Terheléses próba

Három héttel az indulás előtt úgy döntöttünk, megnézzük hogyan is fognak kinézni azok a hátizsákok. (Nem is a külsőre voltunk annyira kíváncsiak, hanem hogy sherpákat kell-e mellé fogadni vagy a hátizmunk szintre hozásához elég lesz három hét anabolikus szteroid-kúra...) 

Mivel mindig kitaláltunk újabb és újabb dolgokat, amit "feltétlenül kell vinni", ezért fennállt a veszély, hogy erős tömeg-infláció érheti a hátizsákjainkat. Emellett - mivel útközben néhány naponta úgyis mindent ki-be kell csomagolni - nem árt egy kis gyakorlás.

Így hát szombat délután nekiláttunk csomagolni. A feladat nem is volt olyan egyszerű - még a nagyrészt kész csomagoló lista birtokában sem. Ha azon az szerepelt, hogy "három túranadrág" és nekünk négy volt, akkor pár percre teljesen leállt a folyamat, és a döntéshez vizulizálni kellett őket a nepáli hidegben, a kambodzsai dzsungelben és az ománi melegben (is). A még hiányzó ruháinkat (pl. kell még nekünk esőnadrág, Ábelnek merinói gyapjú felső, stb) súlyban és térfogatban közeli helyettesítő termékekkel pótoltuk. 

A ruha csomagolás két újdonsággal szolgált. Egyrészt Zsanett olvasta, hogy a hardshell kabátot a legpraktikusabb úgy összehajtani, ha összetekerés után a saját süsüjébe (nem borsodiaknak: kapucni :) tekerjük. És tényleg: kisebb térfogat és jól tart plusz csomagolás nélkül is. 

A másik hatalmas találmány egy aliexpress-es pár dolláros csemege: a ruha csomagoló kocka. Ezek a pár grammos hajszálvékony, cipzáras nylontáskák remekül egybefogták az összes ruhánkat, amit néhány darabban egészben lehet ezután ki-be tenni a hátizsákba. 

Az én feladatom (Ábel) volt természetesen az elektronika és szerszámos (Zsanett összefoglaló nevén: a "kütyü-csomag") összeállítása. Itt is volt dilemma bőven: hány darab milyen típusú és hosszú USB kábel legyen? Elég-e a négyes USB elosztó töltéshez, ha csak egy konnektor lesz? Hány power bankot vigyünk (1db = 55g/2000mAh valós kapacitás)? Egy vagy két konnektor-adapter kell? Stb...

Az utolsó fejtörést egyszerre szeretett (olcsó) és gyűlölt (szemetek) légitársaságunk, a Wizzair jelentette. A Budapest-Dubai utat messze ők adták a legolcsóbban, de mivel egy kb. 5 órás útról beszélünk, mindenképp kell kézipoggyászban ételt/italt/alváshoz meleg ruhát stb. vinni. Ábel kis Mammut hátizsákja 47cm magas ami bőven meghaladja a Wizzair 42cm-es ingyenes kézipoggyász-keretét. Így erről már eldőlt, hogy ezt az egy utat a nagy hátizsákban tölti, és már bevásároltunk egy 80g-os tenyérnyire összecsomagolható Decathlonos hátizsákot kis kézipoggyász gyanánt. Zsanetté viszont határeset: 44cm magas (fémkeretes - így összenyomni sem tudjuk) Most jön a nagy dilemma: a Wizzair 42cm-es kisméretű kézipoggyász előírása mennyire kompatibilis egy 44cm magas hátizsákkal. (Összehasonlításképpen: a 80g kis hátizsák 2500 Ft, a Wizzair bünti minimum 50 euró.) Ezen még ma délutánig törjük a fejünket, amikor is az utolsó Decathlon-kör következik. 

A végeredmény: két lazán megtömött 14-14 kg hátizsák - benne minden holmi ami nem a rajtunk levő ruha. (Plusz egy kis csomag, ami a felületes térfogat-kihasználás miatt nem fért be, de a súlyba beleszámoltuk)

A saját értékelésünk a próbáról: 

- a tömeg-eloszlással lehet még játszani, természetesen Ábel (mint igazi úriember) vállalja a nagyobb részt. Az ellenszolgáltatás családi alku tárgya :)

- mivel most nem törekedtünk a hely maximális kihasználására (pl. zoknik cipőbe csavarása, stb.) ezért vannak még bőven térfogat-tartalékok. Ez hasznos, ha később ételt-italt kell még vinnünk esetleg...

- mivel a kis hátizsákok többnyire a mellkasunkon fognak lógni teljes terhelésnél, így ennyi súly sosem lesz a hátunkon. Egy hátizsákos tesztet (hosszabb séta 14 kg súllyal) azért még nem árt megejteni próbaképpen.

- átgondoljuk még egyszer a készleteket, hátha van még ami felesleges. (pl. kell-e két polár pulcsi vagy elég egy?)

- célszerű egy hátizsákba nem egyvalaki holmiját pakolni (korábbi nagyobb utazásokon is ezt tettük): ha az egyik zsák valahol késik, kisebb a kellemetlenség (lásd még: portfolió diverzifikáció :)

- a hátizsák tetejét nem ártana összekötni a vállhevederrel. Normál esetben a "load lifter" nevű pánt 45 fokos szögben tartja a vállhevedert és a túrazsák tetejét összekötve. Mivel a mi zsákjainknál a heveder máshova lett varrva és így lehetetlen 45 fokos szöget produkálni, emiatt a zsák kissé hátrafelé húzza a hátunkat. Ennek kivédésére a zsák teteje és a vállpánt közé varrunk még egy tartóhevedert ami közelebb húzza a zsákot.

- hoztunk egy szigorú szabályt: új holmi csak akkor kerülhet bele, ha valami azonos tömegű kikerül. Ha e = m*c2 akkor ezt nevezhetjük a túrahátizsák energia megmaradás törvényének is :)

- a Salewa igazán hozzánk vághatna egy kis szponzor-pénzt: mindkettőnk hátizsákja és túracipője is az ő nevüket viseli. Ha valakinek van ismeretsége, jelezze :)

Már csak egy hónap az indulásig...

Szinte kivétel nélkül mindenki azt mondta, amikor meghallotta, hogy világgá megyünk, hogy "Hú, milyen bátrak vagytok". Valóban kellett némi bátorság meghozni a döntést, mert a saját komfortzónánkból kilépni nem könnyű. Több hónapnyi gondolatban tervezgetés után azonban mégis úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Most vagy soha, ez lett a jelszó.

Amikor megvettük az első repjegyünket, akkor vált igazán hihetővé, hogy megyünk. Akkor 80 nap volt hátra az indulásig, amit fel is írtunk a konyhai táblára és minden nap izgatottan írtuk át a számot. Az egyre kisebb lett és most elértünk oda, hogy már csak egy hónap van hátra az indulásig és igen, kicsit elkezdtünk félni. Mert igenis félünk, amellett, hogy izgatottan várjuk, tartunk az ismeretlentől. Hogy ez milyen érzés, és hogy éljük meg, azt nagyon jól megfogalmazta egyik kedvenc utazó bloggerünk, Vigh Bori: http://www.backpacker.hu/de-bori-te-nem-felsz/

Jesszus, már alig van idő és még annyi mindent kell elintézni. Mindennel időben megleszünk? Bár a lista fogy, minden fontos felszerelés megvan, de mindig jönnek új ötletek. Most épp minimális munkáért szállást lehetőségeket (Workaway és WWOOF oldalakon) kutatunk, de közben még nincs egy vízumunk sem. 

Persze tudjuk, hogy minden időben meglesz, mert olyan még nem volt, hogy ne legyen ezért továbbra is járunk tapasztalt utazók előadásaira, hogy még több inspirációt nyerjünk az út előtt és sikerüljön olyan gondolkodásmóddal elindulnunk, hogy még ha úgyis vágunk neki az útnak, hogy turisták vagyunk, de az út végén utazókként térjünk majd vissza. Reméljük ez sikerülni is fog.

Szóval kalandra fel! :-)