpát, hogy egy kis áramhoz jussak? Vagy esetleg miért nem szerelnek fel egyből egy 2A USB dugaszt az ágy mellé? Biztos minden vendég jobban értékelné, mint a háromszög-budipapírt...

Fizetős internet kapcsolat

Laosz és Kuba volt eddig az a két országunk (40-ből!), ahol nem volt általános az ingyenes szélessávú wifi minden olcsó szálláson. A csatlakozás egyszerű: írd be a jelszót. Ennek ellenére az elegáns hotelek még mindig úgy gondolják, hogy le lehet nyúlni a vendégeket „premium internet access” címen. Ez utóbbiba beleértendő pl. ha egy 30 perces youtube filmet szeretnél megnézni, vagy letölteni 150Mb térkép adatot a maps.me-ről mert otthon épp elfelejtetted. És akkor még nem is említettem a hotel saját weboldalán keresztül történő bejelentkezést. Tudod, ahol be kell írni a neved és a szobaszámod (nem mintha a reggelinél a listapipáló lánynál nem tudnál ellesni egyet bárki mástól) majd beikszelni, hogy nem fogsz kormányoldalakat feltörni. Persze ha ezután VPN-re csatlakozol, úgysem tudják meg, ha mégis. Mondjuk egy ingyenes VPN csatlakozás eleve alapkövetelmény lenne egy több szereplős wifi hálózaton. Welcome to the XXI. century.

Bőrönd tartók

Amire minden utazónak szüksége van, az egyetlen széles, vízszintes felület (nem a padló!) ahol ki tudja nyitni a bőröndöt kettéhajtva és kényelmesen pakolni benne. Ehhez képest egy franciaágyas szobában is csak egyetlen bőrönd-állvány található. Nem, nem szeretnénk a komódba vagy a szekrénybe pakolni pár napra. Olyan nagy kérés ez?

WC kefe hiánya

Bármilyen hihetetlen, az elegánsnak nevezett hotelek jelentős részében nincsen WC kefe. Vagy én nem vagyok kompatibilis a felső tízezer különleges gasztroenterológiai képességeivel, vagy úgy gondolják, hogy Magdianyus majd tisztogat utánam (hívnom kellene kakilás után?)… mindenesetre elég zavaró, pláne ha a partnereddel laksz egy szobában. Szerencsés esetben a zuhanyrózsa elér a WC kagylóig, ami segíthet (de ez sem jellemző). Inkább úgy jössz ki a WC-ből savanyú arccal, hogy “bocsánat drágám, otthon még sosem fordult ez elő, de ebben az elegáns szállodában kénytelen leszel a saját szemeddel látni, hogy nem virágszirmok jönnek belőlem”. Egészen agyrém, nem is értem a koncepciót! Elmagyarázná valaki? 
Értem én, hogy a WC kefe nem szép, de erre pl. Ázsiában nagyon jól kitalálták a vízsugaras öblítést, amit a WC mellé felszerelnek. Higiénikus, a kinézetével sincs probléma. A "fejlett" világba mikor jut már ez el?

„Design” mosdókagylók

Egyik kedvencem az ölnyi széles és lapos mosdókagyló, ami kétségtelenül jól néz ki, de borotválkozás után a szőrdarabok fél négyzetméteres területen úsznak szét azonnal, ahonnan Hosszú Katinkát megszégyenítő mellúszó karcsapásokkal tudod csak a középen elhelyezkedő lefolyóba terelni. Vagy esetleg egy kevés víz és a fogmosó pohár segítségével kell kiöblíteni a távoli sarkokat. Igazán értékelem.

Másik kedvencem a fél görögdinnye alakú üveggömb mosdó, amibe belehajolni a csaptelep miatt nem lehet, így mellette úszik majd az egész fürdőszoba egy borotválkozás után.

 

Arról ne is beszéljünk, hogy szappantartó szinte sehol nincsen. Szerencsés esetben valahogy megáll a mosdókagyló szélén… de többnyire csúszkál mint maci a jégen és sokszor a padlóról kell összeszedni. Ezt kiküszöbölendő jobb ha viszed a saját szappanod a kis tartójában.

„Innovatív” zuhanycsapok

A Grohe, Kludi és hasonló gyártók biztosan jelentős diszkonttal adják el a szállodáknak a rajtuk maradt, a vásárlók által nemes egyszerűséggel „ezmiatúró?” névvel illetett, eladhatatlan csaptelepeket. Sokszor percekbe telik mire az ember rájön, hogy egyáltalán hogyan indul meg a víz. Aztán konstatálja, hogy a fejére ömlik a hideg víz a kezében tartott kézi zuhanyrózsa helyett - na de hogyan kell ezt króm terminátort átkapcsolni? Az erősségét mivel lehet szabályozni.. na és miként kell beállítani a hőfokot? Na meg hogyan folyik majd le a víz, mert a kifolyó zárókupakját a takarítók mindig lezárják (és néha ennek működését sem egyszerű megfejteni).

Néha fokozza az élményt a zuhanykád szélén a max fél méter széles vízfogó üveglap. Az otthon zuhanyfüggönyhöz szokott egyszerű földi halandó próbál a hideg gránitcsempéhez simulva fürdeni, hogy ne fröcsköljön ki a víz – de egy óvatlan pillanatban úgyis megcsúszik a kezében a dizájner zuhanyrózsa és vizes lesz a padló.

Törülközők

A küzdelmes zuhanyzás után a kádból kilépve természetesen egy törülközőt kell a földre helyezni. Ugyanakkor a felirat szerint „kérjük óvja a környezetét, csak azt a törülközőt helyezze a földre amelyet cserélni kíván”. Tehát csak azért kell felvegyük a földről a kilépőt (aminek persze nincs tartója) hogy a Magdianyus nehogy kicserélje. Persze a takarékosság jegyében úgyis kimossák majd amikor távozunk mind a három kéztörlőt, két zuhanytörülközőt meg két piperetörülközőt is ami a szobához jár - csak hogy védjük a környezetet. Hozzátenném, a szállodák 90%-ban nincsen normális törülköző szárító, csak egy akasztó kampó ahol ezek a jó nehéz, vastag törülközők napközben nem képesek megszáradni.

Mosoda horror áron

A szállodai mosodai árak nevetségesek. Egy fehérneműből például olcsóbb újat venni, mint kimosatni. Egy kád fölött keresztbe kihúzható szárítókötél és egy mosásra alkalmas mosdókagyló hasznos lenne - de sehol sincs. Persze tudnék hosszú posztot írni arról, hogy miként lehet csapban és drybag-ben bárhol mosni, és hogyan lehet bármelyik szállodai szobában egy redőnyzsinórt két kampóval teregetéshez kifeszíteni - de Magdianyus úgyis infarktust kapna a látványtól, így nem tesszük. Helyette viszünk minden napra egy ruhát. Már amíg a plusz feladott poggyász olcsóbb, mint a szállodai mosoda. 

Minibár

Rutinos utazó a bútorok tapintásával is megtalálja a minibárt: a legmelegebb darab rejti. Ez a bútorba épített hűtő a fizikai tudatlanság csodája. A hűtő működési elve ugye az, hogy a belsejéből elvont hőt kiengedi a kültérbe. Ez normális esetben egy szoba egész légtere, ahol elenyésző hatással bír. A szállodaipar azonban kitalálta, hogy milyen csúnya már a különálló hűtő, rejtsük hát el a bútorba. Helytakarékossági okokból azonban a hűtőnél alig pár centivel nagyobb szekrénybe kerül, ami hátul is zárt - így az elvont hő a hűtő körüli levegőt felmelegíti, ami miatt még jobban kell hűteni. Arról már ne is beszéljünk, hogy a minibárok 90%-a alkalmatlan arra, hogy egy magunkkal hozott üveg bort belehelyezzünk – mert nem fér el benne. Rosszabb esetben (pl. Vegas, Mirage hotel) saját holmit esélyünk sincs a hűtőbe helyezni, mert amit kivettél azt hiába teszed vissza, a szenzorok máris a szobaszámlához tették.

De még mielőtt mindenki azt gondolná, hogy utálunk minden szállodát, ez nem így van. Mindezek ellenére néha mégis szeretjük a szállodákat, mert néhány hét ázsiai utazás utáni jól esik egy nyugati típusú reggeli, ha már ölni tudnál egy kis szalámis kenyérért a sok tojás, sült hal és sült banán után. Olyan helyeken, ahol a fehér ember pedig még mindig ritkaságszámba megy külön figyelemben és kis figyelmességekben is részesítenek, amit a "fejlett" világ 3-4*-os szállodáiban már csak nagyon ritkán kapsz meg.

Szívesen  meghallgatjuk természetesen a másik felet is! Ha van olyan olvasónk/ismerősünk (tudjuk, hogy van! :)) aki a szállodaiparban dolgozik és reflektálni szeretne a vádakra, szívesen megjelentetjük a válaszát az egyes pontok alatt! Persze a listát bővíteni is lehet, ha van ötletetek...

Raja Ampat - tippek a paradicsomba készülőknek

Ha esetleg az előző posztunkkal kedvet csináltunk valakinek Raja Ampat meglátogatásához, itt megtalálhatja a gyakorlati tudnivalókat. Csak kalandvágyóknak javasoljuk: az angoltudásod, a booking.com, a Tripadvisor, a Google maps és hasonló közismert információforrások itt teljesen használhatatlanok - mivel tömegturizmus nincsen. Az egyik legnehezebb szervezés volt az eddigi utazásaink közül, az információkat nagyon sok helyről kellett összegyűjteni, valamint a nyelvi akadályok és az internet hiánya miatt a kommunikáció sem volt mindig egyszerű. Reméljük ezzel a poszttal segítünk a helyzeteden, ha ide készülsz.
A nászutunkon Misool, Kri és Yeben szigetén jártunk és innen kirándulgattunk - erről szól az összefoglaló. 

Raja Ampat (RA) több száz szigetből álló szigetcsoportja Indonézia legkeletibb részén, Pápua régióban helyezkedik el. Központja Sorong, ami tranzitvárosként működik a szigetvilág felé - szinte mindenki megfordul Sorongban, aki Raja Ampatra készül. Személyes tippünk, hogy nem érdemes időt szánni a városra, mert igazi látnivalók nincsenek és túlzottan hangulatosnak sem nevezhető. Ugyanakkor egy-egy éjszakát kénytelen itt tölteni az ember, ha nem akarja kockáztatni egy repülőjárat lekésését egy esetlegesen kimaradó hajójárat miatt (ami olykor azért a háborgó tenger miatt megesik).

Ha valaki ide tervez utazást, nem árt időben elkezdeni a tervezgetést, mert bizony itt hajó csak heti 2-3 alkalommal közlekedik egyes szigetek között, szállás pedig néhol csak alig áll rendelkezésre (amiket nem is egyszerű elérni, a booking.com itt használhatatlan). A tipikus "majd ott keresek szállást" backpacker szokással ellentétben itt érdemes előre foglalnod, ha nem akarsz transzfer és ágy nélkül maradni. Alább néhány pontban összegyűjtöttük, hogy mikre érdemes gondolni az utazás előtt.

Hasznos tippek, ahonnan az ismerősökön túl mi is sok információt gyűjtöttünk:

- Utazó vagyok nem turista (élménybeszámoló és információgyűjtés)

- Index fórum, Indonézia Balin túl (információgyűjtés)

- Stay Raja Ampat (információgyűjtés, szállásfoglalás)

- Facebook: Stay Raja Ampat Travellers' Forum (információk, tippek, útitárskereső kirándulásokhoz)

1. A közlekedésről 

Repülés
Sorongba érkeznek a belföldi és nemzetközi repülőjáratok egyaránt. Legtöbben Jakartából repülnek ide, ami egy 4 órás repülőút. A légitársaságok választéka nagy, mi a biztonsági értékelések és az ár együttese alapján a Batik Airt választottuk. Mellette még a nemzeti légitársaságuk a Garuda tűnik megbízhatóbbnak az utazók tapasztalatai alapján, de árban az legtöbbször jóval magasabb. Mindkét légitársaság napi több járatot is üzemeltet a főváros és Sorong között. (Pont ottlétünk alatt zuhant le a Lion Air jakartai járata. Mivel csak a szűk család tudta merre járunk, posztoltuk is megnyugtatásképpen, hogy nem voltunk rajta.)

Egy kis színes a jakartai repülőtér belföldi termináljáról: ne lepődj meg, ha a kijelzőn és a beszállókártyádon más-más kapu szerepel - de végül egy harmadikról indul, amit a hangosbemondón csak indonézül mondanak be. Ha ezt az akadályt sikeresen vetted és nem késted le a RA-ra tartó géped, akkor már nyert ügyed van :)

Szigetek közötti utazás

A szigetek közötti közlekedésnek két verziója van: a nagyobb távolságokon menetrendszerű hajóval tudunk utazni, kisebb távokon (az egyes szállások között, illetve a kirándulásokon) pedig a szállások saját transzfer csónakjaival, melyek minősége erősen szóródik az itthon már csak skanzenben kiállított lélekvesztő és a két darab száz lóerős Yamaha motorral ellátott modern hajók között.

Amit az express hajókról érdemes tudni, hogy a menetrend inkább tájékoztató jellegű, nem ritka a fél/háromnegyed órás késés (vagy komplett járattörlés), de ha itthon igénybe szoktad venni a MÁV szolgáltatásait, akkor ezen könnyen túl tudsz lépni. A hajókra kétféle kategóriájú jegyet tudsz venni: normál és VIP. A drágábbnak egyetlen előnye a tisztább WC, de cserébe szétfagyasztanak a légkondival (=folyamatosan ömlik rád a 15 fokos levegő órákon át). Az alacsonyabb kategória ugyanakkor amolyan szállítmányozó funkciót is ellát, a helyiek hoznak-visznek mindent amit csak el tudsz képzelni, a csirkétől a mosógépig. Rutinos utazóknak (akiket sem az utazóközönség sem a szagok nem zavarnak) simán bevállalható - szerintünk sokkal nagyobb élmény volt mint nyakig polárban sapkával ülni a jeges mobilklíma-szélben néhány Samsonite-bőröndös turistával. 

Sorong és Misool között heti háromszor közlekedik express hajó, ami a Sorong - Yellu falu (több homestay Yellu faluhoz van közel) távot nyugodt tengeren kb. 5 óra alatt teszi meg. Élelemmel azért készülj, mert hallottunk olyan sztorit amikor ugyanez hullámok és motorhiba miatt 12 óráig tartott. 250e rúpia egy útra a normál jegy, a VIP jegy ennek kb. két-háromszorosa.

Sorong és Waisai között naponta két alkalommal közlekedik gyorshajó mindkét irányban. Az út 1,5-2 óra, a normál jegy 100e rúpia (luxus jegy 250e rúpia).

Waisaiból a környező szigetekre a szállások saját transzferével lehet eljutni (kb. 200-500 ezer rúpia/út, de ez távolságtól függ és lehet rajta osztozni, ha találsz társakat az útra), ezeket célszerű előre leegyeztetni. Waisaiban egy pár száz méteres sétával érhető el a gyors hajó kikötőjéből a helyi transzferek kikötője, ahol (ha előre egyeztetted) már várni fog rád a szállásod transzferje. Waisai és Kri között a táv szállástól függően 10-15 km, kb. 1 órás idővel tudsz számolni egy kisebb csónak esetében. Készülj olyan öltözettel, amiben nem fogsz sikoltozni ha átcsap rajtad egy hullám és gatyáig vizes leszel.
Térképes segítségünket erre a linkre kattintva éred el:

2. Szállások

Szállások tekintetében azt tapasztaltuk, hogy a két szélső véglet között nincs átmenet sem árban, sem pedig színvonalban. A két opció a helyi viszonyoknak megfelelő kis bungalók/szobák és luxus resortok - ebből lehet válogatni. A kis bungalók között minimális komfortbeli eltéréseket tapasztaltunk csupán, mindezt átlagosan naponta fejenként 350-500 ezer indonéz rúpiáért (kb. 14-20 ezer forint két főre). Ázsiai viszonylatban ilyen színvonalért ez igencsak drágának tekinthető, kicsit azonban javít a helyzeten, hogy ebben az árban már mindenütt benne van a napi háromszori étkezés és korlátlan ivóvíz, tea és kávé fogyasztás is.

Foglalásnál érdemes kalkulálni azzal, hogy mivel nem mindenhol van internet, néha 2-3 napot kell várni a válaszra, így érdemes időben intézni! Legegyszerűbben a Stayrajaampat oldalon lehet foglalni Raja Ampat főbb részeire, de pl. misooli szállások ott nem foglalhatóak.

Raja ampat-i viszonylatban is nagyon kevés turista megy Misoolra, köszönhetően annak, hogy az odajutás hosszú és nehézkes, szállás alig van és azt is nehéz lefoglalni. nekünk hosszú kutatás után is kb. 5-6 helyet sikerült találnunk - ebből egy része horror árú luxusresort (1 hét = 2800EUR/fő). A mi választásunk smerős ajánlása alapján a Yaganan Island Homestayre (1 millió rúpia/éj) esett , ami kb. 5 perc csónakútra van Yellu falutól.

Ez egy apró (kb. 2-300m) privát szigeten helyezkedik el, egészen szép homokos partszakasza van, tele pálmafákkal. A ház sem az itt megszokott bambusz bungaló, hanem rendes fa/kőház, saját fürdőszobával. Ez az egyetlen szállás volt Misoolon, ahol a szállásadónkkal angolul tudtunk egyeztetni és foglalni (kontakt: +62 821 9882 4445, Mr Ahmad, Whatsapp-on elérhető), bár ő utána nem volt ott, csak az alkalmazottjai. A szobánkkal és az étkezésekkel is teljesen meg voltunk elégedve, a személyzet pedig szuper kedves volt. Bár alig pár szót beszéltek angolul, a google translate segítségével nagyon jól megértettük egymást. (Ugyanakkor pár héttel később egy ismerős pár pl. angolul is beszélő személyzetet kapott) A szoba egyszerű, de tiszta, fürdés dézsából és az ázsiában megszokott guggolós WC. A közeli Yalapale homestay-ról nagyon rosszakat hallottunk/olvastunk. A többi távolábbi szállás ezekhez képest drágább, bár közelebb vannak a látnivalókhoz, de a transzfer és a szállás jóval többe került volna. Az egyiknél (Nut Ton Ton) próbálkoztunk is, de sem angolul sem google translate segítségével nem sikerült értelmes válaszokat kapnunk, így feladtuk és a Yaganant választottuk. 

A személyzettől ne várjunk európai szolgáltatást! Ők nem profik hanem lelkes helyiek, fehér embert is alig látnak, fogalmuk sincsen hogy nekünk mire van igényünk vagy szükségünk! Ha bármi kell, kérjünk bátran, segítenek ahol tudnak! És aki egy privát trópusi szigeten szeretne lakni, az válasszon: vagy nyúljon igen mélyen a zsebébe, vagy elégedjen meg egy dézsával és sós vízzel a fürdéshez! Errefelé még nincs átmenet a kettő között....

"ensuite" WC/fürdőszoba a Yaganan homestay-ben (20e Ft/éj) ...  és a Cove Eco resortban (100e Ft/éj). 

Raja Ampaton jelenleg nincs köztes árkategória

Kri szigetén több ajánlásnak köszönhetően a Yenbuba Homestayre (900 ezer rúpia/éj 2 főre) tettük le a voksunkat. A 4db víz feletti bambuszkunyhó egyikében laktunk, de ezen kívül még volt 2 további bungaló a szárazföldön is.

Fürdő (dézsafürdő) és WC (angol és guggolós is) közös helyiségben, étkező kilátással a tengerre. Saját búvár központjuk is van, láthatóan jól felszerelt, de ezt a szolgáltatást mi nem vettük igénybe, de az ott lakó búvárok nagyon elégedettek voltak a szolgáltatásaikkal. A manager, Rose jól beszél angolul és a szálláson is látszott, hogy ő is sokat utazik, jobban próbál alkalmazkodni a nyugati turista igényeihez (amennyire ez a helyi viszonyok között lehetséges persze). A szomszédos szállásokon lakók véleménye alapján is a Yenbuba a legjobb választás a sziget délnyugati végében, ezt mi is csak megerősíteni tudjuk. A bungalók tiszták és igényesek, gondoltak olyan alapvető dolgokra, hogy van bent pl. asztal, amire tudsz pakolni. A kaja is bőséges és változatos, egyik nap sem volt ugyanaz. Kirándulás szervezéséhez is mindent segítséget megadtak. Sok a visszajáró vendég, ami sokat elmond a helyről. Rose emiatt már megteheti, hogy egy éjszakára nem is ad ki szállást. 

Mivel nászúton voltunk, beletettünk a végére pár nap luxust is. A Cove Eco resort Yeben szigetén egészen más kategóriát képvisel, itt tényleg luxus színvonalat próbálnak nyújtani (sikerrel), ami nem kis teljesítmény itt a világ végén. A legközelebbi város is 1,5 óra a szuper gyors hajójukkal. Az ételek nagyon finomak (4 csillagos jakartai szálloda éttermének a chef-jét szerződtették) és a személyzet is figyeli a vendégek igényeit. Természetesen itt már angol WC és meleg vizes zuhanyzó is járt a szobákhoz.

Ez a szállásminőség Európában nem tűnne kiemelkedőnek - de errefelé igen ritka. A színvonalhoz mérten itt már a kirándulások is magasabb áron vannak (szó szerint brutálisan drága, ezért inkább előtte máshol kirándulgattunk), de az alapárban már benne van egy fél napos kajakbérlés és egy egész napos kirándulás Piaynemo-ra és környékére. A Sorongtól és Kritől távolabb eső lokációja miatt ez a rész már sokkal csendesebb, garantált a kikapcsolódás. Snorkelezni a sziget körül viszont nem érdemes, alig van korall és így halak. Cápa viszont annál több (a "nem bánt" fajtából), aki nem ijed meg tőlük, élvezni fogja.

3. Étkezés

Étkezés errefelé csak a szállásokon lehetséges. És nyugi, nem fogsz a bőség zavarával küzdeni a Tripadvisort böngészve, hogy inkább máshol ennél - ugyanis éttermek sincsenek. Amúgy nem is lenne esélyed máshová menni, mert a legtöbb esetben a szállások távol vannak egymástól és még egy csónakra is szükséged van az átjutáshoz. Kivétel ez alól Kri, ahol a sziget keleti végében egymás mellett több is van. Az ételek egyszerűek, de mindenhol nagyon finomakat ettünk. Ebédre és vacsorára  is rizs, hal vagy csirke különféle zöldségekkel elkészítve, esetleg sült apróhallal vagy fermentált szójababbal megbolondítva. Reggeli változó, volt ahol sült banánt és édeskrumplit kaptunk, máshol már kicsit nyugatiasabb verzió volt (kenyér mogyoróvajjal, lekvárral). Kávé, tea és ivóvíz mindenhol korlátlan mennyiségben rendelkezésre állt. Kri-n pedig ebéd és vacsora között mindig volt friss gyümölcs is nassolni. 

Ha bármilyen snacket vagy egyéb innivalót szeretnél, azt vedd meg a városokban és vidd magaddal, mert a szállások környékén már nem fogsz boltot találni csak a falvakban, kikötőkben.

4. Kirándulások

Napi kirándulásokra szintén el tudsz jutni a szállások szervezésében, csónakot fognak mindig szerezni - olyan nincs, hogy nincs, megoldják! (A helyi halász sokkal többet keres ha Téged csónakáztat.) Egyedül vasárnap nincs semmilyen kirándulás, transzfer - az pihenőnap! Errefelé mélyen vallásosak (és Indonézia többi részével ellentétben főleg katolikusok) - ők tartják a vasárnapi "zárva tartást". Olyankor ne érkezz meg vagy távozz és lehetőleg ne próbálkozz fuvart szerezni. Általában távolságtól függ, hogy mi mennyibe kerül. A motorcsónak itthon sem olcsó, és Raja Ampaton a benzin kb. hazai árakon megy. Kri és Gam körül nagyon sok célpont rövid idő alatt elérhető, ezek árban is kedvezőbbek. Egy Piaynemo vagy Wayag kirándulásért már mélyebben a zsebekbe kell nyúlni. A kirándulások áráról már a szállás foglalásakor érdemes tájékozódni, mert vannak különbségek. Stayrayaampat oldalon ezek az infók is megtalálhatóak. Fontos, hogy az árak csónakonként értendőek, ha több ember megy együtt osztódik a költség. Emiatt is érdemes a Facebook csoportban vagy a szálláson társakat keresni. 

Egy jó tanács: hagyj időt a pihenésre is! Ne akarj minden nap menni valahová, dolgozd fel azt a rengeteg szépséget, amit láttál és élvezd a pihenést! Kri-n egy tökéletes nap lehet az is, ha csak snorkelezni mész a part körül - Kri-n a legszebb a tengeri élővilág az egész szigetcsoportban.

Sorrend! :) Mi először mentünk Misoolra, ami tájképileg olyan gyönyörű volt, hogy utána Piaynemo már nem sokat adott, persze elképesztően szép volt az is. Ha tervezel Misoolra látogatni hagyd az utad végére.

Amiket mi láttunk és bátran ajánlunk:

a) Kirándulások Misoolról

Misoolon a legnagyobb látványosság a megszámlálhatatlan számú kis sziget és a közöttük megbújó öblök, amik a kék és zöld minden színében pompáznak. Ha hosszú fehér homokos partszakaszokra vágysz, akkor ez nem a Te helyed, ide a kis szigetek miatt érdemes jönnöd. A két napos hajókirándulásunk keretében eljutottunk:

- Balbulol öböl: kristálytiszt vizű öböl bújik meg a magas sziklák között, hatalmas élmény volt teljesen úszkálni az öbölben.

- Namlol sziklái: a víz felett kiszélesedő csipkézett szélű sziklaformációk Misool egyik védjegyének számítanak. A sziklák az alacsony vízben körbesétálhatók.

- Lenmakana, medúzás tó: egy tó mely telis-tele van ártalmatlan narancssárga medúzákkal. Nyugi, tényleg nem bántanak :) Csak egy kisebb nyaktörő sziklamászást kell túlélni a tóhoz lejutásért, de megéri.

- Puncak Harfat kilátó: ha csak egy hely van, ahová elmész Misoolon, akkor az ez a kilátó legyen. Tájképileg a leggyönyörűbb hely, ahol jártunk Raja Ampaton (és talán nemcsak RA-on). Feljutni nagyon egyszerű, szépen kiépített lépcsősor visz a hegytetőre.

- Puncak Love kilátó: Puncak Harfathoz hasonló kilátó, előbbihez képest kicsivel szerényebb kilátással. Ottjártunkkor a lépcsőt bőszen építették, így hamarosan talán már nem kell majd ágakon és sziklákon kapaszkodva mászni a magasba.

- Yapap: víz felett kiszélesedő sziklák, csodás színű sekély vízzel párosulva. Kicsit hasonló Namlolhoz. Jó választás egy úszkálásra.

- Dafalem: karácsonyfa alakú szikla (szerintünk hasonlót többet is lehet látni az öblökben :))
- Banas sziget: csodás kis fehér homokos sziget, ahol garantáltan tiéd lesz az egész partszakasz :) és snorkelezni is lehet

b) Kirándulásaink Kri-ről és Yebenről:

- Friwen Wall: hatalmas függőleges korallfal körbe a sziget körül, korallok elképesztő változatossága található itt. Kriről és Gamról is könnyen elérhető. Olyan érzés úszni mellette, mintha repülnél.

- Pasir Timbul: hatalmas homokpad Kri keleti végében, apálykor érdemes menni, akkor a kis szigetet teljesen homok veszi körbe.

- Yenbuba jetty: a Kri körüli búvár és sznorkelező helyek között az egyik legjobb, mi soha összesen ennyi halat nem láttunk mint itt a mólóról a vízbe ugorva. Teljesen ámulatba ejt a szivárvány minden színében játszó megszámlálhatatlan fajta és méretű hal vagy halraj. Egy kis sétával is kombinálható, apálykor Kri nyugati végéből a homokpadon át lehet sétálni Mansuarra és a jettyhez. Csak indulj el időben visszafelé, nehogy a sodrás miatt ne érj haza!

Kicsit távolabb, Yebenhez közeli de Kri-ről is megközelíthető helyek:

- Secret Lagoon és Star Lagoon: az öböl egyik oldalán pazar kilátás (nem véletlen a hely neve, csillag alakú az öböl), a másik oldalán nyugodt, fürdőzésre is kiváló zárt öböl.

- Melissa Garden és Rufus Reef: az egyik legszebb sznorkelezős helyek közé tartoznak Yeben környékén, a Kri körüli vizek után kicsivel gyengébb a látvány, de nem RA-i szinthez képest nem lehet rá panasz.

- Piaynemo: kis Wayagnak is hívják, bár sokak szerint teljesen más és nem lehet összehasonlítani. Nekünk a Puncak Harfat és a misooli látkép után nem nyújtott sok újat, de kétségtelenül lenyűgöző a látvány.

5. Engedély/belépő

Minden Raja Ampatra érkező vendégnek belépőt/engedélyt kell váltani a nemzeti parkba. A belépők összegét a környezetvédelemre fordítják (állítólag). A névre szóló (útlevélszámmal ellátott) belépő 1 millió indonéz rúpiába kerül (kb. 19 ezer forint, 2018. októberben) és a kiállítástól számítva egy évig érvényes. Nem rossz ösztönzés, hogy visszatérj :)

Legfrissebb információk szerint Sorongban már nem, hanem csak Waisaiban lehet megvenni az engedélyt. Egy kis bódéban tudtuk beszerezni a kis kikötőben, ahonnan a privát transzferek indulnak. Biztos megtalálod, oda fognak terelni és nem is tudod kikerülni. Az engedélyt utána sehol nem kérték tőlünk, végig a táskánk mélyén lapult a szállásunkon.

6. Egyéb hasznos információk

Pénzváltás

Raja Ampat-on egyedül a készpénz és abból is a rúpia ér valamit. A bankkártyáddal legfeljebb a sarat kaparhatod ki a szandálodból. Néhány ritka szofisztikált szállásadó vészhelyzet esetén el-elfogad kerülőutas megoldást (paypal, stb - már ahol van térerő) de inkább bőséges készpénzzel készülj. Rúpiát legkésőbb Sorongban kell váltani, és ne lepődj meg ha nem tudod átfogni a köteget, ugyanis a legnagyobb címlet a 100e rúpia (1900Ft) így a váltott pénzösszeg egészen biztosan nem fér majd el a tárcádban és a zsebedben. A költség-tervezés ugyanakkor relatíve egyszerű: a szállások árában minden fogyasztás benne van és kirándulásokon kívül esélyed sincs másra költeni. (Se bolt, se bár... csak a robinzoni idill...) 

SIM kártya

Mindig szeretünk helyi SIM-et vásárolni, mert sokszor a wifi nagyon gyenge, viszont mobilnet már szinte a világ bármely részén elég jó minőségű van, így itt sem tettünk másként. Wifi itt csak a luxus resortokban van és ott is alig, így ha nem ilyen helyen szállsz meg érdemes beruházni egy helyi kártyára. Egyedül a Telkomsel szolgáltatót érdemes választani, mert annak van csak lefedettsége a régióban. Ez azt jelenti, hogy pl. Misoolon alig-alig volt térerő és net, Yebenen gyakorlatilag semmi, viszont Kri-n 4G internetünk volt. A Telkomsel kártyái közül a Simpatit választottuk, amit 180 ezer rúpiáért (kb. 3400 forint) tudtunk megvenni a reptéren egy többféle SIM-et árusító boltban a 2-es terminálon. A városban ezt olcsóbban is megveheted, de ha nem mész be RA-ra menet Jakartába, akkor már érdemes a reptéren beszerezni a SIM-et.

Nyelvi akadályok

Eddig bármerre jártunk a világban, szinte sehol nem volt gond az angol nyelv használatával - no itt igen. Mivel a turizmus itt még csak gyerekcipőben jár, csak nagyon kevesen beszélnek angolul. Már előre felkészítettek minket, hogy erre számítsunk, így vittük a kis nyelvi túlélőkészletünket: a Google offline szótárt a telefonunkon és a Point it dictionary-t

A Point it dictionary egy kis képes szótár, arra az esetre, ha activityre kerülne a sor. Mindenkinek javaslom egy ilyen kis szótár beszerzését, mert semmi helyet nem foglal és nagy szolgálatot tehet. A szótárt végül nem használtuk, mert soha nem merült le a telefonunk, helyette az angol-indonéz offline szótárt nagy szolgálatot tett Misoolon. Ennek viszont az a feltétele, hogy akivel beszélsz helyesen tudjon a saját nyelvén gépelni - ebben szerencsénk volt. 

Higiénia és egészség

Fürdés enyhén sós hideg vízzel, dézsából, de legalább megtanulod, hogy 4-5 bádognyi vízzel is le lehet fürdeni. WC a legtöbb helyen a guggolós WC, természetesen vízöblítést se jár hozzá.

Érdemes felkészülni a szúnyogokra, védekezz szúnyogriasztóval, hosszú ruházattal, mert elég magas a maláriaveszély. Egyes részeken (Yebenen volt) a sandfly (homoki légy) nevű szörnyűséggel is találkozhatsz. Mi már jól ismertük Új-Zélandról, eme "kedves" lényt, amit nem látsz, de halálra csípked. Csípése sokkal rosszabb, mint a szúnyogé, viszont jó hír, hogy maláriát nem terjeszt.

és a dolgok elkeserítő oldala...

Aki járt már Ázsia fejlődő országaiban mindenhol tapasztalhatja az óriási szemétmennyiséget. Sajnos a helyiek nem fogják fel egyelőre, hogy az eldobált műanyag nem bomlik le, mivel el nem szállítják tőlük ezért eldobálják. Jobb esetben összegyűjtik és így nem az óceánban végzi - de akkor pedig elégetik. Az idilli tengerpartok helyett pedig sokszor nem idilli látvány fogad, ha kicsit is kimerészkedsz a szállások jól karbantartott környezetéből.

Amit tehetsz ellene, amit magaddal vittél itthonról vittél (pl. samponos flakon) és kiürült ne ott dobd el (hozd haza!) és ne vegyél felesleges dolgokat, ami úgyis csak a szemétben végzi ott.

Most, hogy már minden információ birtokában vagy, elindulnál? Mi bármikor visszatérnénk :)
Raja Ampat tényleg a földi paradicsom... élménybeszámolónkat itt olvashatod.