A teknős lest követő kocsiban alvás után kívántunk egy szállodát, így Sur-ba érkezve mobilneten gyorsan kerestünk egyet. Az egy csillagos Hotel Sur bőven megfelel egy hátizsákos turistának: privát szoba, tiszta ágy, meleg zuhany, hűtőszekrény, ingyen kávé. Egyedül a wifi volt rangon aluli, gyakorlatilag nem létező. A szükséges mosás után (erről egyszer írok egy külön posztot :) már csak egy esti tengerparti sétára maradt időnk.
Csütörtökön reggel nekiindultunk a fürdőhelyeknek. Először Wadi Tiwi-ben próbálkoztunk, ami így nézett ki:
Feljebb haladva azonban egy idő után nem éreztem magam komfortosan az autónál pár centivel szélesebb utcákon 30 fokos lejtőkön, így az utikönyv szerint sokkal szebb Wadi Shab felé vettük az irányt. Itt csónakkal vittek át egy folyón (100m=700 Ft retúrjegy/fő, jó buli a helyieknek) majd megkezdődött a túra. A széles völgy hamarosan egy szűk kanyonná változott, ahol fehér sziklák között folydogált a csodaszép zöldeskék folyó. A végén már hatalmas kövek között kellett mászni, de megérte: ez a látvány fogadott minket.
Kb. másfél órát fürdőztünk a folyóban, majd elindultunk lefelé hogy elérjük az utolsó csónakot. Másnap Maszkat felé vettük az irányt, de megálltunk fürdőzni egyet a White Beach-en, ami szintén nagyon csúnya volt, mint a képek mutatják.
Konzerv ebédünk elfogyasztása után folytattuk az utat, és felvettünk egy lengyel stoppos párt. Martin és Elizabeth stoppal és sátorozva járták be Ománt, elmondásuk szerint a helyiek igen segítőkészek voltak velük és minden főbb látnivalóhoz el tudtak jutni. Együtt néztük meg a Bimmah víznyelőt, majd Maszkatban a kívánt helyre fuvaroztuk őket. Mivel ők is tervezgetnek egy világkörüli utat, reméljük sikerült egy plusz lökést adni hozzá :)
Maszkatban már csak egy gyors vacsorára volt időnk meg egy bazár-körre, de végül (mivel a csomagjaink súlyát nem akarjuk növelni) üres kézzel mentünk vissza a szállásra. Szombat reggel pedig kis bonyodalmak után (Zsanának rossz vízumot pecsételtek az útlevelébe belépéskor és 15 perces ide-oda tologatás és kérdezősködés után végre elhitték, hogy Zsana mégsem dolgozik a katonaságnál és először jár náluk.) megérkeztünk Indiába, de erről már egy következő postban írunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése