Gasztro kalandok a világ másik felén - Ausztrália és Új-Zéland

Már a megérkezésünk előtt tudtuk, hogy nem ezek az országok lesznek azok, ahol feledhetetlen helyi specialitásokba fogunk belebotlani. Mindkét ország kvázi "bevándorlók földje", akik mind otthonról hozták a maguk konyhaművészetét - az őslakosoké pedig szinte teljesen eltűnt. Mindezek ellenére azért sikerült kipróbálni néhány olyan ételt, amit eddig még nem. Sajnos az árszínvonal miatt a fine dining elérhetetlen volt számunkra (nem úgy, mint Kambodzsában). Persze vannak városok (pl. Melbourne), amik tele vannak jobbnál-jobb éttermekkel, de ezek mind más nemzetek konyhájából válogatnak és az áraik sem a legbarátibbak, étteremben két főre egy átlagos vacsora 100 dollár (22 ezer Ft) körül mozog.

A specialitások hiánya miatt (és az éttermek árszínvonalát látva) eldöntöttük, hogy ha már ételeket nem is, akkor 10 dollár alatti borokat fogunk tesztelni, hiszen mindkét ország méltán híres a világszínvonalú borairól. Mindezek ellenére persze néhány jellegzetes ételbe mégis belefutottunk, néhány gondolat ezekről:

Fish and chips

Mindkét országban lépten nyomon belebotlani, a legkisebb városokban is akad egy fish and chips-es hely. A minősége csakúgy, mint a mérete nagyon ingadozó, de a balatoni hekkek minőségéhez képest persze a legrosszabb hal is kiemelkedő: aki otthon nem is szereti a "fish and chips"-et, itt bátran megkóstolhatja. Minden esetben egy adag krumpli két hallal (néha egy) bőségesen elég két főre. Az otthoniakhoz képest sokkal finomabbak, mert nagyon jó minőségű és többnyire friss tengeri halból készülnek. Új-Zélandon a helyi specialitást, a kék tőkehalat (ez a hal csak az arrafelé honos) is megkóstoltuk, ami valóban nagyon finom volt.

Ausztrália

Kenguru és wallaby

Igen, tudjuk hogy aranyos állat és ilyet nem eszünk meg, de a kíváncsiságunk erősebbnek bizonyult. Érzékenyebb lelkületű olvasóink ezt a részt ugorják át. Sydneyben úgy éreztük eljött az ideje, hogy kipróbáljuk a kenguru steaket. Marhahús esetében nem jelent gondot számunkra a tökéletes steak elkészítése, és szerencsére a kenguru esetében sem volt az. Húsának ízvilága egy kicsit a vadhúsra emlékeztetett minket (némi lóhús beütéssel), de nagyon finom, ízletes és sovány a húsa. Tasmániában a wallabyt (kisebb méretű kengurufajta) is volt szerencsénk kipróbálni. Itt a boltok húspoltjai tele vannak wallaby hússal, mert mint megtudtuk az utóbbi időben nagyon elszaporodtak és vadásszák is őket. A wallabyt egy finom bolognai raguban kóstoltuk meg, íze más mint a kengurué, leginkább bárányra hasonlított.

Íme egy kenguru steak elkészítésének lépései :)

Osztriga

Még sosem ettünk, és itt volt az idő kipróbálni. Mivel kőhajításnyira voltunk a tengertől, egy tasmániai food truck "fresh oysters" felirata kellően hihetőnek bizonyult. Az első darabot nyersen csúsztattuk le... és hát finoman szólva is borzalmas volt. Aztán ahogy illik, friss citrommal... no ez már barátibb. Akárcsak a tequilát, ezt is finomabbá teszi a savanyú íz. Ettől függetlenül nem lesz a kedvencünk: hideg sós citromos nyers kagyló... semmi más. A food truck melletti sasméretű sirályok csalódottan távoztak, szerintem sokszor jutott nekik lepattanó.

Fagyi specialitások

Fagyival töltött fánk: Sydneyben véletlenül láttuk meg a különlegesnek hangzó kombinációt, ami valóban az is volt. Félbevágott fánk közé töltik a fagyit, amit utána felmelegítenek egy speciális eszközben. A meleg fánk és a hideg fagyi ellentéte, nagyon finom - bár kívülről leginkább egy szottyadt mekis sajtburgerhez hasonlított. Otthon hasonlót a Ráday utcai Mamo fagyizóban lehet kóstolni (mármint fagyit... szottyadt hambit továbbra is a mekiben).

Fagyis keksz szendvics: Brisbanben kis keresgélés után akadtunk rá, két hatalmas keksz (többféle típus választható) közé kanalazzák a fagyit és az egészet megfejelik egy vagy több féle feltéttel, ami lehet aprított mogyorótól kezdve a csokidrazséig bármi. Nem egy diétás példány, ami így létrejön, mi ketten bírtunk csak megküzdeni vele.

Új-Zéland

Sült kivi(gyümölcs)

A Fülöp-szigeteken többször ettünk (olajban) sült banánt, amit nagyon megszerettünk, így amikor megláttuk, hogy van sült kivi (azaz kiwi "fruit"/gyümölcs, mivel a kiwi szót Új-Zélandon az itteni emberekre használják és elég furán néznek rád, ha azt mondod, hogy kivit ettél), nem volt kérdéses, hogy kipróbáljuk. Kivi panírral olajban kisütve és fahéjas cukorban megforgatva, egyszerűen finom.

Zöld kagyló

A déli sziget északi részén van egy kisváros (Havelock), ami a zöld kagylójáról híres, így átautózva a városon úgy döntöttünk megkóstoljuk ezt is. Bár a kagyló belga módra, fazékban, főzve adja ki az igazi aromáját, idő hiányában egy itteni "gyors"étteremben kértünk 4 darabot, ami panírban sütött formában érkezett meg. Tengeri herkentyű esetében nyilván nem ez a legfinomabb elkészítési mód, de így is érezhetően más íze volt, egyáltalán nem volt az a jellegzetes "feketekagyló íze", hanem sokkal lágyabb, kellemesebb zamatok jöttek ki. Méreteit tekintve pedig kb. ötször akkora. Mint utólag rájöttünk a Fülöp-szigeteken is kóstoltuk már ezt (El Nido hajótúra egyik fogása volt), csak annak nem volt ilyen gigantikus mérete, mert nem tenyésztett példányok voltak, hanem frissen jöttek a tengerből.

Ferg burger

Queenstown ikonikus hamburgere, ahol a hely előtt hosszú sorban kígyóznak az emberek, hogy megkóstolhassák a híres és hatalmas méretű burgert. Mi is beálltunk a sorba. Várakozás közben megkóstoltuk méga Ferg pitét. Egy almás, disznóhúsos verzióra esett a választásunk. Finom volt, de nem lenne a kedvencünk. Ausztráliában és Új-Zélandon is mindenhol kaphatóak ezek a sós piték.

A burgerünket egy kb. fél órás várakozás után kaptuk meg azt. Egy dupla méretű normál hamburgerre esett a választásunk, ami valóban finom volt és érezhetően nagyon jó minőségű volt benne a marhahús, de összességében minket nem nyűgözött le. Pesten nagy rajongói vagyunk a "Pesti Burger és bár" hamburgereinek, nos ez a hely nem érte el nálunk ezt a színvonalat: a jó minőségű hús ehhez kevés, szükség van egy kreatív séfre aki fantáziadús feltétek kombinációjával kihozza belőle a maximumot. Tíz éve az akkori budapesti gasztronómiai viszonyok közepette talán lenyűgözött volna a Ferg, de ma már ez kevés. Olyan, mint otthon a Zing: kiváló hús, de semmi több. Szerencsére továbbra is magyarországon kapjuk a számunkra legfinomabb hamburgert... már ha végre újra kinyit új helyen a Pesti Burger!

Kávé

Új-Zéland a világ kávérangsorában igen előkelő helyet foglal el, így nem volt kérdéses, hogy mivel mindketten napi két kávét elfogyasztunk, meg fogjuk kóstolni. Sajnos mivel egy sima eszpresszó ára 3,5 dollárnál (700 Ft) indult, így csak pár alkalommal engedtük meg magunknak ezt a luxust. Nem bíztuk a véletlenre, nem találomra választottunk, hanem ajánlások alapján és valóban nagyon finomak voltak, de számunkra azért továbbra is az olasz kávé marad az etalon. A kiwi kávé inkább a gyümölcsös ízvilágot emeli ki, ami bár mostanában Pesten is divat... de nekünk egyszerűen nem jön be. A kávé legyen olyan, mint egy igazi szicíliai eszpresszó, pont. 

Így az ausztráliai 1 dolláros 7 Eleven boltokban kapható kávé mellett nem rúgtak labdába ár-érték arányban.

Borok

Az alapötletünk az volt, hogy 10 dollár alatti helyi borokat tesztelünk. A vicces az volt a dologban, hogy sok esetben Ausztráliában olcsóbbak voltak az új-zélandi borok... és vice versa. Új-Zéland méltán híres bora a Sauvignon Blanc (nem mellesleg az ausztrál verziója is nagyon finom), ami annyira üde és gyümölcsös, hogy aki kóstolta utána szerintem rá se akar nézni máshonnan érkezőre. Még egy budapesti borsuli estén említette az oktató, hogy aki a világ másik sarkára keveredik, mindenképp próbálja ki ezt a fajtát. Rögtön az első üveg volt az, aminél szinte mint dzsinn a palackból úgy szállt ki az illat az üvegből... és ezek után komoly félelmeink vannak, hogy otthon fogunk-e ilyen bort inni. Sajnos a hazai felhozatal ebből a típusból közel sem éri el a kiwi színvonalat... ár/érték arányban pláne nem. Egy blenheimi borkóstolón volt szerencsénk jó néhány tételt megkóstolni ebből a fajtából és ódákat lehetne róla zengni. Megnyugtató, hogy nem a drága, hanem a sokkal olcsóbb verzió nyerte el a tetszésünket.

Ha valakit név szerint is érdekelnek a pincészetek amiket a legjobbnak találtunk (a sorrend egyedi preferenciánkat tükrözi):

- Saint Clair (ez volt a legfinomabb bor, otthon még nem találtuk meg)

- Koa Cove (Csak Ausztráliában tudtuk beszerezni nem kis bánatunkra. Ár-érték arányban verhetetlen volt, 7 AUD/üveg) 

- Villa Maria (Magyarországon is kapható, igaz kétszer annyiért. A prémium boraikat pedig el se hozzák idáig)

- Matua (Magyarországon is kapható, igaz kétszer annyiért a Bortársaságnál)

Új-zélandi borok között ami igencsak ízletes volt még az a pinot noir, ennek is különösképpen kedvez a helyi időjárás. Ennek ellenére a vörösborok között az ausztrálok lettek a befutók, több nagyon finom merlot ittunk és ezen kívül kóstoltunk még shirazt is. Az otthoniaknál gyümölcsösebb, kevésbé savas borokkal találokoztunk a vörösöknél (is).

Cider

Új-Zélandon nagy divatja van a cidereknek, amiket otthon Magyarországon még csak most kezdenek felfedezni. Rengetegféle ízben kóstoltuk, és kifejezetten finomak voltak. Sajnos itt is jellemző a túlzottan édes íz, ami miatt egy idő után az embernek összehúzódik a szája és vízért kiált... miközben éppen iszik.