Menü

2024. január 9., kedd

Gasztro kalandok Tenerifén

Tenerife gasztronómiai szempontból igazi meglepetés volt. Persze hallottunk már jó előre a mojo szószokról és itthon is lapul hozzá fűszer a konyhánkban (köszönjük Lili és Zsolti 😊), de hogy ennyire finom, friss tengeri dolgokat fogunk enni azt csak remélni tudtuk. Ha szereted a halakat, rákot, tintahalat, polipot, akkor egészen biztosan nem fogsz csalódni. A felhozatal pazar és bármilyen kis helyi étkezdébe is tévedj be ízletesen készítik el. A kulcs a frissesség, ami adott, nagyot hibázni már nem lehet. Hogy hol ettük a legjobbakat? A gasztro térképünkön mindet megtalálod, a kedvenceket, pedig itt is hozzuk.


Ha egy étteremben azt mondják, hogy „nincs étlap, gyere! Nézd meg miből lehet ma választani!", akkor abból két dolog sülhet ki.

1. hatalmas átverés, mert nem mondják meg az árakat és rád sózzák a legdrágább dolgokat és reklamálhatsz, hogy ugyan mennyi volt a súlya annak a halnak amit már megettél, vagy

2. a legfrissebb alapanyagokból (értsd: aznapi friss fogás) egy olyan ételt pakolnak elég, ami után mind a tíz ujjad megnyalod.


Kicsit kezdő utazóként tíz éve volt már részünk előbbiben is. Igaz ott is jót ettünk, csak nagyon drágán.😊 Most Tenerifén viszont szerencsére utóbbiban volt részünk, sokszor is. Két héten keresztül szó szerint degeszre ettük magunkat mindenféle tengeri herkentyűvel. A serrano sonkát és chorizot leszámítva két hétig nem ettünk semmi „hagyományos” húst.


Természetesen a gyerekeket sem kényszerítettük, sőt néha komoly verseny volt a legjobb falatokért. Amikor a Szent Jakab kagylót akarja a gyerek elcsaklizni az orrod előtt, akkor azért lehet kicsit marketingeled neki a fekete kagylót mellette, és azt mondod hogy „de az csíp”!

Amikor pár nap után megkérdeztük Olíviát legyen-e husi ebédre, már maga kérte, hogy mit együnk: "Ma is együnk olyan finom polipot és tintahalat, mint tegnap!" Nem hiába már pici korától eszi velünk ezeket az úszó dolgokat.


A helyi specialitásokat nem kerestük, de ahol szembe jött ott megkóstoltuk. Persze volt, amit mindenképp ki akartunk próbálni, mást pedig egyszerűen lehetetlen lett volna elkerülni.

Most is igyekeztünk a szigetet nemcsak látnivalók, hanem gasztronómia terén is körbejárni.

·       Mojo szószok

Egy tenerifei nyaralás sem lehet teljes, ha nem kóstoltad - mondjuk nagyon kitérni sem lehetne előle. Nagyjából olyan, mintha egy magyaros étteremben szeretnél paprika nélkül végig enni egy menüt. A tenerifei konyha Alfája és Omegája, ami nélkül egy étkezés sem lehet teljes. Szinte biztos, hogy landol az asztalon egy-egy adag zöld és piros mojo (ejtsd: moho) szósz a rendelés mellé. A fűszerkeverékeket olívaolajjal, ecettel és fokhagymával keverik ki és remekül passzol halas ételek, krumpli, de egy sima kenyér mellé is. Sokszor már előre érkezik egy kis kenyér kíséretében, máskor pedig valamilyen más étel mellé kerül a szósz. Erősen addiktív, vigyázni kell, hogy ne legyen vele az ember túl mohó.😊


·       Papas arrugadas (vagyis kanári krumpli)

Zseniálisan egyszerű és mégis nagyon finom. Egyszerű főtt krumpli, amit nagyon sós (tenger)vízben főznek, majd miután megfőtt még néhány percig víz nélkül lefedve bent hagyják a forró lábasban. A krumpli héja ettől ráncos és száraz lesz, a só pedig szépen kiül a felületére. Mojo szószokkal érkezik, verhetetlen párosítás. Mi is majdnem minden nap ettük.


·       Kukorica "tortilla"

Ezt a nem hagyományos "tortillát" Mascaban kóstoltuk egy étteremben. Kukoricalisztből, hagymából, tojásból és oregánóból készülő lepény, amit olajban sütnek ki. Mondhatjuk rá, hogy a kanári „tócsni” vagy „lángos” - csak ez épp kukoricából. Mi más is passzolna mellé, mint egy kis mojo szósz. A helyi őslakosok, a guancsok étele (tarta de Guanche).


·       Zöldség”tatár” gofioval

A gofio egy pirított gabonákból (jellemzően búza és kukorica) és magokból álló lisztkeverék. Jellegzetes íze van, sok mindenhez használják. Mi egy zöldségekből és gofioból álló keveréket kóstoltunk belőle - természetesen ezúttal is mojo szósszal tálalva.


·       Barraquito

Egy kanári-szigeteki kávékülönlegesség sok-sok finomságból. Jó adag sűrített tej az alap, erre kerül egy kevés likőr (jellemzően a spanyol 43-as likőr), kávé, tejeskávé, tejhab, a tetejére pedig csipetnyi fahéj és egy darab friss citromhéj. Keverd össze és élvezd! Ízében minket nagyon emlékeztetett a kedvenc olasz kávékülönlegességünkre a „speciale”-re (kávé, tejszínhab, amaretto és citromhéj), amit Polignano a Mare-ban ismertünk meg.


·       Tengeri herkentyű minden mennyiségben

Ha szereted a tengerben úszó dolgokat, akkor a szigeten kötelező ilyet enni: minden hihetetlenül friss és olcsó. Mi ezeken éltünk két hétig (semmi „húst” nem ettünk egyszer sem főételnek), csak polip, rákok és tintahal minden mennyiségben. A polipot mojo szószban mindenképp érdemes megkóstolni, valami egészen zseniális. Több helyen is ettük, de a legjobbat Tagananaban (Guachinche Bibi y Mana).


·       Gyümölcsök

Banán, mangó, sárkánygyümölcs, papaja, ananász, avokádó mind terem a szigeten. Lédús, zamatos és nagyon finom egzotikus gyümölcsök. Mi teljesen papaja függők lettünk.



Mindezek mellé pedig természetesen jól csúsznak a helyi sörök. Dorada volt a kedvencünk, alkoholos és mentes kiadásban is finom. 😊

 

Hol ettük a legfinomabbakat?

·       Taganana – Guachinche Bibi y Mana

Ismerősök ajánlására kötöttünk ki itt. Nagy mázlinkra rögtön kaptunk asztalt is. Kicsi, hangulatos hely, ahol a napi kínálatot krétával írják fel, a pincérek pedig ezres fordulatszámon pörögnek, hogy mindenkihez minél gyorsabban odajussanak. IKEA Antilop etetőszék itt is akadt. A polip „pörkölt” (polip mojo szószban) valami isteni finom, ha van az étlapon azt mindenképpen kóstold meg, zseniális.

 



·       Puerto de Santiago - Bar Cafetería Alfonso

Négy kicsi asztal a járdán? Biztos ide akarunk beülni? Google azt mondja jó hely, egy próbát megér. Etetőszék tuti nincs. De van - és még van hozzá olyan haltál, ami után mind a négyen mind a negyven ujjunkat megnyaltuk. Ha azt mondjuk, hogy még egyszer visszajöttünk és ugyanazt rendeltük, az elég jó referencia?


 

·       Masca - Restaurante "El Guanche " Alte Schule

Adott egy turistákkal teli kis falu, félórányi autózásra a hegyekben, ahol leparkolni is alig lehet. Van benne öt étterem, remek kilátással. Ebből négy egy klasszikus turistamágnes a soha vissza nem térő vendégekre építve - de szerencsére van egy kakukktojás. Egy évtizede nehéz lett volna megmondani, melyik az. Ma már ott a Google, ahol 1600 értékelés (pláne ilyen eloszlással: ahol a haverok húzzák fel, ott sok a "valós" 1-2 csillagos vélemény a sok 5* mellett) nem hazudik. Igen, várni kellett egy órát az ételre. Igen, alig bírták ki a gyerekek - de csak megérte! Jó, hogy megmarad néha a vendégek tisztelete. És szerencsére a közösségi média segít is ezeket megtalálni.

Tipp: gyere nyitásra, vagy először foglalj asztalt és utána sétáld be Mascát, különben nem biztos hogy lesz asztalod egy órán belül! Itt ittuk a legfinomabb barraquitot a szigeten!

 


·       San Miguel de Tajao - Restaurante El Rocás

Nah, van itt vagy öt jó értékelésű étterem? Melyik legyen? Ja, ezekből még 3 zárva, akkor legyen ez a kis kockás abroszos, jobban illik a két kézzel falatozó csemeténkhez, mint a fehér abroszos hely. 😊 Étlap? Ja, az nincs, de van ígéretes választék a hűtőpultban. Sok-sok apró tintahal és mellé rákos, polipos nyárs pont tökéletes választás volt, meg persze az elmaradhatatlan pappas arrugadas mojoval.

 


·       Punta del Hidalgo - Restaurante Casa Sánchez

Enni kellene valamit? Ide menjünk be? Hajrá, mindenki éhes és dög meleg van! Upsz, vagy négy asztalnál is ül egy-egy idős ember, aki egy pohár bor/sör mellett várja az ebédét. Vagyis? Egyél ott, ahol a helyiek és nem fogsz csalódni! Nem is csalódtunk. Forrón érkezett a padron paprika, amit Regő gyors egymásutánban tüntetett el, és utána jöhetett a polip és tintahal folytatás. Már megint jól választottunk.



A sziget minden részéből hoztunk egy kis kedvcsinálót, reméljük legalább az egyiket lesz szerencséd kipróbálni. Ne feledd, a térképen még extra helyeket is elrejtettünk! 😉

Ne menjünk el szó nélkül a tenerifei banán mellett sem. "Citrom ízű banán, nincs a banánfán" ahogy ismerjük a régi dalból, nos ez különösen igaz a tenerifei banánra. Mi teljesen függők lettünk, annyira finom! Regő már korán reggel hatalmas lelkesedéssel repült rá a banánra. Szuper édes és teljesen más íze van, mint amit itthon megszoktunk. Utóbbi igaz minden olyan banánra, ami tényleg a fán érik meg és nem zölden szedve a ládákban, amíg ideér. A tenerifei banánnak pedig az ásványi anyagokban gazdag vulkáni talaj miatt különösen gazdag íze van.


Meg tudnánk szokni itthon is. De miért eszünk mégis dél-amerikai banánt? Az egész sziget tele banánültetvényekkel. Hová lesz a sok-sok banán, ami itt terem? Ezt csak akkor tudtuk meg, amikor elmentünk egy pici ültetvényre. Nos, a Kanári-szigetek teljes banán termésének a 95%-a elfogy Spanyolországban. Most már látjuk, hogy bizony nem sok marad máshová.

Néhány érdekesség:

- Számos pozitív hatása van, tele van rostokkal, ásványi anyagokkal, stimulálja a veséket, antidepresszáns, csökkenti a koleszterin szintet, védi a szemet és még sorolhatnánk.

- Egy banánfürt átlagosan 40 kg, de akár 70 kg is lehet

- Az első szüretre kb. 1,5 évet kell várni, nagyon korán terem a fa

- 18 és 28 fok között érzi magát a fa a legjobban. Bár láttunk már magyar narancsot, de a magyar banánra úgy tűnik még várni kell.

Szóval lehet szomorkodni, amikor pedig ott vagyunk, akkor együnk minél többet. Érdemes ellátogatni egy banánültetvényre is, rengeteg hasznos infót tudhatunk meg. Mi egy nagyon pici ültetvényre (La Casa del Platano) szavaztunk Icod de los Vinosban, gyerekekkel pont tökéletes választás volt. A belépőjegy mellé pedig mi más is járhatna, mint banán. 


 

 

 

 

  






























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése