Menü

2024. január 8., hétfő

Két hét, két kisgyerekkel, Tenerifén

 

Hello, Tenerife! Hello, Spanyolország! Tenger, napsütés, serrano sonka, chorizo, tapasok, jó borok... ezeket nem lehet megunni. No, de miért is választottuk pont Tenerifét?

Ábel októberben tudott csak hosszú szabira menni, a lányok meg tengerben pancsolni akartak - szóval legyen meleg, strandidő…, de azért legyen sok látnivaló is, nehogy már unatkozzunk. Ne legyen a világ másik végén a gyerekekkel (egyelőre), de lehetne valami kis egzotikum is benne. Így lett a célpont a Kanári-szigetek, Tenerife - mindez csak 5 óra repülőútra.


Hogy jó választás volt-e? Rengeteg élményt szereztünk a 2 hét alatt: túráztunk vulkánon, elvarázsolt mohás erdőben, homokoztunk fekete homokban, ettünk rengeteg papayát, mangót, sárkánygyümölcsöt, banánt, polipot, tintahalat - és nevettünk hatalmasakat.

A 100 km hosszú sziget ideális választás kisgyerekkel, mert a látnivalók elég közel vannak egymáshoz, így néhány nap alatt a sziget kényelmesen bejárható autóval. Útvonalunkat térképen is meglesheted.

Autót mi a Rentalcars.com- oldalon keresztül a Topcar autókölcsönzőnél béreltünk, ami mellett a fő érv az volt, hogy a két gyerekülést ingyen adták a foglalás mellé (máshol ez annyiba került volna, mint az egész bérlés). Két hétre 190 EUR-t fizettünk a bérlésért (2023. október).

Szállás

A sziget ugyan nem nagy, de hogy még kevesebbet autózzunk ezért a sziget két oldalán foglaltunk szállást. Első szállásunk Valle de Guerra közelében volt. Tökéletes bázis az Anaga-hegység és az északi-part felfedezéséhez. Ez a rész jellemzően hűvösebb, ezért ide 5 éjszakát foglaltunk. Másik szállásunk pedig a sziget nyugati-oldalán Los Gigantesnél volt, ahol 9 éjszakát töltöttünk el.

 


Kedvenc helyeink a két hetes utazásunkról:

Anaga-hegység:

- Pico del Ingles kilátó és túra

- Cruz del Carmen kilátó és Sendero de los Sentidos ösvény

- Taganana, ahol az egész szigeten a legfinomabb polipokat ettük (polip mojo szószban, Guachinche Bibi y Mana)

- Taganana és Benijo közötti partszakasz

- Playa de las Teresitas - a sziget egyik leghíresebb strandja, hullámtörővel ellátva

- Punta del Hidalgo kilátó és séta

- San Cristobal de La Laguna - UNESCO világörökség történelmi belvárosa

Északi part:

- El Sauzal, Parque los Lavderos park és Mirador la Garanona

- Playa de la Arena (Mesa del Mar) - fekete homokos strand

- La Rambla de Castro természetvédelmi terület

- Icod de los Vinos városa, Casa de Plátano mini banánültetvény

- Garachico part menti sétánya a természetes lávamedencékkel

Teide Nemzeti park:

- Roques de Garcia túra

- Montagna de los Poleos túra – teljesen gyerek, sőt totyogóbarát útvonal

Nyugati part:

- Masca hegyi falucska és az oda vezető út, Mirador de Masca és Mirador de Cherfe

- Los Gigantes sziklái, Mirador Punta del Roque ösvény Puerto de Santiagoban

- Playa de la Arena- fekete homokos strand

Déli part:

- San Miguel de Tajao part menti sziklái

- Boca cangrejo falvacska és a festett öböl (Playa de Berruguete)

 

Csillagtúrák az első szállásukról:

Az első két napban az Anaga-hegység árnyas túraösvényein bújtunk el a tengerpari 37 fok elől – pont hőségriadóban érkeztünk ugyanis. Tenerife néha kicsit kopár többi részéhez képest az Anaga-hegység buja zöldje erős kezdésnek bizonyult látnivalók terén. Hatalmas páfrányok, zuzmók, mohák, örökzöld babérerdő, érintetlen táj.

Két rövidebb, kisgyerekkel is könnyen teljesíthető túrát választottunk:

·       Pico del Inglés kilátó és a Túnel de las hadas közötti túraösvény. A kilátóból lefelé vezető, rövid, szűk ösvény volt a kedvenc szakaszunk. Fejünk felett összeboruló fák, óriási páfrányok és a legjobb, hogy rajtunk kívül senki nem volt az ösvényen.



·       Sendero de los Sentidos (Érzékek ösvénye) már egy sokkal népszerűbb, rövid ösvény, ami a Cruz del Carmen kilátótól indul. A fejünk felett összeérő lombkoronák alatt három útvonalon is haladhatunk, amíg bejárjuk a területet.



Ha nem túráznál akkor is érdemes célba venni az Anagát, mert a két fent említett kilátóból pazar a kilátás és csak az autózás is külön élmény a hegységben. Útközben pedig remek éttermekre és eldugott strandokra is bukkanhatunk.

Tipp:

Cruz del Carmen népszerű kilátópont, nagy a parkoló, de érdemes 10 előtt érkezni, hogy biztos legyen helyed. Amikor végeztünk a túrával már elég nagy tolongás volt.

Az egyik nap elautóztunk Taganana kis hegyi faluba, ami sokak szerint az Anaga-hegység leghangulatosabb települése. No, itt mi csak egy nagyon jót ettünk. A délelőtti túra után pont ebédidőben érkeztünk és barátaink tanácsára kipróbáltuk a Guachinche Bibi y Mana éttermet, ahol fantasztikus polipos ételeket kóstoltuk (bővebben erről gasztro bejegyzésben). Ebéd utánra viszont már annyira meleg lett, hogy a várost nem volt erőnk végigsétálni. Az ide vezető út és a kilátás a városra viszont kétségtelenül lenyűgöző csakúgy, mint az itteni tengerpartok. Tagananatól leereszkedve a tengerpartra és keletre tartva csodás fekete homokos strandokat találunk. A part menti sziklák látványa pedig igencsak pazar.

 


Strandolásra mi viszont egy hosszú és eredménytelen parkolóhely-vadászat után az Anaga-hegység déli oldalán a Playa de las Teresitas strandon kötöttünk ki. Hosszú majdnem 1,5 km hosszú aranyló homokos strand a sziget északi végében. A legjobb, hogy az egész strandot hullámtörő védi, ami egy óceánparton igencsak hasznos, ha kisebb gyerekkel akarunk pancsolni. Nekünk ez a strand tetszett a legjobban a szigeten, talán nem hiába a leghíresebb. Igazi érdekessége, hogy a szigeten megszokott fekete homokkal ellentétben, itt világos sárga homokot találunk, amit egyenesen a Szaharából hoztak ide. Rengeteg büfé, öltözők, mosdók, egész sok árnyékos rész, minden, amire egy jó strandoláshoz szükség van. A strand szépségeit hosszan élvezhettük, mert a bérelt autónk itt megadta magát és meg kellett várnunk mire trailerrel ideszállították a csereautót. Soha rosszabb helyen ne robbanjon le az ember. 😊

 


A hosszú nap után egy nyugisabb napnak vágtunk neki. A szállásunkhoz közeli Punta del Hidalgo kilátópontot vettük célba. A kilátópont és az ottani kis túránk az egyik kedvenc látnivalónk lett a szigeten. Séta közben egymásra néztünk és azt mondtuk. "Tudod mire emlékeztet a táj?" Szinte egyszerre vágtuk rá: "Hawaii, Green Sand beach túra". Az óceán végtelen kékje, a vörös és fekete vulkáni homok és az itt-ott felbukkanó zöld foltok gondolatban a világ másik végére repítettek minket Tenerife északi csücskéből csak itt a séta végén nem zöld, hanem fekete homokos strand várt ránk.



Mindenképpen érdemes legalább egy rövid sétát tenni a Punta del Hidalgo kilátópontról. Egy több látnivalóból álló ösvény vezet végig (információs ponton a kilátó parkolójánál adnak tájékoztatót róla) a félszigeten a part mentén. Mi csak az elején sétáltunk, de a táj csodaszép, a kilátás az Anaga-hegység parti szikláira pedig lélegzetelállító.

Tipp: Árnyék az sehol nincs, indulj korán és készülj sapkával meg sok innivalóval. Mi délben a séta végére majdnem megfőttünk lent a fekete homokban.

Az északi-parton sok lenyűgöző panorámát kínáló kilátópontot felfedezhetünk. Egyik délután El Sauzalba autóztunk, hogy megnézzük a Parque los Lavaderos parkot, ahová nemcsak a kilátás miatt érdemes besétálni, hanem a park növényei között sétálni is igazi feltöltődés. A városban a Mirador la Garanona kilátópontra is érdemes átsétálni, onnan is remek a kilátás. Mi egy hosszúra sikeredett pizza után már csak naplemente után tudtunk odaérni, de naplementét nézni is ideális választás - csakúgy, mint az előbbi park.

 


Egy nyugis napot tervezve körbesétáltuk San Cristobal de La Laguna történelmi belvárosát. Hangulatos szűk utcák, faragott fa erkélyes házak. Az óvárosi rész az Unesco világörökség része. Érdemes pár órát eltölteni a városban, sétálni az utcákon és elsétálni a helyi piacra. A fűszeres standon isteni finom Mojo fűszerkeveréket (speciális tenerifei fűszerkeverék, mindenütt fogsz vele találkozni) lehet kapni.

A sziget ezen oldalán még egy strandot, a Playa de La Arena-t fedeztük fel Mesa del Marban. A strand mögött a hegyek, nyugatra a Teide vulkán pazar látványa. Extraként a parkoló mellett egy természetes medencét is találunk. Érkezz naplemente környékén és akkor felfelé autózva a Teide irányában lebukó nap csodaszép látványt nyújt. Még a gyerekeknek is tetszett. 



A második szállásunkra délnyugat felé a sziget keleti/déli részén autóztunk át a part mentén, de hogy ne teljen unalmasan az utazás, két hosszabb megállót is beiktattunk. Az egyik Boca Cangrejo kisvárosa a másik pedig San Miguel de Tajao part menti sziklái voltak. Mindkét látnivalóra mondhatjuk, hogy egy kicsit Tenerife járatlanabb ösvényein is jártunk.

Boca Cangrejo, egy nagyon bájos, tulajdonképpen egy utcás kisváros, amit az egyik öböl tesz „híressé”. Mondhatjuk, hogy egy város tele szívvel és „hippi-feeling”-gel.

Hogyan vonzzunk turistákat egy csendes kis tengerparti halászfaluba? Fessünk tele néhány járdát az egyik öböl mentén színes szívekkel és majd jönnek. Működik-e a varázslat? Igen, ha nem is tömegek, de rajtunk kívül is felfedezte még magának néhány turista.


Minket is megfogott a képeken a város hangulata. Az egyetlen utcás kisváros békésen nyújtózik el a fekete vulkanikus sziklákon. A házakhoz csak szűk kis ösvények, járdák vezetnek és valahogy mindennek egy kicsit hippi hangulata van.

Ha egy hosszabb utazást nem is ér meg a város, de ha pont arra jársz, akkor a 10 perces kitérőt az autópályáról már határozottan igen. Érdemes nemcsak a színes öblöt, hanem a városka többi részét is felfedezni, sok helyen ki lehet sétálni a sziklákra a házak között. Figyelhetjük a sziklákon kapaszkodó népes ráksereget (A város nevében a cangrejo=rák. Lehet nem véletlen...) vagy csak úgy pihenhetünk egy kicsit távol a sziget turistásabb részeitől.

San Miguel de Tajao világos homokszínű meredeken a sötétkék óceánba bukó sziklái csodás látványt nyújtanak. Néhány helyen a tetejére is fel lehet sétálni, de lent sétálva is lenyűgöző a látvány. A parton sok étterem sorakozik friss és finom tengeri ételeket kínálva. Nem meglepő, hogy itt is nagyon finomat ebédeltünk.


A két megálló után meg is érkeztünk a második szállásunkra, ami a sziget egyik fő látványossága Los Gigantes óriás sziklái mellett Puerto de Santiagoban volt. A szigetnek ez az oldala mindig kellemesen meleg és az északi részekhez képest sokkal kevesebb az eső is. Sok látnivaló gyorsan elérhető és itt a városban ettük életünk talán eddigi legjobb haltálát a Bar Cafetería Alfonso-ban. Ritka az ilyen, de vissza is tértünk újra. Nagyon szerettünk itt lenni, most sem választanánk másik bázist.

Los Gigantes sziklái nem hiába tartoznak az egyik legnépszerűbb látnivalók közé a szigeten. 9 napig néztük a szállás teraszáról minden étkezés közben, de nem tudtuk megunni. A panoráma lenyűgöző, pont elég távol van a nyüzsgő és szállodákkal sűrűn beépített déli részektől, de a látnivalókhoz elég közel.


A gigantikus sziklákat három kilátópontról is megcsodáltuk:

- Mirador Archipenque - Tamaimo felé vezető főút mellett, ahol többször is megálltunk. Mindenhová útba esett.

- Los Gigantes viewpoint - a városban a Tabaiba utca végénél. Ugyanaz mint az előző – de már házak nélkül.

- Mirador Punta del Roque - Puerto de Santiagoban. Itt az egész pici félszigetet érdemes végig sétálni, mert nemcsak a sziklák, hanem az egész parti sétány is csodaszép. Ábellel felváltva ez a séta volt az esti „agytágító” énidő sétánk altatás után. Naplementében is csoda.


  Csillagtúrák a második szállásunkról:

Masca, az egykori kalózfalu egy igazi kis gyöngyszem a Teno-hegység belsejében, a szerpentineken innen és túl. Ha te vezetsz, akkor garantáltan nem sok időd lesz nézelődni, mert arra kell koncentrálni, hogy ne zúzd le az autót valamelyik kanyarban - és rettegsz, hogy busz végképp ne jöjjön szembe. Szóval nem árt egy adag hegyi vezetés és „érzem az autó szélét” rutin és jó, ha van melletted valaki, aki fényképezik és videózik, hogy később lásd milyen szép. Szerencsére a kilátópontokon te is nézelődhetsz – ha épp meg tudsz állni.

Santiago del Teide irányából többek között két pazar panorámát kínáló kilátó is van:

- Mirador de Cherfe

- Mirador de Masca


Parkolóhely vadászat (és szerencse) után kicsit szkeptikusan sétáltunk le a faluba. Bármilyen nehéz is, ne add fel! Mit tudhat egy kicsi helyi település - tele turistákkal? Sokat! Valahogy mégis megmaradt a hely bája. A szurdokban elnyúló falu a kaktuszokkal, virágokkal, pálmákkal, színes házaival és a lenyűgöző panorámával igazi kis csoda.


A "max. egy órát maradunk"-nak az lett a vége, hogy hosszú órákat töltöttünk itt. Kezdve egy nagyon kedves magyar társasággal (akikkel jókat beszélgettünk), leragadva a gyümölcsárus bácsinál és folytatva egy fantasztikus ebéddel. Igen, egy turistás hely, ahol mégis akadt nagyon jó, szívvel-lélekkel menedzselt étterem. Ilyen panoráma mellett azt se bántuk, hogy sokat vártunk az ebédre - ami mellesleg zseniálisan finom volt. Köszönjük Restaurante El Guanche - Alte Schule (már írtunk róla korábban). Guava illat, függőágy, egy kis oázis a hely. Ha itt jársz a barraquito-t ne hagyd ki náluk, itt ittuk a legjobbat. Érkezz nyitásra, hogy legyen asztalod!

A gyümölcsárus bácsi pedig szuper kedves, mi hosszasan vendégeskedtünk nála, amíg Regő falatozta a banánt. Nemcsak a gyümölcs, hanem a kaktuszfüge lekvárja is finom, dobj be egyet a táskádba. 😀

Tipp: Érdemes hétköznap és reggel, kora délelőtt érkezni, mert parkolóhely a kilátópontokon és Mascanál is elég kevés van.

Az északi-part lenyűgöző kilátásokkal, sétányokkal kecsegtet. Egyik nap fedeztük fel a La Rambla de Castro ösvényt, ami egy sok-sok pálmafával beültetett természetvédelmi területen kanyarog, végig kilátással az óceánra, banánfa ültetvényekre. Az ösvény nagy része árnyékban halad. Mi csak a Fortin de San Fernando erődig sétáltunk, ahonnan mindkét irányba zavartalan a panoráma, de hogy a gyerekek se unatkozzanak „lovagolhattak” az ágyúkon.


Los Gigantes bázisról a kedvenc strandunk a La Arena (Puerto de Santiago) pici strand volt. Kristálytiszta a víz, de a mindig nagy hullámok miatt nem kifejezetten gyerekbarát. Hullámtörő az nincs, mondhatni, hogy pici gyerekkel nem túl ideális. Nagyobb részt maradt a homokozás. Persze a várainkat is mindig elmosta minden századik hullám. Ahogy Ábel mondta: "Na, nem volt jó a kockázatelemzés?" A homok itt valami iszonyatosan finom szemcsés, puha. Azóta sem bírjuk kimosni a fürdőruhánkból. Éljen a homokozás a fekete homokban. 😊

Amit még nem árt, ha tudsz, mielőtt a tűző napon nyakadba vennéd a strandokat: a fekete homok a napon valami kegyetlenül forró tud lenni, még kora este is. Mi egyik este visszamenekültünk a szállás medencéjébe, miután a piknik takarón keresztül is égetett a homok. Ahogy akkor mondtuk „Vamos a la playa” helyett ez a „Vamos a la plancha” (Menjünk a grillre!) volt. 😀



Amit pedig nagyon vártunk, az a sziget kihagyhatatlan látnivalója a Teide vulkán. A 3718 méter magas hegy Tenerife ikonikus jelképe, szinte nincs olyan hely a szigeten, ahonnan valahogy ne bukkana elő méltóságteljes látképe. Ha nemcsak a tengerszint feletti magasságot nézzük, akkor pedig a Teide a világ legmagasabb vulkánjai között van: jóval a tengerszint alatt kezdődik.


Ha strandolni, pihenni érkezel a szigetre és csak egy túrázós programot választanál, akkor ez legyen az. Tükörsima aszfaltúton kanyaroghatsz fel marsbeli tájakon, és nem mindennapi élmény a megkövült lávafolyamokon sétálni. 2200 méteres magasságig nagyon egyszerű a feljutás: pattanj be a kocsiba vagy szállj buszra, onnan felvonóval indulhatsz feljebb. Az egészen elszántak pedig egy napfelkelte előtti vulkán mászással is elérhetik a csúcsot.

Mi ezúttal a 2200 méteres magasságot céloztuk meg és ott az igencsak népszerű, de nagyon jó kis túrát a Roques de Garcia-t választottuk. Nem kell megijedni a sok autó és turista látványától, a legtöbben csak egy képeslapfotót készítenek az ikonikus sziklákkal és a Teidével és már mennek is, az ösvényen már egyáltalán nem kell az embereket kerülgetni.


Gyerekekkel is könnyen teljesíthető túra, igaz mi egy kicsit kacifántosan tettünk meg a 3,5 km-s táv helyett majd 4-et. Elsétáltunk 2 km-ig és ott visszafordultunk. Ha már úgyis ez a legszebb rész, nézzük meg kétszer. Különleges sziklaalakzatok között sétálhatunk végig kilátással a Teidére. A tervünk az volt, hogy lefelé autózva majd minden kilátóponton megállunk. Ez úgy a harmadik állomásnál szakadt félbe, ahol is a parkolóban defektet kaptunk. Így esett, hogy Ábel élete első kerékcseréjét egy vulkánon csinálta 2000m magasan, adjuk meg a módját! Még szerencse, hogy pont néhány héttel előtte kapott egy gyorstalpalót apósától, mert fent a hegyen mobilnet hálózat nélkül elég nehéz lett volna youtube videót nézni arról hogy kell összerakni az emelőt. Mankókerékkel aztán még több időnk volt lefelé jövet hosszan megszemlélni a kilátást.

Egy újabb autócsere és pihenőnap után elautóztunk Icod de los Vinosba. A tenerifei két hetünk alatt nem sok időt töltöttünk városnézéssel, de ez a kisváros igazi meglepetés volt. A várost egyértelműen az ezeréves sárkányfa teszi híressé, de ettől sokkal több lehetőség van, néhány órát kellemesen el lehet tölteni. A szűk, macskaköves utcákkal és hangulatos terekkel nekünk belopta magát a szívünkbe.


Mi egy a városközpontban lévő aprócska banánültetvényen kezdtünk (Casa del plátano, erről egy korábbi postban már írtunk), ami a két gyerkőcnek is nagyon tetszett. Szinte közvetlenül mellette található a város hangulatos főtere, templomokkal, különleges fákkal és persze játszótérrel. Itt a két gyereket is el is veszítettük jó időre. A tér egyik részéről pedig pont tökéletes panoráma van a híres ezeréves sárkányfára is, így ha csak a fát néznénk meg, akkor megspórolhatjuk a Botanikus kertbe a belépőjegyet. A különleges formájú fa Tenerife egyik jelképe, pontos kora nem ismert, de a sárkányfák a leghosszabb életű növények a világon. 




A főtér mellett bukkantunk egy nagyon kellemes hangulatú másik térre a Plaza de la Pila-ra, amit régi fa erkélyes házak vesznek körbe. De nemcsak itt, hanem a környező kis utcákon is érdemes körbesétálni. Az egyik kis eldugott utcában bukkantunk egy szuper kis helyi kifőzdére, utána pedig már a központ hangulatos kis utcáján ücsörögve jól esett a tenerifei kávé specialitás, a barraquito.



Ha Icod de los Vinosban járunk érdemes megállni a szomszédos, természetes medencéiről híres városban, Garachicoban. Ha a medencék le is vannak zárva, mint amikor mi ott jártunk, akkor is érdemes sétálni egyet a parton. A város melletti kilátóból pedig egészen elképesztő a panoráma.

A Teide Nemzeti parkban második nekifutásra – miután első alkalommal 10 fok volt, szél és szakadt az eső – egy másik túraútvonalat is végigjártunk. A vulkáni táj egyedisége viszont minket már régen beszippantott, így nem volt kérdéses, hogy újra megpróbáljuk.


A Montagna de los Poleos, egy rövid és gyakorlatilag szintemelkedés nélküli túra, ami nemcsak hogy gyerek, hanem szinte végig totyogóbarát is volt. A túra elején zavartalan Teide panoráma tárul elénk. Nem is volt kérdéses, hogy tökéletes tízóraizó hely lesz. A folytatás is izgalmas: teljesen egyedi élmény a fekete, vörösbarna színekben játszó megszilárdult láván sétálni a fenyőerdőben. Főleg, ha a végén mindkét térképen jelzett ösvényről letérsz és a kettő között sétálsz. Tiszta időben a kiinduló-és végpontról pedig a szomszédos La Gomera szigete is látszik. A legjobb túránk volt a szigeten!


Tipp: A túrát az AllTrails alkalmazásban találtuk. Az ott jelzettől eltérően máshol lehet csak parkolni, onnan a túra +1 km-rel hosszabb.

A nyugati-parton felfedeztük még a Playa de San Juan strandot, ahol maga a strand nem fogott meg minket, de a város parti sétánya megér egy sétát, ha arra járunk és még finom olasz fagyit is találtunk.

A nagyobb túrák most elmaradtak, de azokból a sziget (éppúgy, mint a látnivalókból) szerintünk kifogyhatatlan. Nekünk ennyi fért bele két gyerekkel, két hétbe. Gasztro tekintetben mi fért bele? Nagyon sok, régen ettünk már ennyire friss, ízletes és olcsó tengeri dolgokat és persze a helyi különlegességek sem maradtak el. De erről már egy következő bejegyzésben számolunk be.



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése