Pár óra Koppenhága... és a hazaérkezés

A Norwegian légitársaság „fapados” léte ellenére minden luxussal kényeztetett minket a New York-Koppenhága járaton, egyedül kaját nem kaptunk – de persze bőven készültünk szendviccsel. (Pár hete jót nevettünk, amikor valaki a Germanwings-t szidalmazta egy Facebook-csoportban, hogy nem kapott út közben enni. Ezért olcsóbb (több)száz euróval a jegyed, haver!) A tengerentúli járatunk modern gép volt - Dreamliner, kényelmes lábtér (és ezt én mondom, a 193 centimmel), széles választék filmekből, stb… jobb volt, mint a legtöbb nem fapados légitársaság, amivel utaztunk.

Dánia nem volt eredetileg úticél. Mindössze úgy keveredtünk ide, hogy a legolcsóbb hazautazási lehetőség New York-ból ebben az időpontban egy Dániát érintő átszállásos lehetőség volt. Koppenhágában kb. hat óra volt a gép leszállása és a továbbindulás között, így úgy döntöttünk, hogy ezt az időt kihasználjuk egy gyors városnézésre. A reptér alig 25 perc vonat/metróútra van a belvárostól, és szerencsére nem annyira paranoiásak a dánok mint az amcsik, így automata csomagmegőrzőben lehetett hagyni a holmit korrekt áron. (Hawaii-on mintát vettek a csomagból is, nincs-e benne robbanószer maradványa.)

Az egyik Facebook-csoportban egy koppenhágai magyar srác pontos útitervet készített nekünk, hogy ennyi idő alatt mit érdemes megnézni. A Christianshavn megállónál szálltunk le, és első utunk a térképen Christiania néven említett városrészbe vezetett. Nem tudtuk, mire kell számítani – de amit láttunk az eléggé meglepett. Raklapokból készült pultokon árulták kémcsövekből a különféle minőségű marihuánát, láthatóan nem félve bármilyen rendőri közbelépésről. Fényképeket viszont nem engedtek csinálni az egész területen – érthető okokból. Bár nem voltunk képben a helyi törvényekkel, otthon utánaolvasva kiderült, hogy Dániában alapvetően nem legális a fű – de Christiania viszonylag független státuszt élvez az országon belül. Távozáskor egy tábla is fogadott bennünket: „Ön most belép az EU-ba”.

Christiania után a Nyhavn került sorra (ami úgy hangzik, mintha egy teli szájú lónak húznánk meg a farkát... :)). Itt az épületek a filmekben látott (és a kaliforniai Solvang-ban már megismert) skandináv stílusban épültek, mindezt a kikötői hangulat erősítette.

Kicsit tovább sétálva megcsodálhattuk az Operaházat is – bár a „látnivaló” kifejezéssel nem illetném, nem veszít senki semmit ha nem látja ezt a förmedvényt. Persze ízlések és pofonok, nekünk nem jött be. 

Inkább az Amalienborg palota felé ballagtunk tovább, majd észak felé a parton - egyre szebb részeken ballagva. 

Egy koppenhágai látogatás nem teljes a Kis hableány-szobor nélkül. Zsanával egy évvel ezelőtt néztük otthon „A híd” c svéd-dán krimisorozatot, amelynek a főcímében bukkant fel minden epizód elején a szobor. Akkor nem is sejtettük, hogy egy évvel később személyesen is itt leszünk. Solvang-ban is van egy másolata, de ott nem találtuk meg pontosan hol – és a térkép sem jelölte. (Nem egy nagy szám egyébként ez sem.)

A Kastellet mellett elsétálva az Osterport vasútállomáson szálltunk fel a vonatra és utaztunk vissza a repülőtérre. Ez a pár óra annyira volt elég, hogy kipipáljuk a listánkon a várost - de ha lesz valamikor olcsó repjegy (és olcsó szállás - ami az északi országokban a szűkebb keresztmetszet) akkor szeretnénk ide visszatérni még egy hétvégére legalább. 

Április 20-án este fél tízkor, 189 nappal elindulásunk után pedig már Budapest betonján koppant a repülőgépünk kereke – végre hazaérkeztünk. Egy óra múlva már a saját lakásunk ajtaján léptünk be, fél év után először. Hogy mindez milyen érzés volt, miket csináltunk az első napokban… ez már a következő történet lesz. Ne hagyjátok ki ezt sem! 

Bár az utazásunk véget ért, sok-sok összefoglaló cikk következik még, amiből hasznos tippeket meríthettek - és mi is leszűrjük a tanulságokat. 

"Fald fel Amerikát" - gyorséttermek az USA-ban

Már a megérkezésünk előtt tudtuk, hogy hatalmas gasztronómiai élményekben nem lesz részünk az USA-ban... különösen a tervezett budgetünket és útvonalunkat figyelembe véve.  A nemzeti parkok környékén különösen nem sok jóra számítani, ahol nagy étterem-választék amúgy sincsen. A klasszikus hamburger/hot-dog kettősén túl a mexikói ételek jelentenek némi változatosságot. Mivel ketten együtt bőven tíz kiló feletti mínuszt mutattunk budapesti elindulásunk óta, nem éreztük veszélyesnek egy gyorsétterem-teszt elindítását.

Az USA-ba Hawaii-on érkeztük meg és már ott sejtettük, hogy itt bizony nem fogunk éhen halni, mert mindenhol van gyorsétterem... ahol sokszor egy normál méretű menü akkora, hogy mi egész egyszerűen nem bírtuk megenni. Az első találkozásunk a Burger King Whopper "normál" méretű menüjével is csúnya kudarccal végződött. A "kis" méretű kóla (=fél liter), az otthoninál másfélszer nagyobb krumpli plusz a szendvics egész egyszerűen nem emberi adag. Itt meg is fogadtuk, hogy ezután max egy menüt felezünk el, vagy max egy menü és plusz egy szendvics lesz kettőnknek a rendelés. Jó hír mindenkinek, hogy az éttermekben ingyen lehet kérni poharat víznek - ha nincs pénzed vagy nem akarsz cukros lónyálat inni, nem néznek ki a vízzel. 

Hawaii után a kontinensre érkezve gyakorlatilag mindenhol volt mindenféle gyorsétterem, ahol az autós utazó megtömheti a pociját. A főutak kijáratain a moteleken kívül az éttermek neve is fel van sorolva, így nem nehéz dönteni. A legkisebb városkának is van legalább egy mindenki által ismert McDonalds/Burger King/Subway étterme és mellette még valamelyik Magyarországon nem képviselt lánc is jelen van. Nagyobb városokban ember legyen a talpán, aki választani tud, hogy melyikbe menjen. Szerencsére megkönnyítette a helyzetünket, hogy eleinte egyiket sem ismertük és mindig oda mentünk be, ami éppen útba esett. Lassan, de biztosan három hét alatt ezzel a módszerrel végigteszteltük a kínálat nagy részét, amelyet szeretnénk megosztani... okulásképpen az ide utazóknak.

Ha már tesztelésről van szó, akkor vegyük komolyan a dolgot, mint a Gault Millau: pontozzuk is a tesztelt éttermeket 1-5-ig skálán, a szempontjai pedig az alábbiak:

1. húspogácsa/csirke íze (csak a hús önmagában, minden más nélkül)

2. ízvilág (minden egyben, amit elénk raktak)

3. ár-érték arány

A helyi gyorétterem láncokat az alábbi csoportokba osztottuk:

1. Hamburger és társai

A minőségi hamburgernek otthon (is) nagy rajongói vagyunk, így nem jelentett problémát a felhozatal tesztelése. Mindenhol igyekeztünk megkóstolni a legolcsóbb, legegyszerűbb burgert (értsd: McDonalds sajtburger egyenértékes) illetve a hely jelképes burgerének (=Big Mac/Whopper) is adtunk egy esélyt a meggyőzésünkre.

Jack in the box

Teljesen ismeretlen volt számunkra. Elsőre nagyon megtetszett promóciós 5 dolláros menüje (kis menü, amit alig bírtunk leküzdeni), így visszatérő vendégek lettünk. Remek ízű pogácsa, friss zöldségek és mérsékelt szósz-használat teszi a húsimádók burgerévé. Mindössze 2.40 USD-be kerül egy sajtburger, ami igazából kettő: a blokkon ugyanis minden esetben szerepel egy "egyet fizet, kettőt kap" opció is, amennyiben kitöltünk egy három perces online kérdőívet (ahol értékelni kell az utolsó étterem kiszolgálását). Magyarországra is jöhetne... felülmúlja a hazai büfés burgereket és a BigMac/Whopper színvonalat is, kellemes áron.

• húspogácsa: 5
• ízvilág: 5
• ár-érték arány: 5 

Sonic drive-in

A helyre megérkezve furcsa volt, hogy mindenki az autóban ül és van mellette egy nagyobb TV méretű kijelző. Aztán hiába kerestük a bejáratot az étterembe, mert nem volt sehol. Gyorsan megfejtettük, hogy a drive-through (hajts be, rendelj, hajts tovább) éttermek továbbfejlesztett verziója a drive-in (hajts be, egyél az autóban helyben, hajts tovább). Nincs asztal, szék, semmi... csak a konyha. No, ilyet még nem látttunk, próbáljuk ki. Vicces volt, ahogy a rendelést egy görkorcsolyás pincér beadta a kocsiba.

• húspogácsa: 3
• ízvilág: 3
• ár-érték arány: 4

Wendy's

No, erről már legalább hallottunk. Sorban állás közben szemet szúrt a hatalmas felirat, mely szerint a marhahús "sosem" fagyasztott és a sültkrumpli is friss burgonyából készül. Ez utóbbin a héját is rajta hagyták felszeletelés előtt... bár nem tudom ez mennyiben segített az összképen, mindenesetre sem a húson sem a krumplin nem érződött a mirelit mellékíz. Sajnos sokat ront a burgeren a túlzott mustár-használat, itt szorult háttérbe a Jack in the box-szal szemben.
Külön érdekesség a négyzet alakú húspogácsa. El tudom képzeli a kreatív csapatot: "hmm.... kellene valami egyedi... mi lenne, ha nem kerek lenne a hús?". Mondjuk akkor már a buci is lehetne háromszög alakú, nem? Előnye, hogy a húst könnyű külön is letesztelni - négy helyen is haraphatsz belőle magában, ahol kilóg. 

• húspogácsa: 5
• ízvilág: 5
• ár-érték arány: 4

In-n-out burger

San Francisco-i szállásadónk, Judit ajánlotta a helyet, és nem is okozott csalódást. Eleinte mindig akkor botlottunk bele amikor épp nem voltunk éhesek, de végül Vegasban sikerült kipróbálni. A jó minőségű husi mellé egy BigMac-re emlékeztető ízű szósz párosult, jó sok zöldséggel. Bár Ábel inkább Whopper-, Zsana meg Big Mac-párti, mindkettőnknek bejött a buri.

• húspogácsa: 5
• ízvilág: 5
• ár-érték arány: 4

A burgerek között a versenyt végül a Jack in the box nyerte. Bár az ízvilágban alig paraszthajszállal veri az In-n-out és a Wendys burgerét, az azoknál kedvezőbb ára és a folyamatos nyugta akció (=lényegében 1-et fizet 2-t kap) miatt ide tértünk vissza legtöbbször. Mindenkinek jó szívvel ajánljuk, a Meki/Burger King színvonalat messze utoléri (ami azért nem nehéz).

2. Sült csirke, avagy variációk KFC-re

KFC-t otthon is szeretjük, ha véletlenül "franchise" gyorsétterembe megyünk, akkor 10-ből kb. 9 esetben rá esik a választásunk. Akárcsak a hamburgeresek esetében itt sem lehet ok panaszra a választék tekintetében - bőven elárasztják Amerikát.

Popeye

Egy egész napos városnézés után elsétálva előtte rövid gondolkodás után becsábított az illat. Az 5 dolláros menü (egész csirkecomb, 2 féle körettel, pogácsával) ajánlat elég csábítóan hangzott, így arra voksoltunk. Nagyon finom, fűszeres sültkrumpli és egy remek coleslaw saláta is érkezett a csirke mellé. A húsra sem lehetett panasz, eléri a KFC színvonalát. 

• csirke: 4
• ízvilág: 4
• ár-érték arány: 5

Church

Szintén egy olcsó, 4,4 dolláros menü ajánlatot (ami tartalmában is azonos volt) választottunk az összehasonlíthatóság kedvéért. A husi nem volt rossz de emlékezetes sem. A köret viszont messze lemaradt a Popeye mögött: rossz ízű krumlipüré "maggi-szósszal" és egy közepesnél rosszabb coleslaw saláta. Plusz pont jár viszont az ingyenes jalapeno paprikáért :)

• csirke: 4
• ízvilág: 3
• ár-érték arány: 4

Checkers

New Yorkba érve már hányingerünk volt minden marha burgertől, így kis változatosság gyanánt csirke burgert ettünk itt. A csirke tűrhető volt, a sült krumpli viszont még a Popeye-en is túlmutatóan finom. Ha másért nem is, ezért érdemes betérni.

• csirke: 3
• ízvilág: 4
• ár-érték arány: 4

Sajnos csak ezeket sikerült próbára tenni, ezek közül a Popeye egyértelműen a legjobb volt. A Checkers krumplija viszont különdíjas az összes étterem közül!

3. Mexikói 

Kis változatosság a hamburger/csirke ízvilága mellett. Minden amerikai és ide látogató turista örülhet, hogy a mexikóiak magukkal hozták a gasztronómiájukat is. (Akárcsak az éjszaka részegen hazatartó budapestiek a nagykörúti araboknak - mit ettek az idősebbek ilyenkor? rántott húst?)

Taco Bell

5 dolláros menü (2 taco, dupla wrap) ajánlatot teszteltük. Ketten egy menüt kértünk, furcsán is nézett ránk az eladó hölgy, de nem maradtunk éhesek ezúttal sem. Szerencsére mindenütt feltüntetik a kalóriatartalmat is, ebből könnyű kiszámolni hogy mivel is lakunk jól. Nem ritka az 1200-1300 kalóriás menü sem (ami egy átlagos 2000 napi kalória mellett jól magyarázza, miért is elhízottak az amcsik.)

• ízvilág: 4
• ár-érték arány: 5

Chipotle

Burrito teszt. 7,5 dollárért akkora volt a burrito, hogy ketten bőven jól laktunk vele. Plusz pont, hogy magadnak állítod össze, mit is szeretnél enni... és az asztalodhoz vitt Tabasco szósszal falatról falatra állíthatod a csípősségét is. Ide is többször visszatértünk, mindig egy kicsit más összeállítású burritot próbáltunk, de kivétel nélkül mind nagyon jó volt.

• ízvilág: 5
• ár-érték arány: 4

Taco Bell és Chipotle között egyéni preferenciák döntenek. Ha nem akarsz magadnak válogatni, Taco Bell. Ha szeretnéd Te összerakni a Burritódat, Chipotle.


Így több hét távlatából legszívesebben egy Chipotle burritót gurítanék le legszívesebben - de lehet, hogy ebben még az USA-ban szerzett hambiundor is szerepet kap. Vagy egy Jack in the box buri... ha majd egyszer elmúlik.