Ezúttal a legutóbbi négy országunk ízeit vesszük nagyító alá.
Kambodzsa
A Couisine Wat Damnak-ról már írtunk, természetesen az más kaliber, mint az átlagos étterem.... de Siem Reap-ben nagyon finomakat ettünk ezen kívül is. Az egyik legemlékezetesebb a "Seafood hot stone" nevű, neve alapján nem túl sok jót ígérő étterem volt, ahol a főleg turistákból álló célközönség ellenére minőségi ételeket készítettek. A kaffir lime levéllel és thai citromfűvel készített tintahal például olyannyira különleges ízvilág volt, hogy a Wat Damnak menüjében is helyet kaphatott volna.
A kambodzsai konyha egyébként választékában hasonló a környező országokéhoz, de egyediségben és ízvilágban kicsivel elmaradva Vietnám mögött. Itt is jellemző a rizs és tészta kombinálása a húsokkal, ami a nagyon remektől az unalmasig terjedő skálán mozog. Ami általános, hogy ha nem a főtt rizst hanem a pirított, zöldséges verziót kérjük, akkor sehol nem a Magyarországon megszokott, a zöldségek ellenére általában önmagában ízetlen ("rizibizi") verziót kapjuk, hanem egy kellemes, vajasra emlékeztető telt ízvilágú, önmagában is fogyasztható főételt.
A kambodzsai konyha egyébként választékában hasonló a környező országokéhoz, de egyediségben és ízvilágban kicsivel elmaradva Vietnám mögött. Itt is jellemző a rizs és tészta kombinálása a húsokkal, ami a nagyon remektől az unalmasig terjedő skálán mozog. Ami általános, hogy ha nem a főtt rizst hanem a pirított, zöldséges verziót kérjük, akkor sehol nem a Magyarországon megszokott, a zöldségek ellenére általában önmagában ízetlen ("rizibizi") verziót kapjuk, hanem egy kellemes, vajasra emlékeztető telt ízvilágú, önmagában is fogyasztható főételt.
Szerencsére itt is fellelhető volt a sűrített tejes csöpögtetős kávé, amit Vietnámban már nagyon megszerettünk, ez remek levezetés volt az ebédek után.
Laosz
Ebben az országban az utazó elsőre könnyen sokkolhatja magát egy étteremben, a helyi konyha ugyanis iszonyatosan csípős. Két alkalom után tanultuk meg, hogy a rendelést a "no chili please" mondattal kell befejezni, ekkor kapunk olyan ételt amire otthon már odarajzolják a kis paprikát az éttermi menükön. A gondos helyiek ilyenkor is kihoznak egy kis tálkában kb. egy evőkanálnyi chilit, hátha mégis szükséged lenne rá. (Nem lesz - akkor sem, ha csípősen szereted az ételt.) Emellett sok helyen kis tálban levesszerű lé érkezik, ami még jobban fokozza az ízhatást. (Ellentétben Nepállal, ahol joghurt jön a tálkában - hogy enyhítsd az étel erősségét ha szükséges.)
Az ételek nem sokban térnek el itt sem a kambodzsaitól/vietnamitól: húsok/tengeri herkentyűk rizzsel vagy tésztával kombinálva. Általánosságban azonban a színvonal jóval elmarad a fentiektől. Ugyanakkor több helyen ettünk kiemelkedő pad thai-t érdekes módon - közte életünk legjobb pad thai tésztáját is Vang Viengben az AMD étteremben. Miután harmadszor mentünk vissza ugyanoda vacsorázni, bekéredzkedtünk a konyhára ahol megtekintettük a főzés teljes folyamatát - és így megvan a recept is, leszámítva a szószt, aminek csak az összetevőit árulta el a tulaj bácsi. Otthon azért próbálkozunk majd reprodukálni....
Az utazásunk legrosszabb étele is Laoszhoz kapcsolódik, Luang Prabang főutcáján. Egy helyi specialitást, az Orlam-ot szerettem volna kipróbálni, amikor elém tették a tál förmedvényt.
Bár kifejezetten kértük hogy ne legyen csípős, a tál olyannyira durva volt, mint amikor tavaly egy fiúbulin körömnyit raktunk egy bográcsnyi paprikás krumliba a Carolina Reaper-ből (ami a világ legerősebb chilije). Bár mindenki szerette a csípőset, csak szuszogva toltuk be a végeredményt. Az Orlam körülbelül ezt a színvonalat hozta, majd miután néhány perc után ismét éreztem ízeket, rájöttem hogy az ételnek nincsenek ízei. A fehér raguban néhány levél kapor és citromfű lett volna hivatott az ízvilág kialakítására, de ezeket mintha a főzés végén dobálták volna bele őket a szószba. A hús rágós volt, és a sűrű lében vadászni kellett a kemény, szétrághatatlan citromfű darabokra is. Öt perc után közöltem Zsanával, hogy én ezt a sz.rt nem vagyok hajlandó tovább enni. (Hét országban kellett megfordulni, hogy egy ilyen mondat elhagyja a szánkat!) Így hát hazafelé egy finom avokádós szendviccsel pótoltuk az elmaradt kalóriát, és megalkottuk az "utazás legrosszabb étele" különdíjat az Orlam számára.
Bár kifejezetten kértük hogy ne legyen csípős, a tál olyannyira durva volt, mint amikor tavaly egy fiúbulin körömnyit raktunk egy bográcsnyi paprikás krumliba a Carolina Reaper-ből (ami a világ legerősebb chilije). Bár mindenki szerette a csípőset, csak szuszogva toltuk be a végeredményt. Az Orlam körülbelül ezt a színvonalat hozta, majd miután néhány perc után ismét éreztem ízeket, rájöttem hogy az ételnek nincsenek ízei. A fehér raguban néhány levél kapor és citromfű lett volna hivatott az ízvilág kialakítására, de ezeket mintha a főzés végén dobálták volna bele őket a szószba. A hús rágós volt, és a sűrű lében vadászni kellett a kemény, szétrághatatlan citromfű darabokra is. Öt perc után közöltem Zsanával, hogy én ezt a sz.rt nem vagyok hajlandó tovább enni. (Hét országban kellett megfordulni, hogy egy ilyen mondat elhagyja a szánkat!) Így hát hazafelé egy finom avokádós szendviccsel pótoltuk az elmaradt kalóriát, és megalkottuk az "utazás legrosszabb étele" különdíjat az Orlam számára.
A laoszi desszert vonalon meg kell említeni a kókuszos süteményt, amit kicsi félgömb alakú formában sütöttek az út mellett mindenhol. Egyik alkalommal az összetevőkre (kókusztej, liszt, lime) is rákérdeztünk mert nagyon ízlett a kicsit tejbegríz állagú kókuszos, nem túl édes kis gömb.
Finom és tartalmas inkább a desszert vonalat erősítő étel volt a tojásos palacsinta. Palacsintatésztába beleütve egy tojás, amit rántotta szerűen megsütnek benne, az egészet átsütik és sűrített tejjel leöntik, banán szeletekkel még tovább lehet fokozni az ízélményt. A helyiek esténként sorban álltak az egyik árusnál... itt próbáltuk ki mi is ezt a finomságot.
Fülöp-szigetek
A Fülöp-szigetek konyhája néhány nap után nem sok jót ígért. A sült csirkén és rizsen kívül sok mással nem is találkoztunk napokig. Végre aztán megkóstolhattuk az "adobo"-t, ami szójaszószos, édeskés-savanykás elkészítést takart húsokkal és tengeri herkentyűkkel, és végre valami egyedit villantott.
A legfinomabb étel azonban Ábel névnapi vacsorája alkalmából köszöntött be Puerto Princesában. Már akkor összefutott a nyál a szánkban, amikor megláttuk este az éttermet: helyi arcok álltak/ültek sorban, hogy ehessenek a Bonas Chaolong leveséből.
Ez mindig mindenhol jót jelent! Nem is okozott csalódást, egyből bekerült az egész utazásunk toplistájának élmezőnyébe. A savanykás, tartalmas (marha/sertés)húsleves a szokottnál kicsit keményebb, már-már "al dente" rizstésztával érkezett, a lime és a thai bazsalikom íze pedig olyannyira feldobta, hogy még a legjobb pho-ket is háttérbe szorította. Később El Nido-ban is megkóstoltuk a chaolong-ot, és ott sem okozott csalódást - bár kissé elmaradt a Puerto Princesaitól. El Nido-ban ugyanakkor meglepetésünkre egy remek hamburgeresre bukantunk, ahol finom húspogácsákból 200 Ft-ért a meki színvonalát messze meghaladó hambikat lehetett enni. Sőt volt ahol ennyi pénzért rögtön kettőt kaptunk, mert egyet fizet kettőt kap akció volt :-) Érdekes, hogy a Fülöp-szigeteken sok helyen "Hungarian sausage"-ként árultak egy bizonyos, természetellenesen piros színű kolbászt. Ezt sehol nem mertük megkóstolni - de jó tudni, hogy legalább mindenki tudja, kik vagyunk. (Are you from Hungary? Are you hungry? - ezt a viccet mindenhol elsütötték....)
A legfinomabb étel azonban Ábel névnapi vacsorája alkalmából köszöntött be Puerto Princesában. Már akkor összefutott a nyál a szánkban, amikor megláttuk este az éttermet: helyi arcok álltak/ültek sorban, hogy ehessenek a Bonas Chaolong leveséből.
Ez mindig mindenhol jót jelent! Nem is okozott csalódást, egyből bekerült az egész utazásunk toplistájának élmezőnyébe. A savanykás, tartalmas (marha/sertés)húsleves a szokottnál kicsit keményebb, már-már "al dente" rizstésztával érkezett, a lime és a thai bazsalikom íze pedig olyannyira feldobta, hogy még a legjobb pho-ket is háttérbe szorította. Később El Nido-ban is megkóstoltuk a chaolong-ot, és ott sem okozott csalódást - bár kissé elmaradt a Puerto Princesaitól. El Nido-ban ugyanakkor meglepetésünkre egy remek hamburgeresre bukantunk, ahol finom húspogácsákból 200 Ft-ért a meki színvonalát messze meghaladó hambikat lehetett enni. Sőt volt ahol ennyi pénzért rögtön kettőt kaptunk, mert egyet fizet kettőt kap akció volt :-) Érdekes, hogy a Fülöp-szigeteken sok helyen "Hungarian sausage"-ként árultak egy bizonyos, természetellenesen piros színű kolbászt. Ezt sehol nem mertük megkóstolni - de jó tudni, hogy legalább mindenki tudja, kik vagyunk. (Are you from Hungary? Are you hungry? - ezt a viccet mindenhol elsütötték....)
Malajzia
Az összes ázsiai ország közül ahol jártunk még mindig Vietnám viszi a legjobb gasztronómia címet, magabiztos fölénnyel. Második helyen egyébként a tavaly bejárt, idén csak "villám"-látogatott Malajzia áll, ahol egy jó laksa leves és egy csirke satay mindig feldobja az ember napját. A laksa kókusztejes-currys levest takar bő tésztával, amelyet hússal és tengeri herkentyűkkel is készítenek. A satay pedig hús (itt csirke) nyársak mogyorós szósszal (itt is visszatér a mogyoró, akárcsak Vietnámban) isteni finom párosítás! Aki kóstolta, sosem feledi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése