Dubai ízek

Ha már kultitastig, legyen szó az ételekről is. Ezekről külön posztokat fogunk írni, mert tisztában vagyunk vele hogy mennyi embert nem érdekel a gasztronómia. Sebaj, minket sem érdekel a foci, valószínűleg Ábel az egyetlen férfi aki a sportrovatot félredobva olvas újságot és a BL-ről is először az jut eszébe hogy azok a saját nevének mássalhangzói.

Első említésre méltó tálunk egy csirkemáj volt a Dubai Mall libanoni gyorséttermében. 

A meglepetést az elkészítés módja okozta: a májat puhára főzték egy kissé savanykás, balzsamecetes ízvilágú, fenyőmaggal felturbózott lében. Némi rizzsel tökéletes ébéd volt, és bár Ábel nem szereti a csirkemájat (erről a kollégáim tudnának mesélni, amikor egy közös vacsorán kissé spiccesen "gasztronómiai bűnselekmény"-nek titulálva küldtem vissza a csirkemájat amikor kacsamáj néven taplószárazra sütve elém rakták) de ez a csirkemáj most engem is megfogott. Tessék, így kell ezt csinálni!

Második este egy kis arab/indiai étteremben ettünk egy kitűnő biriyani tálat. A hús az otthon méltatlanul mellőzött és kevés helyen kapható birkahús volt, nyárson sütve, épp kellő fűszerezéssel. Némi ayrannal kiegészítve önmagában is élvezetes falat lett volna. A mellé felkínált indiai rizs viszont még inkább feldobta: currys párolt hagyma melett szegfűszeg, kardamom, kesudió, babérlevél ízesítette a két- vagy háromféle rizsből készített köretet. Ami ismét bizonyította, hogy úgy látszik mi magyrok nagyon nem tudunk rizst főzni, mert bizony lehet ezt jól is csinálni. Aki kicsit is érdeklődik ez irányban nézze meg egy indiai szakácskönyvben, hogy hogy  kell ezt csinálni. A shawarma is tökéletes volt, ha itthon is lehetne ilyen tökéletes állagú és ízvilágút a nálunk fellelhető gyros/kebab néven árult sokszor méltatlanul e nevet viselő ételek helyett (kivétel: Kerkyra), de jó is volna....