"Nepálba a hegyek miatt jössz és az emberek miatt térsz vissza" - írta a Lonely Planet, és meg kell hagyni: teljesen igaza volt. Amennyire nem vágyunk vissza Indiába, annyira megszerettük Nepált és az itt élő embereket. Ide vissza kell még térni egyszer...
Nepálba eljutni drága, de ha már itt vagy, ne számíts súlyos költségekre. Mondjuk mi fejenként összesen 90.000 Ft-ért vettük meg azt a három repjegyet amivel ide eljutottunk Budapestről. Ebben nem kevés szerepe van "Utazómajom" Ákosnak (aki nem ismeri, de szeret utazni az sürgősen lájkolja a Facebook oldalát és menjen el egy előadására - élete legjobb befektetése lesz), akinek a trükkjeivel több tízezer forintot sikerült spórolnunk a repjegyen.
Nepálban egy privát szobás, tiszta ágyneműs, melegvizes zuhannyal és normális wifivel rendelkező (azaz minden ami egy normáls embernek maximum kell) szállást már 4-5000 Ft-ért találtunk. Ha hegyi túrára indulsz, egy ritkán cserélt ágyneműs szoba langyos/hideg vízzel wifi nélkül kb 1200 Ft-ot kóstál - itt még előre foglalni sem kell. Mi a hegyen saját hálózsákban aludtunk, ez tisztább volt mint az ágyneműk - de egy hálózsák bélés is megteszi, elég vastag takarókat adnak a hegyi hideghez.
A tömegközlekedés kétszintű: turista és helyi kategória. Ez utóbbi persze olcsóbb de nagyobb a tömeg. Kb másfél-kétszeres áron viszont már teljes luxusban (wifi, kaja, wc a buszon) tudsz utazni és árulnak szuperluxus buszokat is pl Katmandu-Pokhara útvonalon, ha túl sok pénzed lenne.
Az éttermekben jellemzően az alábbi ételeket találtuk:
- momo (erről írtunk a főzős posztban, vega és húsos is van, nagyon hullámzó minőségben. Ha nem vagy nagyon éhes, egy adag megteszi) 250-350 Ft
- dhal bhat (erről is írtunk: kiadós étel de sokadjára már nem kielégítő ízvilág. Négy-öt alkalom után teljesen megunod.) 500-1000 Ft
- kínai beütésű tészták (chowmein) 500-1000 Ft
- indiai ételek (paneerok, masalák... hullámzó minőség ez is) 1000-1500 Ft
Üdítők: 2dl kóla 100 Ft, egy sör viszont 800-1000 forintot kóstál.
Feledhetetlenül emlékezetes ízélményünk nemigen volt, errefelé az emberek az ételre puszta kalóriabevitelként tekintenek (nem úgy, mint Vietnamban... de erről majd még írunk). A dhal bhat-ban és a momóban is van azonban fantázia... csak nem fejlesztették tökélyre - talán mert nem volt rá igény.
Szupermarketek nem nagyon vannak, a kisboltokban minden "ingyen van" (=nincs ár kiírva) emiatt igen hullámzanak az árak, az eladó hangulatán múlik. Nehézkes tejterméket venni (joghurt, vaj, stb) és pékárut (kenyéren kívül nincs más), péksütemény meg mint a fehér holló. Felvágottakat sehol nem kapni. Konzervből csak a nyers tonhal/szardínia és a nyers zöldségek kaphatók, konzerv készétel semmi. Friss zöldség-gyümölcs is nehezen kapható, banánon kívül. Ugyanakkor a túrázók számára könnyen beszerezhetőek a magas energiatartalmú zabkásák/müzlik, szárított húsok/halak.
Összességében azonban nagyon jól éreztük magunkat: a hatalmas por és a káosz ellenére Katmandu Thamel része szerethető túrahippi paradicsom, ahonnan meglátogathatóak a "Durbar terek" - Pokhara pedig egy igazi gyöngyszem. Családosoknak inkább az utóbbit javasolnánk: kellemes napokat lehet eltölteni a vízparton, kényelmes túraútvonalakat találni és gyönyörködni az Annapurna hegyeinek látványában. Nepálban mi csa hátizsákos utazókat láttunk, igaz az infrastruktúra mást nem is nagyon tesz lehetővé. A taxikba néha a két hátizsákunk bepréselése sem volt egyszerű, de az aszfaltmentes utakon sem láttunk senkit a bőröndjét húzni. Amit láttunk az a sok túrázó, igazi túraparadicsom az ország és ami megadja az egyediségét az a sajátos hippi légkör Katmanduban és Pokharában egyaránt. A szerethető légkör pedig az utcára szűrődő lemezboltok zenéjével egyértelműen magával ragad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése